Amerika és Szent Imre
Először is 1451-ig kell visszalapoznunk a kalendáriumban, amikor egy tavaszi hajnalon Nastagio Vespuccinak, a firenzei városállam köztiszteletben álló szenátusi titkárának megszületett a negyedik gyermeke.
Elbeszélésünkben gyakran kellene azt a fordulatot alkalmazni: ez eddig tény. Tény az is, hogy a gyermek a latin „Emericus” olasz változatát: az Amerigo, magyarul: Imre nevet kapta a keresztségben. De miért? Nos, hát ez az a része a történetnek, amely a homályba vész.
Egyes feltételezések szerint a család védőszentje a magyar Szent Imre volt, akit nagy tisztelet övezett a középkori Észak-Itáliában. Elsősorban amerikai kutatók állítják, hogy Firenze mellett egy kis falu templomának az oltárképén Szűz Mária mellett „Amerigo D’Ungheria” is látható, a Szent Imre-kultusz bizonyítékaként. Vannak, akik úgy tudják, hogy a kápolna védőszentje, ahol Vespucci keresztelőjét tartották, Szent Imre volt. Mindenesetre az biztos, hogy a kisfiút ugyanarra a névre keresztelték, mint az államalapító magyar király, István fiát.
Az ifjú Vespucciból szenvedélyes utazó lett: negyvenes éveinek a vége felé eljutott az Újvilágba is, és utazásait a történészek által némi gyanakvással szemlélt Mundus Novus című munkájában örökítette meg. Állítása szerint négy alkalommal hajózta végig Dél-Amerika északkeleti partvidékét, és egyre erősebb lett benne a feltételezés, miszerint kortársa, Kolumbusz Kristóf rosszul gondolja: ez bizony nem India, hanem egy óriási földrész Európa és India között.
Amikor 1507-ben, Vespucci utazásai után néhány évvel egy freiburgi kozmográfus, a nagy tekintélyű Martin Waldseemüller közzétette Cosmographiae Introductio című művét: a földrajztudományban jártas kutatóként nyilván ismerte Vespucci nézeteit, és azokat elfogadva, a kor egy jeles német humanista költőjével, Matthias Ringmannal is konzultálva úgy döntött, hogy világtérképén az új földrésznek az azt eddig legrészletesebben leíró hajós, Amerigo Vespucci nevét adja. Méghozzá – mivel a többi kontinens neve: Europa, Africa, Asia is nőnemű formában ismert – az Amerigo név latinosított, nőnemű változatát írta az új földrészre: America.
Arról sajnos nincs tudomásunk, hogy a könyv megjelenése után öt évvel elhunyt Amerigo Vespucci egyáltalán tudott-e arról, hogy egy német könyvben az új földrészt róla nevezték el. Mindenesetre valószínű, hogy ha Nastagio Vespucci negyedik gyermekének mondjuk a Francesco nevet adta volna, akkor a West Side Story híres America című betétdalát ma úgy énekelnék: „I like to be in Francesca”… De ez meg nem jön ki a dallamra! Na, szegény Bernstein…
Ily módon tehát az biztos, hogy Amerigo Vespucci keresztneve adta az Újvilág nevét, Amerigóét pedig, ismétlem: egyes amerikai magyar kutatók szerint – a magyar Szent Imre herceg.
Hát, mint az írás elején említettem: a történelmi legendák attól szépek, hogy akár így is történhettek. Volna.
Még nincs hozzászólás