Állatkerti hangolódás Hanga Zoltánnal
A pálmaház párás levegője után a Gorilla-ház csendje egészen más világba vezeti az embert. A hatalmas üveg mögött komótosan mozdul az egyik nőstény, miközben a háttérből mély, morgó hang hallatszik: az egyik audiovizuális tábla gorillahívást játszik le. Itt beszélgettünk Hanga Zoltánnal, az állatkert szóvivőjével, aki szinte egy egész életet töltött már a Fővárosi Állat- és Növénykert falai között.
Amikor Zoltán gyerekként először belépett az állatkert kapuján, még egészen más világ fogadta. Akkoriban sokkal kevesebb volt a korszerű bemutatóhely, és az állattartás szemlélete is jelentősen különbözött a maitól. Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb változása az volt, hogy az állatkertek már nem egyszerű bemutatóhelyek, hanem természetvédelmi központok lettek. Ma már a legtöbb fejlesztés célja az, hogy az állatok életkörülményei minél inkább hasonlítsanak természetes élőhelyükhöz.
Zoltán különösen büszke azokra a beruházásokra, amelyek nemcsak az állatoknak, hanem a látogatóknak is többet adnak. Példaként említette a Gorilla-házat, ahol beszélgetünk. Úgy magyarázta, hogy ez az épület nem csupán kifutó, hanem egy komplex bemutatótér, ahol a látogatók megérthetik a gorillák viselkedését és kommunikációját.
Rámutatott azokra az audiovizuális táblákra, amelyek időnként gorillahangokat játszanak le. Azért fontosak, mert segítenek érzékeltetni, milyen gazdag hangkészlettel kommunikálnak ezek az állatok, és hogy a morgások, hívások és rövid hangjelzések mind jelentéssel bírnak.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 4. számának 62. oldalán!)
Még nincs hozzászólás