A vágyak halála
A kilencvenes évektől gomba módra szaporodnak a spirituális klubok, önismereti műhelyek, tréningek, tanfolyamok. A legtöbb ezoterikus üzenet tartalmazza, hogy szeretve és önzetlenül kell a világban létezni, mert akkor leszünk értékesek, ha mindenki felé nyitottak vagyunk. Sokakban óhatatlanul kialakul a késztetés, hogy olykor erejükön felül is segítsenek, ami észrevétlenül odáig is vezethet, hogy elforduljanak a legfontosabbtól: önmaguktól.
Adrienn lassan ötvenéves, de csak egyetlen férfit szeretett egész életében, a férjét, aki túl mély érzelmi életet sosem élt. Felesége megfelelési kényszere odáig fajult, hogy elfogadta férje meggyőződését, miszerint minden rendben van, tökéletes egységben élnek.
Vitáik nagy része abban merül ki, hogy Adrienn nem tudja a rizst megfelelő keménységűre főzni, vagy épp alkalmatlan arra, hogy vitapartner legyen a napi politika értékelésében. Adrienn a gyerekek önállósodása óta leginkább csak szorong, mert harminc év alatt maga is elhitte, hogy sosem állhat a sor elejére, hiszen az él a fejében, hogy az önzés elítélendő.
Elmaradtak a barátnők, az esti séták, de még a hétvégi torna is. A férjének nem volt igénye szórakozásra, ő pedig már rég elfelejtett a saját igényeiért, vágyaiért szót emelni. Őszinte pillanataiban azt is elismeri, hogy már nem tudja, mi a jó neki, így képtelen önérdek-érvényesítő magatartást tanúsítani.
Az önfeladásért nem jár aranyérem!
Aki magától a sor végére áll, kérés nélkül mindent és mindenkit a saját vágyai, álmai, céljai elé enged, az egy idő után játszmák csapdájában találja magát. Mártírkodás, irigységtől vezérelt intrika, önpusztító hasonlítgatás, kicsikart figyelem, megzsarolt szeretet vagy éppen önemésztő túlélés vár rá, amikhez még nagy adag önigazolás, észrevétlen alattomosság, vagy szorongás, automatizált elégedetlenség és panaszkodás társul.
- Legyünk tisztában a saját igényeinkkel, örömeinkkel, vágyainkkal!
- Válasszuk szét, hogy ezek közül melyek a sajátjaink, és melyeket vettünk át azért, hogy másoknak megfeleljünk!
- Szánjunk időt annak megfigyelésére, melyek azok az életünket irányító automatizmusok, amiket szintén másoktól vettünk át!
- Engedjünk el a régi, hibás hiedelmeinket, és helyettesítsük őket új nézőpontokkal, szokásokkal.
- Bátran folytassuk az eltervezett utat, még akkor is, ha kezdetben ellenáll a környezetünk. Minden csoda 3 napig tart, utána úgyis megszokják, mi pedig csak gazdagodunk megújított önmagunk által.!
Ezek, persze, mindenkinél másképp jelentkeznek, de ha őszinték vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy feladjuk önmagunkat. Eleinte az aranyéremre hajtunk, a világ – de legalábbis a környezetünk – elismerésére és csodálatára, egy idő után pedig olyan vesszőfutásban találjuk magunkat, ahol már az egónk túlélése a tét. Mire kellene törekednünk ehelyett? Arra, hogy megtaláljuk és megtartsuk az egyensúlyt a saját szükségleteink és a körülöttünk élők igényei közt. Ez az egészséges önzés.
Az önző anya mítosza
Az édesanyák, akik kisgyermekeik mellett is tudatosan figyelnek magukra és az igényeikre, sokszor megkapják a környezetüktől, hogy milyen vacak szülők, de később a felnőtt gyerekeikkel kialakított baráti és szeretetkapcsolatuk egyáltalán nem mutat rosszabb statisztikákat, mint a mártír anyák és gyermekeik közötti későbbi kapcsolatok.
Az egészségesen önző személy azért figyel először magára, mert pontosan tudja, hogy ha ő rendben van, akkor mindenki más is rendben lesz körülötte. Ha töltődik, ha épül és szépül, az így összegyűlő belső energiát megsokszorozva adja tovább a környezetének. Számtalan esetben beigazolódott, hogy azok a gyermekek, akik egy egészségesen önző édesanya mellett nőttek fel, nagyon hálásak később, mert ezek a kapcsolatok sokkal erősebbek lesznek, mint az illendőségre építkező szülő–gyerek kapcsolatok sokasága.
Saját életünk terepasztalán
Melyek lehetnek az első lépések az egyensúly felé? Ha tisztán látjuk, hogy mit és miért teszünk. Ha látszólag csak az orrunkig nézünk, valójában mégis messzebbre tekintünk. Ha ismerjük a határainkat, és tudjuk, mikor mire van szükségünk.
Ha ismerjük azokat a helyzeteket, amelyekben sérülni szoktunk, és jó iránytűvel rendelkezünk, hogy ne tévedjünk el a saját életünk terepasztalán. Ha tudjuk, hogy mikor kell 5 napra vagy 5 percre akár, de a sor elejére állni abból a célból, hogy mi irányítsuk a saját életünket, akkor egyetlen pillanatra sem fordul meg a fejünkben, hogy bűnt követünk el.
Stratégiában gondolkodunk, ahol pontosan látjuk az okok és okozatok közötti összefonódásokat, és egyáltalán nem bánjuk, hogy hatással vagyunk a világra. Ugyanis ebben a típusú önzésben az a nagyszerű, hogy egészséges, így büntetlenül gyakorolhatjuk.(a szerző életvezetési tanácsadó)
Még nincs hozzászólás