Akik láthatatlanul teszik a dolgukat
Díjakat általában azok kapnak, akik a figyelem középpontjában állnak. Mi azokat szeretnénk jutalmazni a nagyközönség segítségével, akik szinte láthatatlanul teszik a dolgukat, munkájuk nélkül azonban megállna a világ - olvasható az aranyanyu.hu honlapon Rácz Zsuzsa írótól, a zsűri egyik tagjától.
Amikor arról kérdezem, ki a kedvenc Aranyanyuja, azt mondja, rosszul érzi magát, hogy csak egyiküket nevezheti meg, hiszen mindnyájukat remek nőnek tartja. Aztán a kórházpedagógiáról és Tóthné Almássy Monikáról kezd mesélni. „Itthon kevesen dolgoznak ebben a szakmában, nincs képzés, mindent autodidakta módon tanulnak. Fantasztikus munka ez, hiszen hidat képez a gyermek régi, betegség előtti és a jelenlegi élete között, ezzel pedig perspektívát nyújt a gyakran szörnyű diagnózis után lábadozó családnak a hosszú kórházi tartózkodás alatt. Monika arra törekszik, hogy ezek a gyerekek a kórházban se maradjanak magukra.
Ő ezt biztosan nem mondaná, de a munkája akár életmentő is lehet. Eget-földet megmozgat azért, hogy a kórházpedagógia elismert hivatás legyen, tavaly ősszel például megszervezték az első konferenciát is. Mindezt amellett, hogy két gyermeket nevel, és minden évben részt vesz a daganatos és gyógyult gyerekek nyaraltatásában.”
Zsuzsa azt mondja, az Aranyanyuk egytől egyig olyan fantasztikus nők, akik közösségek életét változtatják meg. Már létrejött a saját klubjuk is, amelyben bebizonyosodott, hogy ha összefognak, képesek a sarkából kifordítani a világot. Tettrekészek, kreatívak és nem ismernek lehetetlent.
Figyelem a szakmának
Tóthné Almássy Monika tizenkét éve dolgozik kórházpedagógusként a Heim Pál Kórház Madarász utcai részlegén, főleg az onkológiai osztályon tanítja a hosszabb időre kórházba kényszerült gyerekeket. Fontosnak tartja, hogy a beteg gyerekek ne szakadjanak el teljesen az osztálytársaiktól, a megszokott életüktől. Monika rendhagyó osztályfőnöki órát is szokott tartani a gyerekek kezelőorvosával, ahol bemutatják a diákoknak, hogy osztálytársuk miken megy keresztül, és elmondják, mivel tudják támogatni őt a felépülésben. Az egyik kisfiú osztálytársai például annyi biztató képeslapot, plakátot készítettek neki, hogy a kórterem egyik falát teljesen beborították.
"Óriási elismerés a jelölés, a díj csak hab volt a tortán. Utána rögtön azon kezdtem gondolkodni, vajon mennyire tudom majd ráirányítani a figyelmet a kórházpedagógia jelentőségére, hiszen ez itthon még egy kevésbé ismert hivatás. A díj után számtalan lehetőségem adódott, hogy meséljek róla. Nagy örömömre szolgált az is, hogy az általunk szervezett kórházpedagógiai konferenciát a Richter Gedeon Nyrt. is támogatta. A Richter Aranyanyu Díj hatását azóta is nap mint nap érzékelem, és akiket ennek kapcsán megismertem, mind szívesen álltak az ügy mellé."
Még nincs hozzászólás