Bársonyos ősz
Az őszi luxus legizmosabb képviselője a bársony. Érdekessége, hogy az alkalmi ruhák státuszát levetkőzte, a normális hétköznapokon is kikéredzkedik a gardróbból, és a vállunkra ugrik, hogy értekezletekre kísérjen, vagy prezentációkon mutassa meg, mennyire csinosak vagyunk benne, még az esti színház előtt fél nappal is.
És már messze nem csak fekete! Bordó blézer, lazacszín vagy éppen lágy vanília, könnyedén leomló széles szárú nadrág, mind jönnek a hűvöskés napsütésben, és időnként még hímzéseket is magukra engednek a bársony bomberdzsekik.
Ez a bájos kétértelműség a legjobb benne: egyszerre pompás és hányaveti, farmerhoz, gyapjúhoz éppúgy párosítható, mint a csillogó lurexhez vagy a sztaniol- látszatú aranylamé kelméhez.
Egyértelműen korszerű akkor is, ha önmagában nyírott mintás kisestélyit terveztek belőle, és akkor is, ha úgynevezett tükörbársony – könnyű gyűrött látszatú – pántos koktélruhát, mondjuk „döglött” rózsaszínben. Ez utóbbit egy külföldi bemutatón láttam a divatra szakosodott tévécsatornán. Karamell árnyalatú garbót húzott alá a tervező.
Abszolút lenyűgöző párosítása ez az olcsónak és a drágának, lényeg, hogy magától értetődő természetességgel viseljék.
Mondhatnám, hogy számomra a legvonzóbb a palackzöld bársony, sőt, a palackzöld bársony nadrágkosztüm, mert idén az is visszatért a kifutókra, de nem teszem kötelezővé saját diploma-átvevő szettemet a múlt századból, amely már akkor is nagyon menő volt, fehér nyakkendős selyembúzzal. Palvin Barbarán ma is simán Vouge-címlap lehetne, legfeljebb a nadrágom érne a vádlijáig.
Még nincs hozzászólás