Az Adria királynőjének bőkezű ajándékai
Velence a világnak az a városa, ahova özönlenek a turisták a világ minden részéből. Az egykori legendás tengeri és kereskedelmi nagyhatalom a kultúra fellegvára. Mindenki látni szeretné a vörösfenyő cölöpökre épült, vízen lebegő város lagúnáit, a gondolákat, a karneváli álarcokat és az üvegcsodákat. Szerb Antal a legemberszabásúbb városnak nevezte, Petrarca szerint pedig nincs párja a földön.
A velencei biennálé
Az első biennálét 1895-ben Velence akkori polgármestere hívta életre. 2000 óta minden évben megrendezik, ám az egyik évben képzőművészeti, a másikban pedig építészeti jelleggel. Idén a 18. Építészeti Biennálé május 20-tól november 26-ig várja a látogatókat.
A biennálé alapítványa szervezi a nemzetközi filmfesztivált, a zenei fesztivált, a táncfesztivált, valamint a színházfesztivált is. A biennálékon mindenki jelen van, aki számít, művészek, intézményvezetők, kurátorok, gyűjtők és elhivatott látogatók egyaránt.
A biennálé nagy figyelmet fordít a művészetek promóciójára a médiában is. A Kortárs Művészetek Történeti Archívuma (ASAC) védi, megőrzi és gyarapítja a velencei biennálé és a művészetek 1895-től napjainkig gyűjtött dokumentumörökségét.
A Biennálé-kertek
A rendezvény főhelyszíne, az ún. Biennálé-kertek, csak a rendezvény ideje alatt tart nyitva. A Giardini di Castello egy nagy, elkerített park Velence történelmi központjának szélén, amely a napóleoni időkben alakult ki. Közvetlenül a Biennálé-kertek előtt vaporetto-megállóhely van, megkönnyítve a megközelítését.
A parkban összesen 30 pavilon található. A központi pavilion az olaszoké, a többi, összesen 29 különböző nemzeté nyújt betekintést a népek művészetébe. A millennium idején, amikor Velence területén a nemzetek állandó pavilonokat kezdtek építeni, Magyarország harmadikként létesített saját pavilont az olasz és belga után 1909-ben.
Sok európai állam után az Amerikai Egyesült Államok, Venezuela, Japán, Uruguay, Brazília, Ausztrália és Korea részvételével lett igazán nemzetközi a mezőny. 1999-ben az Arsenale épületeivel bővült a kiállítás helyszíne. Azok az országok, amelyeknek nincs pavilonjuk a Giardiniben, más helyszíneken állítanak ki városszerte.
A Magyar pavilon
A világkiállítások mintájára a műalkotásokat már a legelső biennálén nemzetenként mutatták be. Magyarország a kezdetektől képviseltette magát. A sikeres magyar részvétel elismeréseként 1907-ben felajánlották a magyar kormánynak, hogy megépítheti a Giardini telkén a saját nemzeti pavilonját.
Az olaszok kifejezett kérése volt, hogy Maróti Gézát bízzák meg a tervezéssel, aki az1906-os milánói nemzetközi iparművészeti vásár magyar csarnokával kivívta nem csak a szakma, hanem a legmagasabb körök, köztük az olasz királyi pár elismerését is.
A pavilion díszítése a magyaros szecesszió stílusában készült. A gödöllői művésztelep alapítója, Nagy Sándor tervezte az oromzat Attila lakomáját ábrázoló ötrészes üvegablakát, Körösfői Kriesch Aladár pedig a főhomlokzat két mozaikját. 1928-ban a biennálé magyar pavilonját Vaszary János festő rendezte, saját kiállított művét, a Virágcsendélet című festményét az olasz állam megvette, és állami díjjal is kitüntették.
A világháborús évek rombolása után az épület használhatatlanná vált. A lepusztult magyar pavilon újjáépítésére a házigazdák többször nyomatékosan felszólították a magyar államot, már a lebontás gondolata is felmerült. Végül 1958-ban a 29.Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállítása már az újjáépített, modernizált, dísztelen, teljesen neutrális épületben nyílt meg.
Az 1990-es években kezdődtek az újabb állagmegóvási, helyreállítási munkák, amelyek során az egyik cél a homlokzatok 1909-es, eredeti állapotának feltárása, restaurálása volt. A falkutatás során kiderült, az eredeti díszítések nem pusztultak el, az elfalazásokkal, rávakolásokkal sikerült megőrizni szinte mindet az utókornak. 2007-ben Fogarasi András Bécsben élő művész a magyar pavilonban bemutatott videoinstallációival elnyerte a biennálé fődíját, az Arany Oroszlánt.
Peggy Guggenheim-gyűjtemény – „A mottóm az volt, hogy vásárolj egy képet naponta, és ennek megfeleltem.”
Peggy Guggenheim gazdag New York-i zsidó családban született. Jobban szerette Európát, mint Amerikát, és amikor a II. világháború véget ért, alig várta, hogy visszajöhessen. Útközben úgy döntött, hogy Velence lesz a leendő otthona. Mindig is jobban szerette, mint bármelyik helyet a Földön, és úgy érezte, boldog lesz ott egyedül.
1948-as velencei biennálén állította ki először gyűjteményét, így Európában először kerültek kiállításra olyan művészek munkái, mint Pollock és Rothko.
Peggy megszerezte a Palazzo Venier dei Leonit, egy befejezetlen, 18. század közepén emelt épületet a Canal Grandén, ahol élete hátralevő részét töltötte. 1951-től Peggy megnyitotta házát és kollekcióját a nagyközönség előtt. Egész életén át támogatta a művészetet, és sosem akart nyerészkedni a festményekkel. 81 évesen halt meg, hamvait szeretett múzeuma kertjének egyik sarkában helyezték el.
TOP 10 kedvenc festmény - az 5. helyen Az amerikai ikon
Kíváncsi vagy, melyik festmény jelenik meg legtöbbször a közösségi médiában? Megvizsgálták, hogy az Instagram felületén az egyes alkotások nevét hányszor kulcsszavazták a felhasználók. Ezek alapján elkészítették a legnépszerűbb festmények top 10-es listáját.
5. helyre került Grant Wood és az Amerikai gótika (American Gothic,1930) 102 102 jelöléssel. Az amerikai festőművészet egyik legismertebb alkotása, Chicagóban állították ki első alkalommal, ahol rögtön bronzérmet nyert.
A kiállítás után az Art Institute of Chicago vásárolta meg, ahol ma is látható. A mű mára kulturális ikonná vált, egyike a legtöbbet reprodukált, újraértelmezett és parodizált műalkotásoknak, olyan Amerikában, mint Európában a Mona Lisa. Több mozifilm plakátját inspirálta, számos lemezborítón, filmben és televíziós sorozatban is megjelent, a Simpson család nappalijában is ez lóg a falon.
Még nincs hozzászólás