Ahány ország, annyiféle menza
Finomfőzelék. Bélszínroló. Erőleves. Csokiöntetes piskótakocka. Néhány az én menzás emlékeim közül. Ha nagyon éhes voltam, megettem. Ha nem, akkor inkább kihagytam. És bár nem tartom magam finnyásnak, azért valahol meg kell húzni a határt - élvezetből, élményszerzés végett nem eszünk bélszínrolót. A menza sosem tartozott a magas színvonalú étkezési lehetőségek közé itthon; valljuk be, a grízes tészta cukros lekvárral semmilyen divatos diéta szerint sem mondható értékes tápláléknak - de lássuk, hogy mi a szokás másutt.
Nyilvánvalóan mindenütt előtérbe helyezik a nemzeti ízlésvilágot, de közkedvelt, gyorsan elkészíthető, mindenki számára ismerős ételek is képviseltetik magukat.
Olaszországban például teljes kiőrlésű pékáru jár a salátákhoz és az elmaradhatatlan pastához, és az sem ritka, hogy bioételek kerülnek az asztalra. Viszont a felsőbb tagozatokon nem jár közétkeztetés, így aki éhes, az az iskolához közeli büfében szerezheti be a szendvicsét, vagy otthon csomagoltat magának.
Az ügy fontosságát felismerve az ezredforduló óta a világ számos országában próbálták több-kevesebb sikerrel megreformálni a közétkeztetést. Talán a leghíresebb ilyen kísérlet Jamie Oliver, az angol sztárszakács nevéhez fűződik, aki szívügyének tekinti a menzareformot.
2004-ben Jamie Menzája (Jamies School Dinners) című tévésorozatában egy londoni iskola konyháján cserélte az egyoldalú és hÍzlaló fish&chips menüt friss zöldségekre és zsírszegény húsokra. Mindezt ugyanabból a költségkeretből, amit addig az eredeti menüsor összeállítására fordítottak. A hatás drámai volt. A gyerekek nem ették meg, sőt, néhányan kidobálták az egészséges, de számukra szokatlan ételt, a szülők őrjöngtek, a politikusok aggódtak. De Jamie nem adta fel: főzőtanfolyamot szervezett a diákoknak, vacsorát készített a szülőknek, győzködte a döntéshozókat, több iskola is csatlakozott. Egy évekkel később készült felmérésből az derült ki, hogy a programban részt vevő iskolák némelyikében harmadával csökkent a menzások száma, de néhány kemény év után megfordult a trend. A kelet-londoni menzareform végül sikerrel zárult, és a filmes ötletként indult vállalkozás rövidesen országos kampánnyá alakult, amelynek pozitív volt a fogadtatása.
Finnországban állítólag a csütörtök a zöldborsóleves és a palacsinta napja. Minden ebédhez tej vagy ivójoghurt dukál, egy szelet vajas kenyérrel. A menzai étkezés nagyjából 2,5-3 euróba kerül, ezért a pénzért egy főfogás, saláta, köret, ital és a már említett vajas kenyér jár. Az utóbbi négyből korlátlanul fogyaszthatunk.
A francia menza jellemzője, hogy gyors, bőséges és egészséges. A franciák itt is adnak méltán híres konyhaművészetükre. Némely iskolában külön dietetikus van, aki azon dolgozik, hogy egészséges legyen a menzamenü.
A távol-keleti országokban gyakran rizsből készülnek az ételek, például hagyományos rizsgolyót kapnak a diákok, akik rengeteg zöldséget esznek. Japánban 45 (!) perces az ebédszünet, és az egész osztály együtt fogyasztja el a néha bálnahúsban is gazdag ebédet.
A svédeknél is szem előtt tartják a megfelelő iskolai étkeztetést, minden menzán kötelező a salátapult, és még azt is megszabják, mi mindent kell kínálni: legalább hétféle zöldséget és kétféle gyümölcsöt, és az se mindegy, hogy a rostos, illetve a magas C-vitamin-tartalmú zöldségek milyen arányban szerepelnek.
Az Egyesült Államokban kevésbé megnyugtató a helyzet, a diákok elhízásáért a gyorséttermekhez hasonló ételeket kínáló iskolai menzák is felelősek. Az európainál nagyjából másfélszer nagyobb adagok, cukros üdítők jellemzik a konyhát. Pizza, hamburger, sült krumpli és hagymakarika. Csupa olajos, zsíros, egészségtelen, de olcsó, és a gyerekek által kedvelt étel.
Az életre szóló táplálkozási szokások döntően kisgyermekkorban alakulnak ki. Egytől négyéves korig kell a legjobban odafigyelni, hogy milyen minőségű, milyen összetételű és mennyiségű ételt kapjon a gyermek. A helyes táplálkozás alapjait elősorban az otthoni étkezések során lehet lefektetni, de az óvodai és iskolai menzákon szerzett tapasztalatok is nagy jelentőségűek.
A szakemberek szerint a felnőttkorra kialakuló, táplálkozással összefüggő betegségek megelőzését már gyermekkorban el kell kezdeni. Ezért nagy a felelőssége azoknak, akik részt vesznek az étkezési szokások kialakításában.
Még nincs hozzászólás