Anima Mundi, a mindent összekötő lélek

2024. augusztus 10. | Írta: Vág Bernadett

Nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egymagunk. Akkor sem, ha bezártak egy sötét pincébe, ahol hetekig nem nyitják ránk az ajtót. Akkor sem, ha remeteként élünk egy hegytetőn, ahol a madár se jár. Legalábbis az Anima Mundi hívői szerint.

Az Anima Mundi, vagyis a világlélek ott van velünk, mert mindenhol ott van. Az univerzum minden részét áthatja és összeköti. A levegőben, az űrben, a felhőkben, a csillagokban, a porban, a kőben, a falevélben, az állatokban. És persze az emberben. Ez az elgondolás számos kultúrában és vallási hagyományban ősidők óta megtalálható, különösen az ókori görög filozófiában és a különféle ezoterikus tanokban.

Az ötödik elem

A középkori alkimisták úgy vélték, hogy a világegyetemben négy alapelem van, ezek a tűz, a víz, a föld és a levegő. Van azonban egy ötödik, a kvintesszencia is, amely mindent áthat fent a csillagok között és idelenn a Földön. Ez a világ lélek-szelleme, amely életet önt minden testbe.

Platon szerint az univerzum egy élőlény

Az Anima Mundi fogalma először a görög filozófiában jelent meg, ahol Platón és más filozófusok is foglalkoztak vele. Platón a ’Timaiosz’ című művében az univerzumot élőlényként írta le, amelyet egy központi lélek, az Anima Mundi éltet. Ez a lélek az összes élőlényt összekapcsolja és összhangban tartja az univerzum minden részével. Az Anima Mundi tehát a világegyetem lelke, amely isteni eredetű, és minden élőlényt és anyagot áthat.

A keresztények szerint ez Isten fenntartó ereje

A keresztény miszticizmusban az Anima Mundit gyakran Isten szellemével azonosítják, amely az egész teremtést áthatja. A középkori keresztény filozófusok, mint például Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás a világlélek fogalmát Isten teremtő és fenntartó erejével hozták összefüggésbe.

Szent Ágoston szerint az emberi lélek közvetlenül kapcsolódik Istenhez, és ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy az ember megértse a világban rejlő isteni rendet. Szent Ágoston nézeteiben a lélek és az univerzum közötti kapcsolat isteni eredetű, az isteni gondviselés révén Isten folyamatosan jelen van a világban, irányítja annak működését és biztosítja a rendet. E szerint az univerzumot egy mindent átható lélek irányítja és tartja fenn.

A hinduizmus szerint ez az abszolút valóság

A keleti filozófiákban és vallásokban, mint például a hinduizmusban és a buddhizmusban, a világlélek fogalma hasonló elveken nyugszik. A hinduizmusban Brahman az univerzális lélek, amely minden létező alapja, míg a buddhizmusban, ahol nem hisznek Istenben, az univerzális tudat az, ami összekapcsolja az összes élőlényt.

A Brahman kifejezés az indiai filozófiában és vallásban az univerzális lélek vagy abszolút valóság fogalmát jelenti, és az Advaita Vedanta filozófiában különösen jelentős. A világlélek kifejezés az univerzális szellemiséget vagy mindent átható lelket írja le, ami hasonló fogalom az Anima Mundihoz. Az indiai filozófiában és a nyugati gondolkodásban is számos párhuzam található a világlélek és Brahman-koncepciói között.

Lelkünkben az őseink múltja

Sok ősi kultúrában, például az amerikai őslakosok, a kelta druidák vagy az afrikai törzsek hitei között a világlélek koncepciója alapvető jelentőségű volt. Ezekben a hagyományokban a természet és az emberek közötti kapcsolatot szentnek tekintették, és úgy hitték, hogy az ősök szellemei továbbra is jelen vannak és hatnak az élők világára, az utódok érzelmeire, életére.

A sámánok, mint spirituális vezetők, gyakran közvetítenek az élők és az ősök szellemei között. A sámánok gyakran utaznak a szellemvilágban, hogy kapcsolatot teremtsenek az ősökkel és tanácsot kérjenek tőlük.

De szintén megdöbbentő példa a Bert Hellinger-féle családállítási elmélet. Hellinger meglátása szerint a családban tudattalan csoport-lelkiismeret működik. Ha a (rég halott) tagok közül valakivel rossz történik, akkor másvalaki elkezd ugyanúgy élni, mintha a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Úgy él, mintha azt mondta volna a lelkében, inkább majd én viszem helyetted azt a rossz sorsot.

Mindezt anélkül tesszük, hogy tudnánk róla, vagy ha egyáltalán ismertük volna azt az ősünket, akit mentesíteni szeretnénk, tekintve, hogy rég meg is halt.  Működésbe lép a tudattalan lelkiismeret, amit csak úgy szüntethetünk meg, ha a fogadalom napvilágra nem kerül és fel nem oldódik.

A családállítás során gyakran jelennek meg spirituális és energetikai elemek, például az őseinkkel való kapcsolat, a szellemi vezetők segítsége, vagy a családi lélek fogalma. Ezek az elemek hasonlóak a világlélek koncepciójához, amely az univerzális összekapcsolódásra és az energiaáramlásra épül.

A világlélek lehet az a médium, amelyen keresztül a családállítás során az energetikai és spirituális kapcsolatok megnyilvánulnak. A program során például 8-10 idegen ember veszi át a vizsgált személy rokonainak tulajdonságait, érzelmeit, fájdalmait anélkül, hogy valójában bármit is tudnának egymásról.

A természet karmestere

A világlélek fogalma azt sugallja, hogy az egész univerzum, beleértve az élőlényeket és a természeti jelenségeket, egy nagyobb, összefüggő rendszert alkot. Ebben a rendszerben minden élőlény és esemény kapcsolatban áll egymással, és közös energiát osztanak meg.

Ebből a nézőpontból a költöző madarak tájékozódása is része lehet ennek az egyetemes rendszernek. Tudjuk, hogy a madarak képesek érzékelni a Föld mágneses mezejét, és ezt az információt használják a navigációhoz. Éjszakai költöző madarak a csillagokat, nappali költözők pedig a Nap helyzetét használják tájékozódásuk során. Bizonyos navigációs képességek öröklődnek, így a madarak genetikai örökségük révén is tájékozódnak.

De mi mondana ellen annak, hogy mindez a sok tudás nem a világlélek irányítására száll-e beléjük? A világlélek filozófiája szerint minden lény és jelenség egy nagyobb egység része. A költöző madarak navigációs képességei, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megtalálják útjukat több ezer kilométeres vándorlásuk során, például ennek a természeti harmóniának és egyensúlynak a példái lehetnek.

Hogyan működnek a megérzések? 

A megérzések és a világlélek összefüggésének gondolata egy érdekes filozófiai és spirituális kérdés. A világlélek koncepciója egy olyan univerzális lélek vagy szellem, amely áthatja és összekapcsolja az egész világot és az összes élőlényt.

A megérzések olyan belső érzések vagy ösztönök, amelyek valamilyen mélyebb tudást vagy igazságot közvetíthetnek logikai vagy tudatos gondolkodás nélkül. A megérzések gyakran spontán módon jelentkeznek, és sokan hisznek abban, hogy ezek az érzések valamilyen magasabb rendű forrásból származnak.

Forrásuk lehet a világlélek, ha úgy tekintünk rá, mint egy egyetemes tudatra, amely mindent áthat. Ebben a keretben a megérzések egyfajta kapcsolatot jelenthetnek ezzel az egyetemes tudattal, amely hozzáférést biztosít az univerzum mélyebb igazságaihoz és összefüggéseihez. Az emberek gyakran beszámolnak arról, hogy megérzéseik révén olyan információkat kapnak, amelyeket logikai úton nem tudtak volna megszerezni.

A világlélek koncepciója azt sugallja, hogy minden létező valamilyen módon összekapcsolódik. A megérzések gyakran előfordulnak olyan helyzetekben, ahol az emberek vagy események közötti rejtett kapcsolatok vagy szinkronicitások jelennek meg. Carl Jung pszichológus például a szinkronicitás jelenségét (jelentéses egybeesések) azzal magyarázta, hogy ezek az események az univerzális tudatosság megnyilvánulásai lehetnek.

Sok spirituális hagyomány úgy véli, hogy a megérzések a spirituális ébredés jelei lehetnek. Azok az emberek, akik mélyebb kapcsolatban állnak a világlélekkel, gyakran beszámolnak fokozott intuitív képességekről, amelyek segítenek nekik megérteni az életüket és a világot körülöttük. Ebben az értelemben a megérzések egyfajta útmutatásként szolgálhatnak, amely a világlélek bölcsességéből ered.

Az Anima Mundi célja

A világlélek célja az egyensúly fenntartása és az élet körforgásának biztosítása. A pusztítás és a teremtés ciklikusan váltakozik, és a pusztító események lehetőséget adnak az újjászületésre és megújulásra. A világlélek ilyen módon részt vesz az élet dinamikus egyensúlyának fenntartásában, amelyben a destruktív események végül új növekedéshez és fejlődéshez vezethetnek.

A krízisek és katasztrófák gyakran katalizátorként működnek az emberi fejlődésben. Az ilyen események rákényszerítik az embereket, hogy új megoldásokat találjanak, kreativitást és együttműködést fejlesszenek ki. A világlélek lehetőséget ad az emberiségnek, hogy szembenézzen a kihívásokkal, és ezáltal erősebbé és bölcsebbé váljon. A környezeti és társadalmi krízisek így lehetnek a fejlődés eszközei, amelyek révén az emberiség magasabb szintű tudatosságot és felelősséget érhet el.

Még hogy élőként imádni egy autót? Beszélgetni egy cserepes virággal? Köszönni egy kedves lakásnak? Szeretgetni a kenyérre karikázott lila hagymát?

Azt mondják, lélekkel csak az ember rendelkezik, a Biblia szerint még az állat sem. Ha valaki belenézett már a kutyája, cicája (bármilyen állata) szemébe, jól tudja, hogy mindegyik egy-egy hatalmas, szeretetre éhes lélek szőrbe vagy tollba csomagolva. De hogy a növényeknek és tárgyaknak is volna lelkük?

Az autóm és én

„Amint beléptem az autókereskedésbe, megláttam azt az ütött-kopott, hatéves, gombóc formájú, árva kis jószágot. Még csak le sem mosták. Nem ilyen típust akartam, de azonnal beleszerettem. Nem csalódtam benne. Ez az autó telepatikus kapcsolatban van velem. Egyszer elfelejtettem megtankolni, pedig vidékre mentem. Már régóta égett a benzinlámpa, és tudtam, a következő harminc kilométeren sem lesz kút. Megsimogattam a kormánya közepét, mindig ott szoktam, és megkértem, tartson ki valahogy a benzinkútig. Rettegve tettem meg a hátralévő utat, ahol lehetett, gurultam.

Végre célba értünk, és a kutas megtankolta a kocsit. Aztán fejét csóválgatva azt mondta, nem is gondolta, hogy ilyen sok benzin fér egy ekkora autóba, jó üres lehetett már a tankja! Máskor meg a vezérlánc miatt robbantunk le, szintén vidéken, ráadásul egy kanyarban. Hiába próbálgattam beindítani, semmi. Halálfélelmem volt, ahogy a kocsik száguldva kikerülgettek. Megint megsimogattam az autóm orrát, és kértem, ne hagyjon cserben, menjünk tovább. És abban a pillanatban beindult.

Gond nélkül értünk haza, itthon aztán a szervizben csodálkoztak, hogy a saját ’lábán’ jött be a kocsi. Már 12 éves, de nagyon jól van. Talán mert érzi, hogy szeretem.”
Zsuzsa, 37 éves

A beszélő virág

„A születésnapomra kaptam a barátomtól egy kis szobanövényt. Nem tudtam, miféle, de nagyon kedves kis kerek, cakkos szélű levelei vannak, és azt mondták, virágozni is szokott. Nem vagyok egy nagy botanikus, a növényt szépen megköszöntem, és letettem a sarokba. Amikor eszembe jutott, meglocsoltam, de nem nagyon törődtem vele. Ő ennek ellenére hálásan zöldellt.

Aztán néhány hét múlva nagyon megromlott a kapcsolatunk a barátommal. Egy kicsit ráuntam, egyre kevesebbet találkoztunk, én titokban más kapcsolatokat kerestem, ő pedig nem értette, miért vagyok vele olyan hideg. És a növény elkezdett sorvadni. Először csak megbarnultak a levelek szélei, aztán le is hullott a fele. Hiába locsoltam, hiába tettem fényesebb helyre, hiába adtam neki szobanövénytápszert, haldoklott.

Néhány rosszul sikerült kaland után egy hajnalban arra ébredtem, nagy hibát követtem el, hogy a régi barátomat elhanyagoltam. Rájöttem, hogy még mindig nagyon szeretem, és ő az, aki igazán szeretni képes engem. Újra jól lettünk, össze is költöztünk. És a növény három napon belül magához tért. Új hajtásokat hozott, és a régi, megfakult levelei között felbukkant egy-két bimbó. Már tudom, egy vörös szirmú hibiszkusz a lakótársunk.”
Karola, 27 éves

Szépen kértem a műszert, térjen magához!

„Édesapám hetvennyolc éves, beteg a szíve, magas a vérnyomása és súlyosan cukorbeteg. Egyik este rosszul lett, falfehér volt, remegni kezdett, és beszélni is alig volt ereje. Anyukámmal rémülten találgattuk, mi baja lehet. Talán a szíve? A vérnyomása? A cukra?

Amíg anyu a mentőt hívta, nekem eszembe jutott, hogy először is meg kellene mérni a cukrát. Előkotortam a vércukormérőt, de hiába kapcsoltam be, nem reagált. Néha egy pillanatra kijelezte, hogy lemerült benne az elem. Kétségbeestem, mert ha apu cukrával van a baj, vagy nagyon magas, vagy nagyon alacsony, és mindkettő végzetes lehet, de csak akkor lehet segíteni rajta, ha pontos adatot tudunk.

Két tenyerem közé szorítottam a műszert, és elképzeltem, hogy a bennem lévő energia feltölti az elemet. Szinte láttam magam előtt az arany fényt, ahogy belőlem átszökik a műszerbe. Közben azt suttogtam, kérlek szépen, térj magadhoz, szükségünk van rád! Igazából nem nagyon hittem benne, hogy sikerül, de nem volt más ötletem, míg az orvost vártuk.

Egy idő után bekapcsoltam, hátha. És működött! Élénken, tökéletesen, mintha semmi baja nem volna! Kiderült, apukám cukra a kritikus érték alá esett, ez volt a baj. Azonnal megetettük, megitattuk, és az értéke helyreállt. Az orvosnak már nem is maradt teendője. Nem tudom, valóban a könyörgésem segített, az energiáim töltötték-e fel, vagy csak meg kellett egy kicsit mozgatni, de sikerült. Egyébként a következő alkalommal már nem lehetett bekapcsolni, elemet kellett cserélni benne.”
Szilvia, 26 éves

Zenebolond növények

Kísérletekkel bizonyították, hogy a növények idegenkednek a heavy metaltól, ám a dallamos, lágy zenét annál jobban szeretik. Egy amerikai kísérlet során két külön fólia alatt azonos körülmények között neveltek növényeket, de az egyik sátorban rockot, a másikban klasszikus zenét játszottak.

Az eredmény megdöbbentő és megmagyarázhatatlan: míg a disszonáns zene hatására a növények nem fejlődtek vagy sorvadtak, a szép dallamokat élvező zöldségek nagy burjánzásnak indultak. A zene jótékony hatását Dan Carlson amerikai farmer ügyesen kihasználta: Bach és Vivaldi muzsikájával szórakoztatta a növényeit, így megkétszerezte a termést. Mi ez, ha nem a világlélek zenei ízlése?

Címkék: buddhizmus, anima mundi, világlélek, az univerzum élőlény, világvallások