Amikor az utolsó kisfecske is kirepül
Csaknem minden szülő életében eljön a pillanat, amikor elcsöndesedik, kiürül a ház, a felnőtt gyerekek a saját lábukra állnak. Kétségtelenül van ebben valami szomorú, és sokan depresszióba is zuhannak ilyenkor. Mégis egyre több kutatás állítja: a mai szülők többsége nem elkeseredik, hanem új, eddig nem tapasztalt boldogságot él át, miután kirepültek a gyerekek.
Anyuka, apuka potyogó könnyekkel figyeli, ahogy a „pici” lánya vagy fia az utolsó holmiját is a bőröndbe csomagolja, és végleg elmegy. Egyetemre, albérletbe vagy csak a szomszédba – teljesen mindegy, de új életet kezd, amelyben a szülőknek már jóval kisebb szerep jut. Sokaknak ismerős lehet ez a jelenet. Nem véletlen a könnyes búcsú, hiszen a leválás egyfajta gyászfolyamat – természetes, hogy megviseli az érintetteket. A fő kérdés inkább az, mit kezdünk azzal, ami ezután jön: a több szabadidővel, egymással, a saját életünkkel.
Felerősödő problémák
A gyerekek elköltözése teljesen új élethelyzetet teremt, amihez nem is olyan könnyű alkalmazkodni. Előjöhetnek vagy felerősödhetnek olyan problémák, amelyek eddig láthatatlanok voltak, mert a gyereknevelés elvonta róluk a figyelmet. „Amíg egy pár fiatal, jobbára kifelé, a külvilág irányába tekint – még tanulni kell, szakmailag fejlődni, pénzt keresni, házat építeni, autót venni, vállalkozást indítani… Vagyis ezer helyre lehet »nézni«, ahelyett, hogy magunkra vagy a párkapcsolatunkra figyelnénk. Mire a gyerekek felnőnek, ez a kifelé irányultság jócskán alábbhagy, amikor pedig elmennek, akkor már rájuk sem kell annyira odafigyelni. A korábban is meglévő problémák ilyenkor fájdalmas őszinteséggel törhetnek elő” – magyarázza Dr. Fekete Anna pszichológus, párterapeuta.
Különösen igaz ez a párkapcsolat zavaraira. A hiányzó intimitást, a kihűlt érzelmeket többé nem kendőzi el semmi, nehéz hárítani őket. A saját, egyéni életünket is újra kell gondolnunk ilyenkor. Ha addig csak a szülői szerepünkre koncentráltunk, és minden mást – karriert, barátokat, saját érdeklődést – háttérbe szorítottunk, komoly krízisként élhetjük meg a gyerekek leválását.
Üres fészek
A szakirodalom üresfészek-szindrómának nevezi ezt a jelenséget. Van, aki ebbe szinte belebetegszik, és van, aki érzelmileg valójában soha nem engedi el a gyerekeit, nem fogadja el, hogy azok már felnőttek. Ez azonban se neki, se a gyerekeknek nem jó.
Tünetei nagyon hasonlítanak a gyászéhoz. Főleg az anyák esnek depresszióba, érzik magukat egyszerre feleslegesnek, amikor a gyerekek elhagyják az közös otthont. Súlyosabb lelki válság esetén órákig ülnek az üres gyerekszobában, és elhanyagolják a napi teendőiket is.
Szakértőnk szerint úgy lehet jól átvészelni az elszakadás időszakát, ha időben elkezdünk felkészülni rá. „Legkésőbb, amikor a gyerek kamaszodik, a szülőknek el kell kezdeniük levenni a kezüket róla, és a felszabaduló figyelmüket, idejüket, érzelmi és mentális kapacitásukat fokozatosan visszairányítani a saját életükre.”
Vásárhelyi Judit és férje meglepően jól kezelte a gyerekek kirepülését. Már öt éve kettesben vannak, de náluk nem a problémák, hanem az örömök sokszorozódtak meg. „Mindig is önállóságra neveltük a fiunkat és a lányunkat, és végig tudtuk, hogy egyszer majd el kell engednünk őket. Természetes igény volt bennük az, hogy miután elvégzik az egyetemet, és elkezdenek dolgozni, albérletbe menjenek, és a saját életüket éljék – annak ellenére, hogy nagyon jól érezték magukat itthon – meséli Judit. – Ez nem azt jelenti, hogy megszűntek létezni a számunkra, hanem máshogy, felnőttebb szinten folytatódott a kapcsolatunk. Másfajta felelősséget érzünk irántuk a párommal. Büszkék vagyunk arra, hogy a saját lábukra tudtak állni, de a háttérben mindig ott vagyunk, ha szükségük van ránk. Ha bármi gondjuk van, hazajöhetnek, panaszkodhatnak, és támogatásra találnak. A párjukkal együtt szinte minden hétvégén nálunk ebédelnek, és hét közben is gyakran meglátogatnak.”
„Visszakaptuk az életünket”
Judit a gyerekek elköltözése után még új karrierbe is kezdett. Vezető fejlesztőként dolgozott egy nagy multi cégnél, amikor kitalálta, hogy szeretné megvalósítani önmagát: váltott, és coachként folytatta a pályafutását. „Azért is mertem belevágni, mert addigra már megteremtettük az egzisztenciánkat, nem kellett a gyerekek miatt sem aggódni” – mondja.
Egyre több kutatás mutat rá, hogy manapság az üresfészek-szindróma nem is olyan gyakori jelenség. A Missouri Egyetem 2008-as tanulmányából az derült ki, hogy az anyákat nem viselte meg jobban a gyerekeik kirepülése, mint az apákat. A kutatók szerint ez egyrészt azért lehetséges, mert ma már sok nő számára fontos a karrierje is a család mellett, másrészt a kommunikációs eszközök is rengeteget fejlődtek. A szülők bárhol, bármikor videokapcsolatba léphetnek a gyerekeikkel - akkor is, ha a világ túlsó felén laknak.
A Berkeley Egyetemen végzett kutatás szerint egyenesen azok a középkorú nők voltak elégedettebbek a párkapcsolatukkal, akiknek a gyerekei már elköltöztek otthonról.
Nemcsak a karrierjében, hanem a párkapcsolatában is új fejezet kezdődött. „A férjemmel még erősebb lett a kapcsolatunk. Most, hogy az energiáinkat nemcsak a munkára, meg a gyerekekre fordítjuk, újra tudunk egymással is többet foglalkozni. Ha üres a hűtő, elmegyünk ebédelni valahová – nincs rajtunk az a teher, hogy mit eszik a gyerek vacsorára. Ha kedvünk támad, beülünk az autóba, elmegyünk Bécsig, ott eszünk egy bécsi szeletet, este hazajövünk, nincs semmi nyomás rajtunk. Kicsit visszakaptuk a saját életünket, élvezzük az együtt töltött időt, és ennek a gyerekeink is nagyon örülnek.”
Még nincs hozzászólás