Anya nélkül nehezek az első táboros esték
Az első ottalvós tábor mérföldkő a gyerek életében. Van, aki könnyen szakad el a szüleitől, de az is normális, ha aggodalommal, netán félelemmel várja a kalandot. Meddig lehet rábeszélni és remek élményekkel kecsegtetni a kicsiket, hogy szorongásaik ellenére elmenjenek táborozni? És ki az, akinél jobb feladni, elfogadni, hogy ezen a nyáron még nem kér az önállóságból?
Meg lehet látogatni a gyerekeket valamikor? – kérdezte egy anyuka egy négynapos osztálykirándulásról szóló szülői értekezleten az egyik vidéki általános iskolában. Bár a gyerekek először mentek el több napra, a kérdés furcsán hatott a közösségben, a tanítónő válasza pedig természetesen ’nem’ volt.
Az anyuka viszont láthatóan megsértődött, és még sokáig próbálta bizonygatni, hogy csak azoknak könnyű ez, akik már voltak ilyen helyzetben.
Az biztos, hogy a gyerek első külön töltött éjszakája mérföldkő minden család életében. Van, ahol csak a szülőt, máshol a gyereket is megviseli. A legtöbb gyerek első alkalommal nem lelkesedik, félelmeket, kételyeket fogalmaz meg, és sokszor kijelenti, hogy nem akar elmenni.
Mit tegyünk az ilyen helyzetekben? Hogyan garantáljuk, hogy az első tábor pozitív élmény, ne pedig egy életre szóló trauma maradjon?
’Általában kisiskolás korban szembesülnek a gyerekek először ezzel a helyzettel, hiszen óvodásokat ritkán visznek el több napra. Jó esetben ekkorra viszont a legtöbben már aludtak máshol az otthonukon kívül, például a nagyszülőknél’ – mondta Bojti Andrea gyermekpszichológus, aki szerint ajánlott is, hogy ne egy kirándulás
- Bármennyire is kikívánkozik, soha ne mondja a gyereknek, milyen rossz lesz nélküle. Ne terhelje azzal, hogy ön rosszul érzi majd magát, amíg nincs otthon.
- Készítse fel a gyereket az önellátásra: mutassa meg, mit hova pakolnak a bőröndben, mit hogyan használjon, és beszéljen vele a tábori életről, hogy ne érje semmi váratlanul.
- Bízzon a kísérő tanárokban: biztosan vigyázni fognak rá, és értesítik önt, ha valami gond van. Ha nem hall híreket, az csak jót jelent.
- Ne hívogassa folyamatosan a gyermekét, és ne küldjön neki türelmetlen üzeneteket, ha nem jelentkezik. Inkább örüljön, hogy ezek szerint olyan jól érzi magát, hogy eszébe sem jut a honvágy.
- Ha a gyerek esetleg azt meséli pár nap után, hogy nem érzi jól magát, próbálja meg abban erősíteni, hogy ez csak átmeneti állapot. Ne hagyja, hogy az első nehézségnél feladja, mert valószínűleg mire érte megy, már túl is jut a holtponton.
- Várja haza a kedvenc ételével és rengeteg szeretettel. És hagyja, hogy annyit meséljen a táborról, amennyit csak bír. Minél több élményt fogalmaz meg, annál biztosabb lehet benne, hogy sikeresen vette az első akadályt, és mostantól egyiküknek sem lesz gondja azzal, hogy a gyerek elutazzon néhány napra másokkal.
A gyerekeknek mindig nagy váltás, ha az esti rutint egyedül kell végigcsinálniuk, ám ezzel idegen helyen megbirkózni fokozottan nagy teher.
A szakember szerint azt, hogy egy gyerek mikortól alkalmas többnapos távollétre, a legjobban a szülő tudja megítélni. ’Ha zárkózott típus, érdemes mérlegelni a helyzetet, ahogy akkor is, ha valami nagy változás zajlott le épp az életében, mondjuk elveszítette egy családtagját, vagy válnak a szülei.
Ez az időszak nem a legmegfelelőbb az első ottalvós táborozásra. Akkor is meggondolandó, ha felmerül a szülőben a gyanú, hogy a csapat nem fogadja be a gyerekét.’
Bojti Andrea azonban hangsúlyozta: egy többnapos táborozás alapvetően jó közösségi élmény, ami önállóságra tanít, és ahol a barátságok elmélyülhetnek. Éppen ezért azt a döntést sem szabad könnyen meghozni, hogy a gyerek egy apróbb probléma miatt mindebből kimaradjon. Személyes élményem is van ezzel kapcsolatosan: ötödikesként én és a barátnőm idegen nyolcadikos lányokkal kerültünk egy szobába, akik folyamatosan piszkáltak bennünket. Nagyon rosszul éreztük magunkat az első napokban, de nem szóltunk a szülőknek, és végül meg is oldottuk a helyzetet.
Pölösné Róvó Zsanett évek óta szervez sátrazós tábort egy tanyán, ahol kisiskolásokat fogad. Közülük sokak először vannak távol a szüleiktől. ’Amíg fent van a nap, sosincs gond. A programok és a társaság miatt eszükbe sem jut, hogy ez most más helyzet, mint a mindennapok.
Ma már számtalan lehetőség közül választhatnak a szülők, ha táboroztatni szeretnék a gyermekeiket.
Az ottalvósok közül a legvagányabbak az utazó táborok: a kicsik itt folyamatosan vándorolnak, az egy hét alatt sok helyet bejárnak, és rengeteget kirándulnak.
Akik viszont szeretik az állandóságot, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a nyaralás ne a cuccok folyamatos cipeléséről, illetve rendezkedésről, helykeresésről szóljon, azoknak találunk fix táborhelyet, ahonnan rövidebb utakra indulnak.
Persze nem csak túrázós táborok léteznek: rengeteg klasszikus, egy helyszínes programot is kínálnak. A legnépszerűbbek talán a sporttáborok, de sokan keresik a művész-, a kézműves-, a zenei vagy a képzőművészeti táborokat is.
Az esti fürdésnél aztán az első napokban páran elpityerednek, hiszen akkor jönnek rá, hogy otthon ilyenkor nem egyedül kell boldogulniuk' – meséli a pedagógus, aki eközben elmondja, még soha nem fordult elő, hogy ne tudták volna megnyugtatni őket.
’A legtöbbször elég egy kis szeretgetés és az, hogy látják, mindenki más jól érzi magát, és velük sem történik semmi rossz. Az viszont fontos, hogy a szülők jelezzék, ha a kicsiknek ez az első táborozásuk. Nálam is volt egy kislány, akivel két napon keresztül nem boldogultunk, mire kiderült, hogy még soha nem aludt máshol, mint otthon.’
A táborvezető szerint a többségnek könnyen megy a leszakadás. ’Volt, akit a szülei hazavittek, mert úgy gondolták, nem való még neki az ott alvás, aztán 11 órakor jöttek vissza, mert a gyerek kiborult, hogy miért nem maradhatott éjszakára. Hamar rájönnek, hogy ez egy jó buli. És lehet, hogy egy hétig nem használnak tusfürdőt, meg húzzák a sárban az ágyneműjüket, mikor a vihar elől a házba menekülnek, de jól érzik magukat, és ez a lényeg. Az itt szerzett élmények pedig egy életen át elkísérik őket.’
Még nincs hozzászólás