Állandóságot a változásban
Amióta kinyíltak az európai országhatárok, egyre többen döntenek úgy, hogy kipróbálják magukat más államokban. Van, aki kalandvágyból, mások kényszerből indulnak el, egy azonban mindannyiukban közös: a legrugalmasabb és legalkalmazkodóbb embereknek is sok nehézséggel kell megküzdeniük, ha az ingázást választják.
Fanny még csak tizenhét éves, de folyamatosan London és Győr között ingázik. Londonban van az iskola, Győrben a család. Nála az egész úgy kezdődött, hogy kiskorában apukájának Londonba kellett utaznia egy üzleti tárgyalásra, és a család is elkísérte. Hamar beleszerettek a brit fővárosba, ezért egy időre Londonba költöztek, később aztán vissza Győrbe, de a szíve és a barátai visszahúzták.
Fanny tizenkét-tizenhárom éves korában tette meg először egyedül a Győr–London utat. Az egyik oldalon felrakták a repülőgépre, a másikon várták, és persze előzőleg jól begyakorolták a szüleivel, mikor mit kell tennie. Idővel egészen belelendült, megszokta, majd meg is szerette az ingázást. Most tizenhat éves, és így mesél az ide-oda utazgatás hátrányairól:
„Ha valami nincs rendben az indulással vagy az érkezéssel, az nagyon rossz – előre nem tervezett leszállások vagy géphiba, elkeveredett csomagok –, de ez ritka. A legrosszabb élmény az volt, amikor rossz helyre akartam becsekkolni, máshol álltam sorban, mint kellett volna, és emiatt lekéstem a gépemet. A következő járat 10 óra múlva indult, mert még az időjárás is olyan pocsék volt, hogy korábban nem tudtak a gépek felszállni.”
A technika áthidalja a távolságot
Eleinte kollégiumban lakott, majd miután idősebb unokatestvére katonaként szintén Londonba költözött, a szülei már rá merték bízni a házat. Unokabátyjával jó kapcsolat alakult ki közöttük, s így már nem is volt egyedül.
„A távolságot, az ingázást akkor lehet jól viselni, ha a család a legviszontagságosabb időkben is összetart, legyen a világ bármely pontján az ember. A telefon, az internet, a közösségi portálok sokat segítenek, ha hiányoznak a szüleim.”
Az utazásokat kimondottan megszerette, úgy érzi, ahányszor repülőgépre száll, új lehetőségek tárulnak elé. Új embereket ismer meg, a repülés nem feszültté teszi, hanem feloldja. Úgy érzi, idegenekkel sokkal könnyebb beszélgetni, ráadásul sok hasonló korú fiatallal találkozik.
„Mindig meghallgatom a történetüket, ilyenkor a két világnézet vagy élettörténet egy pillanatra összeér, s bár a leszállással el is szakad, nyomot hagy bennem. Különösen, ha olyasvalakivel találkozom, akivel jól megértjük egymást” – meséli a korosztályánál sokkal érettebben gondolkodó tinédzser.
Széttöredezhet az élet?
A gyerekek rugalmasak, de mi van a felnőttekkel? Amíg egy párról beszélünk, még könnyebben megoldható és elviselhető a különválás, ám amikor már gyerekek is vannak, és az egyik szülő ingázik, sokkal megterhelőbb a helyzet.
Balázs Katalin coach-nak saját tapasztalata is van a témában, a maga bőrén tapasztalta az ingázás hátrányait.
„Senkinek nem könnyű egy ilyen helyzet, annak se, aki megy, és azoknak se, akik maradnak. Sok idő megy el az utazgatásra, az ingázó kiesik a család mindennapi rutinjából, ami mindenkinek frusztráló, ráadásul nagyon nehéz a hétvégén újra integrálódni.
Kezdeti nehézség az új helyen, hogy eleinte nincs, vagy alig van kihez szólni. Később lesznek ismerősök, barátok, velük tölti az ember hétköznapjait, sőt, az estéit is, ami neki azért lehet nehéz, mert nem tudhatja, mit szólnak ehhez az itthon maradtak.”
A szakember úgy gondolja, a családtól távol, kétlaki életet élve gyökértelennek érezheti magát az ingázó. Az élete széttöredezik, s a párjával, gyermekeivel való napi kapcsolat hiányán túl más negatív változások is beállhatnak az életében: a sok utazás miatti kevesebb alvás és több stressz, a rutinszerű vezetés és a fáradtság együttese károsan hathatnak az életvezetésre.
Tervezzünk!
Személyiségtől függ, persze, hogy kit mennyire visel meg az otthontól, családtól, barátoktól, sőt, adott esetben az anyanyelvtől való távollét. Ám nem törvényszerű, hogy az ingázó – és a család – összeroppanjon az elszakadás súlya alatt.
Szakértőnk szerint segít, ha tudatosítjuk magunkban, hogy miért is vállaltuk az ingázást, próbáljuk a pozitívumokat kiemelni – ugyanez vonatkozik az otthon maradtakra is.
A gyerekeknek meséljünk arról, miért ment el a másik szülő, mit csinál, mivel foglalkozik, ami olyan messzire szólította. Használjuk ki a modern technika vívmányait, például esténként skype-oljunk, így a távollévő továbbra is belelát a család életébe, és az otthon lévők is láthatják, hol él, aki úgy hiányzik nekik.
„Tervezzünk! - javasolja Balázs Katalin. – Különösen ott, ahol kicsi gyerekek vannak, sokat segíthet, ha kitaláljuk, mi lesz, amikor hazajön apa vagy anya, akár meglepetéssel is készülhetünk. Az ingázónak is sokkal könnyebb lesz újra felvennie a családi élet fonalát, ha ő maga is készül a hazatérésre.”
Még nincs hozzászólás