Álmok újratöltve
Gyermekként a többség a legtökéletesebbet képzeli magának: hírnevet, csillogást. Később a kép formálódik, jönnek a szülők rejtett vagy kimondott elvárásai, illetve a belülről fakadó eltökéltség egy szép jövő érdekében. Néha a dolgok a terv szerint alakulnak, máskor viszont az élet közbeszól, és mindent újra kell tervezni.
Ha Paul Gauguin nem hagyja ott jól fizető, tisztes tőzsdeügynöki pályáját, és nem szakít korábbi, kényelmes életével, munkássága valószínűleg nem teljesedik ki. Ilyen módon biztosan nem. De a személyisége a nevelőapja és a kortársai hatására megváltozott, ő pedig elég bátor volt újat álmodni.
Az álmok, a vágyak a képzelet birodalmába tartoznak, ahol az emberek jól érzik magukat: nincs megoldhatatlan probléma, kiélhetik a legrejtettebb vágyaikat, nem kell tartaniuk a külvilág ítéletétől. És ez felnőttkorban sem változik.
Realitás az álomban
Az álmokat gyerekkorunkban a szűk környezetünk határozza meg, de a mesék, mesehősök is szerepet játszhatnak egy-egy elképzelt jövőkép alakulásában. Vannak, akik már nyolcévesen tudják, mik szeretnének lenni, és támogató környezet mellett, elegendő kitartással, elkötelezettséggel és tehetséggel meg is valósítják a vágyukat. Bárhonnan is erednek ezek a vágyak, szülői vagy egyéni késztetésből, a legfontosabb, hogy az álom és a realitás összhangba kerüljön, a cél igazodjék a valósághoz – mondja Homokiné dr. Grozdits Zsuzsa klinikai szakpszichológus.
Vágyai mindenkinek vannak. A fantáziavilág az öngyógyítás örök terepe is, ahol akár a kudarc gondolatával is el lehet játszani, így annak valódi megélése felkészültebben érheti az embert. A jó környezet viszont nagyon fontos az önmegvalósításhoz. Ha a környezet elutasító, az energiát von el, és nem marad késztetés másra, csak a túlélésre.
Sára jól menő vállalkozó családba született egy vidéki városban. Gimnáziumi évei alatt nem volt kimondottan céltudatos, álmokat se kergetett, inkább élni szeretett, azt viszont már korán lehetett tudni, hogy érdeklődése - családjában egyedüliként - a művészetek felé vonzza. Erős egyéniségű anyja, aki a vállalkozás motorjaként rengeteget dolgozott, őt és a testvérét is hamar befogta, a gyerekek sokat tettek a közös ügyért. Sára, miközben a családi vállalkozásban dolgozott, elvégezte az egyetemet, és fotózni kezdett. Először hobbiként, szabadidejében foglalkozott ezzel, de folyamatosan érlelődött benne a gondolat, hogy szakítani szeretne a helyette megálmodott jövőképpel, és a kitaposott út helyett egy sajátot járna be. Harmincévesen végül az egzisztenciális biztonságnak hátat fordítva úgy döntött, feljön Budapestre, továbbképzi magát, és megvalósítja a saját életét. Bár a szülei mindenben támogatták, az első időszak nehéz volt: otthon hagyta a barátait, a családját, és egy teljesen új területen próbált meg érvényesülni, egyedül. Sára a beszélgetés közben bevallja, többször eljátszott a gondolattal, hogy feladja: hazamegy a kényelembe, és nem küzd tovább. Mégsem tette. Rátermettségének és pár év alatt kialakított szakmai kapcsolatrendszerének köszönhetően ma egy több lapot kiadó cég vezető munkatársa, képszerkesztőként dolgozik, fotóesztétikai írásokat jelentet meg és fényképez. Ma, harminchét évesen büszke arra, amit elért, de hozzáteszi, hogy a kitartás és a tehetség mellett 50 százalékban a szerencsére és a családi támogatásra is szüksége volt ahhoz, hogy megvalósíthassa magát.
A te vágyad nem az enyém
Mindenki több példát ismer arra, milyen, amikor a gyerekre erőlteti a szülő a vágyait. Hogy ez később okoz-e problémát, azon is múlik, mennyire alkalmazkodó a gyerek, milyen a kapcsolata a szüleivel, illetve milyen kép alakult ki benne a neki szánt jövőről. Ha saját álma van, annak utána kell mennie. A pszichológus szerint ilyenkor fel kell mérni, hogy támogató-e a légkör, vagy az önmegvalósítással a környezete megbecsülését is elveszítheti. Ez benne van a pakliban, tehát tudni kell, milyen kockázatokkal járhat, ha valaki a saját útjára lép.
Egy jól menő családi vállalkozás esetén a szülőnek csábító lehet a gondolat, hogy sikeres pályát kínál a gyermekének, csakhogy nem mindig ez a helyes választás. Ugyanis csak a saját útjukat járók tehetnek szert kellő önismeretre, ami pedig nemcsak a sikerek megélésében, de a kudarcok kezelésében is kulcsfontosságú. Ráadásul a készen kapott, kevés erőfeszítéssel elért dolgok mindig értéktelenebbek, s magukban hordozzák a kiégés veszélyét – mondja a pszichológus.
Egy 21. századi pályaív más képességeket igényel, mint korábban. Manapság az egyik legfontosabb képesség a változtatásra és a változásra való hajlandóság. Ezt nem könnyű elsajátítani, hiszen a szorongások zömét a komfortzónából való kilépés okozza, ráadásul a változásban mindig ott van a kudarc lehetősége is. A nyitottság viszont nagyon fontos, mert nemcsak az újrakezdésben segíthet, de a korai bezárás veszélyét is tompítja.
Még nincs hozzászólás