Az operett nagykövete
Fischl Mónika a Budapesti Operettszínház tagja. Énekel, amióta csak az eszét tudja. Operát, Szabó Jánost, de leginkább operettet, mely műfajnak az egyik nagykövete is. Repertoárjával bejárta a világot, Japán, Ázsia, Amerika legnagyobb koncerttermeiben énekelt, Magyarországon az operettirodalom minden fontos női szerepét megformálta már. Ellátogatott az opera műfajába is, volt Éj királynője és Norina, de a legtöbbször mégis: a Csárdáskirálynő Szilviája.
„A primadonna azt jelenti, hogy az első nő, tehát Éva egy mesterséges paradicsomban, antik bútorok, tizennyolcadik századi festmények, csillárok, perzsák között, azzal a különbséggel, hogy akkor is ő az első nő, az egyetlen, ha sok-sok nő van körötte – prima inter impares –, és hogy érette az Ádámok egész sokadalma rajong” – így írja le Kosztolányi Dezső a primadonnát, az operettvilág első számú női szereplőjét.
Fischl Mónika primadonna, de csak a színpadon. Otthon famert és pólót hord, gyereket és macskákat nevel, háztartást vezet. Maga a természetesség, aki póz nélkül, őszintén beszél arról, mit is jelent ma egy műfaj életben tartása, és hogyan válik valaki Fedorává, Szilviává, Maricává, Zórikává – Tokiótól Brunein át New Yorkig. Artisjus-díjas előadóművész, aki szívvel-lélekkel képviseli az egyetlen színházi műfajt, ami valódi hungarikum.
RIDIKÜL MAGAZIN Klasszikus szépség vagy. Olyan, aki úgy vonul, ahogyan azt egy nőnek kell. Honthy Hanna vagy Németh Marika után ma te vagy „a primadonna”. Mit jelent ez a 21. században?
FISCHL MÓNIKA Nőt jelent. Nőnek lenni – ezt jelenti. Régen nem volt televízió, kevesebb mozifilm született. Honthy Hanna könnyen vált így legendássá már életében. Németh Marikának már nehezebb dolga volt, és ma a legkevésbé könnyű. Sok a televíziós csatorna, rengeteg a film és még több a sztár. Nehéz ma már legendásnak lenni, primadonnaként kitűnni. De a lényeg nem változott: mikor a primadonna felmegy a színpadra, megjelenik a nő, és csak őt lehet látni.
RM Igényelnéd a régi nagyokéhoz hasonló ismertséget?
FM Nem! Én egy kényelmes, otthon ülő és honvágyas típus vagyok. Ezért nem mentem soha külföldre, pedig rengetegen hívtak. Szeretek a saját ágyamban aludni, és a kislányomat magam mellett tudni.
RM Pedig elképesztően jól cseng a neved külföldön. Mörbischben nélküled szóba sem jöhet a Csárdáskirálynő. Nem beszélve Bécsről, az Egyesült Államokról vagy Ázsiáról.
FM Megyek is én mindenhová, csak nem szerződöm, és ne tartson egy hétnél tovább! Rost Andrea, Miklósa Erika vagy Boros Csilla vállalták azt a fajta életvitelt, ami nekem nem megy. Sok lehetőségem lett volna, de én nem akarok külföldön élni vagy ingázni. Gyerekem van, férjem, három macskám és egy kutyám. Szentendrén lakunk, a hegyen, ahol ha kimegyek az utcára, úgy érzem, kirándulok. Hazafelé, amikor kiérek a városból, elindul a szám széle felfelé. Mindig mosolygok, ha megyek haza, a saját elefántcsonttornyunkba.
RM De azért nem rossz pár nap Törökország sem, főleg, ha a fellépés mellé a parasailing is belefér.
FM Na, igen! Legutóbb Aspendosban léptünk fel az Operettszínházzal. Szinte sajnálom, hogy csak négy nap volt. Napközben ki sem jöttünk a tengerből, jöhetett a vízi ejtőernyőzés, a parasailing is. És ha mindez nem lenne elég, elképesztően nagy élmény lett a fellépés. Szabadtéren, mikroport nélkül énekeltünk, szintén akusztikus zenekarral. Lenyűgöző volt.
RM Melyik volt a legexkluzívabb hely, ahol valaha felléptél?
FM Talán a Lincoln Center. Ez szakmailag fontos helyszín, és egyébként is New York-rajongó vagyok. Gyerekkorom óta nézem az amerikai filmeket és sorozatokat, de csak ha New Yorkot lehet bennük látni. Ha ott vagyok, három napot képes vagyok eltölteni a Fao játékboltban, na meg a Broadwayn. Most is lesz egy fellépésem novemberben, ahová majd üres bőrönddel megyek, hogy két telivel jöjjek vissza.
RM A fél világot körbeénekelted már!
FM Néha én is úgy érzem. A Lincoln Centerhez hasonló élmény volt Brunei is. A szultán külön etikai bizottságot küldött, hogy megvizsgálják a koncertünket. Át is kellett alakítani a koreográfiát, mert a táncosok talpa nem látszhatott. Kivágott estélyi helyett bolerókat viseltünk. Az egész környezet olyan volt, mint Aladdin meséje. Volt dél-kelet ázsiai turnénk is, amikor 23 nap alatt 8 országban léptünk fel. Kuala Lumpur és Vietnam is fantasztikus volt, de ami mindig nagy élmény, az Tokió. Nyolcszor jártam már ott, először még a Magyar Rádió Gyermekkórusával.
RM Pedig lehettél volna balett-táncos is.
FM Hét-nyolc évig balettoztam, aztán épp egyszerre írtak ki felvételi lehetőséget a Magyar Rádió Gyermekkórusába és a Balettintézetbe is. Mindkét helyre felvettek, de csak két évig tudtam egyszerre csinálni. A balett piszok kemény dolog. Megrettentem tőle. Szerencsére ott volt mellette a zene, és tízévesen a kórusban már szólókat énekelhettem. Százhúszan jártunk oda, összesen négy évfolyamban. A turnékra húsz-huszonegy gyerek mehetett, és én mindig köztük voltam. Tízévesen Bulgáriában voltunk szülők nélkül, tizenhárom évesen három hónapos japán turnén. Kemény renden alapuló életünk volt, vérre menő lámpaoltásokkal, mert aki nem feküdt le időben aludni, az másnap nem énekelhetett szólót. Fontos korszak volt az életemben, és bár harminc éve végeztünk, a mai napig szoros a csapat. A gyerekkórus mindent meghatározott. A zeneszeretettel együtt a felelősségtudatot is belénk nevelték. A szüleim mellett, akik kinyitották nekem azokat a kapukat, amelyeknek köszönhetően ma stabilan önmagam lehetek. Ők tették lehetővé a szárnypróbálgatásaimat. Nélkülük nem itt lennék.
RM Még mielőtt a világot jelentő deszkákra léptél volna, volt egy érdekes színfoltja a pályádnak. Hogy került „Szabó János” az életedbe?
FM (nagyon nevet) Hát, igen, az számomra is érdekes. A zenei általános iskola után zenei gimnáziumba mentem, aztán pedig a Konzervatóriumba. Rendszeresen besegítettünk a Színművészeti Főiskolások vizsgaelőadásaiba. Mi énekeltük fel azokat a dalokat, amelyeket azután magnóról bejátszottak a darabjaikba. Lang Györgyi akkor már végzett a Színművészetin, de gyakorló színészként is sokat járt be a főiskolára. A Padlásból éppen a Szilvásgombócot énekeltük fel a barátnőmmel, amikor összetalálkoztunk. Vokalistát kerestek a Pa-dö-dőbe, és kiválasztottak minket. Teljes titokban öt évig énekeltem az együttesben, és bizony, a Szabó János volt az első dal, amit átvettünk. Évi száz koncert, és még lemezfelvétel is társult mellé. Kalandos időszak volt, klasszikus zenei hangképzéssel Bambalabambát énekelni…De imádtam! Csak nem volt szabad kiderülnie, mivel a két műfaj teljesen más hangképzést igényel.
RM A popzenei karrier nem vonzott, de az opera igen. Miért döntöttél úgy, hogy mégsem ebbe az irányba indulsz?
FM A konzervatórium után a Zeneművészeti Főiskolára jártam, ahol még mindig operát tanultam. Diploma után a Szegedi Nemzeti Színházba hívtak, a Don Pasquale-előadásra. Az első operámat Gregor Józseffel csinálhattam végig. Szerződtetni is akartak, többek között az Éj királynője szerepre, de úgy éreztem nem tartok még ott. Mindig is óvatos voltam. Az egész életemet úgy élem, hogy többet várok magamtól, mint amennyit teljesítek. Míg a kortársaim meghallgatásokra mentek, én nem mertem, mert nem éreztem, hogy ideje volna. Pedig, most visszagondolva, volt. Bátorságom viszont nem, és Szegedre sem akartam költözni. Közben viszont a Budapesti Operettszínházba főszereplőt kerestek a Montmartre-i ibolyába. Senki nem ismert, eljöttem a meghallgatásra, és megkaptam a lehetőséget.
RM Így kezdődött minden…
FM Így. Az első operettben, amit életemben láttam, abban játszottam is. Nem ismertem, és nem is érdekelt a műfaj. Sajnos csak rosszakat hallottam róla, ami ellen ma már nagyon küzdünk. Én egyből beleszerettem, de sokat kínlódtam vele, mivel ide kevés az ének, én pedig prózát sosem tanultam, és színpadi játékot is csak keveset. A beszédhangomat Kerényi Miklós Gábor igazgatása alatt találtam meg. Énekeltem végül Éj királynőjét is az Operaházban, de az életemet az operett pecsételte meg.
RM Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cigányszerelem, A mosoly országa, és most nem sorolom tovább…Az összes nagy operettszerepet eljátszottad. Mindent elénekeltél már, ami számít, és a legnagyobb színpadokon álltál. Van bármi, ami kimaradt? Hova tovább?
FM Az operettet tekintve tényleg minden megvolt. Csinálom, és szeretem. Nagy álmom a Traviata, nem tettem le ugyanis az operaéneklésről, de többször kerültem olyan helyzetbe, hogy egyik nap Éj királynője, másik nap Marica grófnő. Ezt nem lehet. Ha viszont elhagynám az operettet, nem lenne hová visszajönnöm. Amíg a szerepkörömnek megfelelő nőt tudom alakítani a színpadon, addig csinálom. Az Éj királynője bravúros szerepe volt az életemnek.. Szembekerültem viszont azzal, hogy ha az operát választom, akkor az operettet fel kell adni. Már csak a család miatt is.
RM Hiszen a férjed, Vadász Dániel „szintén zenész”, méghozzá tenor, és remek bonviván, aki már producerként is egyengeti az életeteket.
FM A Csárdáskirálynő alatt szerettünk egymásba. Valamit egyébként is tud ez a darab, mert itt, az Operettszínházban már négy házasságot generált. Danival együtt jártuk be a világot, turnéztunk, és a műfajban minden élmény közös, és összeköt minket. Más ez az egész, ha nincs ott a párod, és ez az operett felé billentette a mérleget. Neki köszönhetően a Traviatát is énekelhettük együtt, Genovában. Rengeteg energiát adott. Ezt szeretném még százszor!
RM Ha a Traviatát még nem is, a Csárdáskirálynő Szilviáját már több mint százszor énekelted. Sőt, ebben csúcstartó vagy a világon. Nem unod még? Egyáltalán, mutat még neked bármelyik operettszerep újat?
FM Minden egyes bemutatónál más emberek kerülnek a vonzáskörömbe. És mindenki más szempontból közelíti meg a darabokat. A mosoly országa Lizáját például még a kislányom születése előtt, Halasi Imre rendezésében játszottam. Most újra bekerült az életembe, Kerényi Miklós Gábor irányításával. Minden tud valami újat hozni. Persze, előfordul, mondjuk a Csárdáskirálynőnél, hogy „úristen, megint előadás, nem akarok bemenni”. Ez egészen addig tart, amíg át nem lényegülök. Rajtam a smink, a haj, a ruha, és meghallom az első taktust. Ekkor elszáll minden gond. Csak néha nehéz elindulni otthonról. Na meg, a sminkelés. Azt gyűlölöm… De hát nőnek születtünk, és nekünk folyton tenni kell a szépségünkért. Japánban már feltalálták az igazi make-up-ot, állítólag. Egy komplett arcot feltehetsz a sminkelési macera nélkül. Ez kellene nekem, és minden rendben lenne.
RM A primadonna tehát otthon nem is primadonna?
FM Nem bizony! Én imádok tréningnadrágban, és pólóban lenni. Otthon nem sminkelek, viszont viszem a háztartást. És rendmániás vagyok! Egy földön heverő zoknitól vagy elmosatlan pohártól kiborulok.
RM Hiszti?
FM Előfordul. Főképpen, amikor reggel arra a mosatlanra kelek, amit Dani éjszaka a konyhában hagyott.
RM A pályád egyik csúcsán szülted a kislányodat. Nem féltél?
FM De, nagyon. Viszont ugyanennyire akartuk is Larát. Borzasztóan vártuk őt, és éppen akkor jött, amikor megkaptam az egyik álomszerepemet, a Víg özvegy Glavari Hannáját. Visszaadtam, és a terhességem második hónapjában már nem is gondolkoztam rajta. Csodálatos, ahogyan átlényegül egy nő, amikor gyereket vár. Hónapról hónapra egyre kevésbé érdekelt bármi is, csak a gyerekem. Most már iskolába ment, néha szerelmes is, az apja meg már tölti a vadászpuskáját.
RM Úgy tértél vissza a színpadra, mintha mi sem történt volna. Az operett még mindig él, neked pedig tele a naptárad.
FM Szerencsére igen. Úgy érzem, az operett nagykövetei vagyunk, visszük a hírnevét, és ez nekem fontos. Mindenhol szeretik, csak itthon nincs megfelelő imázsa. Dani ma már producerként is sokat dolgozik azon, hogy ez ne így legyen, és jó úton halad. Itt van például a Budavári Palotakoncert. Elérte, hogy olyan emberek is eljönnek egy operettgálára, csak azért, mert az Oroszlános udvarban van, akiknek fogalmuk sem volt, vagy csak rossz gondolataik, az operettről. Reméljük, kezd átalakulni a műfaj megítélése. Ezenkívül belekezdtünk még két nagy projektbe is. Az egyik egy budapesti koncertsorozat a Vigadóban, a másik egy bécsi, a Wiener Konzerthausban. Karácsonyi és újévi koncertet is tervezünk, ami a Traviata mellett a másik nagy álmom volt. Amúgy is karácsony-őrült vagyok. Már novemberben feldíszítek mindent, és húsvétig úgy is marad. Ezért is vágytam mindig kertes házra. A férjem mellett sok álmom valóra vált.
RM Gondolsz a váltókorra? Amikor már nem lehetsz Szilvia, Zórika, Liza vagy Marica, de még bőven van idő Anhiltéig vagy Bozsenáig.
FM Még nem jött el az ideje, de gondolok rá. Most, negyvenhárom éves fejjel úgy érzem, primadonna szeretnék maradni. Nem akarom megvárni, hogy kínos legyek a színpadon, és úgy érzem, van kellő önkritikám ahhoz, hogy ezt időben észrevegyem. Ebben a férjem is rengeteget tud segíteni, szól, ha valamit már nem kellene folytatni. Most úgy érzem, hogy nem akarok majd átváltani az idősebb operettszerepekre. Primadonnaként szeretnék önmagam és mások szemében is megmaradni. Nem akarok a színpadon megöregedni, és nem akarok a színpadon lenni, amikor öregszem. Ha ezt a szerepkört, ami vagyok, és ami lenni akartam, már nem lehet csinálni, akkor halálosan boldogan hazamegyek anyukának, és otthon leszek.
Még nincs hozzászólás