Anima Mundi, a mindent összekötő lélek
Nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egymagunk. Akkor sem, ha bezártak egy sötét pincébe, ahol hetekig nem nyitják ránk az ajtót. Akkor sem, ha remeteként élünk egy hegytetőn, ahol a madár se jár. Legalábbis az Anima Mundi hívői szerint.
Az Anima Mundi, vagyis a világlélek ott van velünk, mert mindenhol ott van. Az univerzum minden részét áthatja és összeköti. A levegőben, az űrben, a felhőkben, a csillagokban, a porban, a kőben, a falevélben, az állatokban. És persze az emberben. Ez az elgondolás számos kultúrában és vallási hagyományban ősidők óta megtalálható, különösen az ókori görög filozófiában és a különféle ezoterikus tanokban.
Az ötödik elem
A középkori alkimisták úgy vélték, hogy a világegyetemben négy alapelem van, ezek a tűz, a víz, a föld és a levegő. Van azonban egy ötödik, a kvintesszencia is, amely mindent áthat fent a csillagok között és idelenn a Földön. Ez a világ lélek-szelleme, amely életet önt minden testbe.
Platon szerint az univerzum egy élőlény
Az Anima Mundi fogalma először a görög filozófiában jelent meg, ahol Platón és más filozófusok is foglalkoztak vele. Platón a ’Timaiosz’ című művében az univerzumot élőlényként írta le, amelyet egy központi lélek, az Anima Mundi éltet. Ez a lélek az összes élőlényt összekapcsolja és összhangban tartja az univerzum minden részével. Az Anima Mundi tehát a világegyetem lelke, amely isteni eredetű, és minden élőlényt és anyagot áthat.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 8. számának 24. oldalán!)
Még nincs hozzászólás