A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A történelem leghíresebb szerelmespárjai

A régi mondás szerint minden fontos történelmi esemény, csata, háború, hódítás mögött keresd a nőt. S ha ez túlzás is, az bizonyos, hogy a férfiak és nők között lobbanó szenvedélyes szerelmek sokszor változtatták meg a világot. Elég ha az első emberpárra gondolunk.

Ádám és Éva

Fotó: Wikipédia

Ádám és Éva a Biblia szerint az első férfi és nő volt, akit Isten teremtett. Olyannak teremtette őket, hogy az ő képmásaként boldogan éljenek a Földön. A Föld akkor a boldogság színhelye volt a paradicsomban. Nem volt vihar, nem volt dermesztő hideg vagy égető forróság; az állatok nem voltak vadak, hogy félni kelljen tőlük; a föld nem termett tüskét, kórót, mindez csak a bűnbeesés óta van. Isten figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy ne egyenek a kert közepén lévő fának a gyümölcséből.

Történt egy napon, hogy Éva a tiltott fához lépett. Miért nem szakítasz a gyümölcsből? – szólt egy hang a fa lombjai közül. Éva nem tudta, ki szól, hisz a magáén és Ádámén kívül csak Isten hangját hallotta addig.
Ki vagy te, aki a fa lombjaiból szólsz? – kérdezte.

Nyúlánk testű állat tekergőzött elő a levelek közül. Éva utálatosnak látta az állatot, aki így szólt hozzá. Ne fuss, és ne félj tőlem, te szépséges teremtmény! Én a kígyó vagyok, és jót akarok neked!

Éva megállt. A kígyó hangja kellemes volt a fülének. Azért nem szakítok a fa gyümölcséből – felelte –, mert Isten megtiltotta nekünk. Azt mondotta, hogy halálnak halálával halunk meg, ha megízleljük. Dehogyis haltok meg – felelte a kígyó. – Tudja jól a ti istenetek, miért tiltott el tőle! Ha esztek belőle, kinyílik a szemetek, és olyanok lesztek, akárcsak ő, tudói jónak és gonosznak!

Ádám ekkor lépett oda, és megütközve kérdezte. Kivel beszélsz te, asszony? Mert nem látott semmit a fa lombjában, a kígyó nem mutatta magát. Éva pedig elmondotta, amit a kígyótól hallott, és unszolta férjét, ugyan szakítson a fáról.

És ha a kígyó hamisat szólt? – kérdezte Ádám. – Miért tette volna? – kérdezte vissza Éva. – És nézd, mily kívánatos a gyümölcs! Miért alkotta volna teremtőnk, ha nem azért, hogy valakinek kedvére legyen? És akkor Éva leszakította a fa egyik gyümölcsét, megízlelte, majd urának nyújtotta. Ő is evett belőle. És amint a kígyó ígérte, kinyílt a szemük. Egymásra néztek, és meglátták, hogy mezítelenek. Ismeretlen gerjedelmet éreztek eláradni testükben. A bűnbeesés megszülte az első szerelmet.

Hát így kezdődött. Sajnos Isten végtelen haragra gerjedt, amiért a nő, miként ezután a következő évezredekben oly sokszor megesett, nem bírt a kíváncsiságával, és így szólt: – Te asszony, büntetésül kínnal fogod szülni gyermekedet. És te, Ádám, ezután keserves munkával kényszeríted ki a földből, amit eddig ingyen adott neked.

És így is lett. A férfi és nő közötti gerjedelem, nevezzük szerelemnek, vágynak, vagy bármi másnak, problémák özönét zúdította a világra. Ádámnak és Évának a Biblia szerint két fia született, Káin és Ábel. Káin megölte testvérét Ábelt. Ezután „Nód földén, az Édentől keletre” telepedett le. Mit várhatunk hát a szerelemtől, ha így kezdődik az emberiség története?

Kleopátra és Caesar, Kleopátra és Antonius (i. e. 30 körül)

Fotó: PuzzlePix

Ádám és Éva után pusztító szerelemként Antonius és Kleopátra meséjét jegyezték fel a történetírók. Kettejük lángoló viszonyában minden van: szenvedély, hűtlenség, politikai intrika és rengeteg halál. A világtörténelem egyik legismertebb uralkodónője kora két leghatalmasabb uralkodóját bolondította magába. Éppen úgy, mint a huszadik századi reinkarnációja, Gábor Zsazsa, imádta a pénzt, a hatalmat és a hatalmasokat.

Julius Caesar 53 éves volt már, amikor Egyiptomba érkezett. Kopasz fején parókát hordott, és a világ urának érezte magát. Egyébként az is volt. Kleopátra, aki amúgy nem egyiptomi, hanem görög volt, egy részeges, durva apa leányaként nőtt föl. Gyerekkorában végignézte, amint apja a nővérét megöli, és őt tizenöt évesen férjhez kényszeríti. Nem lehet csodálni, hogy uralkodóként ő sem riadt vissza bizonyos durva megoldásoktól, ha problémája adódott.

Miután átlépte a húszas éveit, egy pillanatig sem habozott latba vetni a bájait. Cézárt nem csak szépségével, mely csak a megfilmesített változatokban oly ragyogó, hanem inkább az eszével, politikai érzékével és szerelmi furfangjaival emelkedett ki a vele egykorú nők közül. A hatalmas Caesar, aki pedig minden nőt megkaphatott, beleszeretett annyira, hogy a kedvéért lemondott Egyiptom leigázásáról. Kleopátra hamarosan gyermeket várt a nála harminc évvel idősebb hadvezértől.

A Caesarionnak elnevezett fiúcskát Róma is elismerte Caesar utódjának. Caesar pedig otthagyta római feleségét, és Kleopátrával élt egy különpalotában. Vajon Kleopátra igazán szerette őt? A történészek szerint igen. Caesarban találta meg azt az apát, akit azelőtt sosem ismert. Azt tervezték, hogy új, hatalmas, közös dinasztiát alapítanak.

Nem sikerült. Miután Caesart brutálisan meggyilkolták, Kleopátrának menekülnie kellett. Az asszony azonban okos játékos volt. Tudta, hogy egyetlen esélye, ha meghódítja az új római hadvezért is, akit országa ellen küldenek: Antoniust. Antonius történetünk idején negyvenkét éves, ünnepelt hadvezér, a Római Birodalom gazdag keleti felének kormányzója, aki épp harmadik feleségét fogyasztotta.

Mivel a keleti hadszíntereken is csatában állt, nem akart Egyiptommal is hadba kerülni, ezért meghívta Kleopátrát vacsorára, de a futár viszontmeghívással tért vissza, amit ő elfogadott. Az első vacsorán Antoniust valósággal elkábította az a gondosan megtervezett, káprázatos és fényűző lakoma, melyet a tiszteletére rendeztek, és nem utolsósorban Kleopátra királynői viselkedése, okos modora. Szerelem lett ez, igazi szerelem.

Kleopátra nem csak a férfiak elcsábításához, de megtartásához is értett. Hogy szépségét megőrizze, tejben-vajban fürdött, ezernyi kencét és festéket használt, dús fekete haját bódító parfümökkel illatosította. Hiába volt hatalmas a szerelem, hiába szült Kleopátra ikreket Antoniusnak, a politika úgy hozta, hogy négy évig nem láthatták egymást. De mindenféle csaták és háborúk, haditanácsok és viszályok, intrikák és a politika minden vihara kevés volt, hogy elszakítsa őket egymástól.

Miközben ők Alexandriában éltek, Rómában Antonius ellenségét, Octavianust megbízták, hogy hajtsa végre Róma bosszúját a szerelmes férfi ellen. Többek között a katonai kudarcok, a tiszteletre méltó életet élő feleségével szembeni bánásmódja, római férfihoz méltatlan keleti fényűzése miatt. De a legnagyobb bűne az volt, hogy római provinciákat merészelt ajándékozni egy idegen királynőnek!

Octavianus csapatai megrohanták Kleopátra palotáját, Antoniusnak azt mondták, hogy Kleopátra öngyilkos lett, mire a férfi a kardjába dőlt. Amikor ezt Kleopátra megtudta, már késő volt: a férfi a karjaiban halt meg. A katonák foglyul ejtették a királynőt. Octavianus azt tervezte, hogy Kleopátrát ketrecbe zárva, harci szekéren vonszolja végig Róma utcáin. Hogy ezt a szégyent elkerülje Kleopátra, megmérgezte magát. Octavianus pedig méltó módon eltemettette, úgy, ahogy kívánta, Antonius mellé. Egyiptom a Római Birodalom része lett.

Héloïse és Abélard (1115–1164)

Fotó: PuzzlePix

Csöppet sem kevésbé véres a világirodalom talán legrejtélyesebb szerelmes leveleinek szerzőpárosa, Héloïse és Abélard meséje sem. A rendkívül okos, gazdag és szép Héloïse a tizenkettedik században élt nagybátyja, a tekintélyes Fulbert kanonok gyámsága alatt. A nagybátyja imádta szépséges unokahúgát, és arra törekedett, hogy a lány a lehető legjobb oktatásban részesüljön.

Pierre Abélard francia filozófus volt, akit a 12. század egyik legnagyobb gondolkodójának tartottak, bár tanításai ellentmondásosak voltak, és többször is eretnekséggel vádolták. Művei közé tartozik a ’Sic et Non’, amely 158 filozófiai és teológiai kérdést tartalmaz. Abélard első pillantásra beleszeretett a lányba, és rávette nagybátyját, hogy engedje meg neki, hogy tanítsa Héloïse-t.

A korkülönbség ellenére Abélard és Héloïse hamarosan egymásba szerettek. Amikor Fulbert felfedezte szerelmüket, elválasztotta őket. Ahogy Abélard később írja: „Ó, milyen nagy volt a bácsi bánata, amikor megtudta az igazságot, és milyen keserű volt a szerelmesek szomorúsága, amikor kénytelenek voltak elválni!” A válásuk azonban nem vetett véget a kapcsolatnak. Sőt. Hamarosan kiderült, hogy Héloïse terhes.

Elhagyta nagybátyja házát, és Abélard húgához költözött, amíg kisfiuk, Astrolabe meg nem született. A gyerek születése után Abélard bocsánatot kért Fulberttől, amiért elcsábította a lányt, de írta levelében, ha már így esett, adja beleegyezését ahhoz, hogy feleségül vegye. A kanonok azonban nem adta áldását a frigyre. Titokban házasodtak össze. Amikor Fulbert kanonok megtudta, hogy házasok, megfenyegette őket. Abélard egy kolostorba küldte feleségét, hogy megóvja életét. Ő azonban nem kerülhette el a bosszút: 1119-ben a Fulbert által felbérelt pribékek egy éjjel otthonában megfosztották férfiasságától.

Visszaemlékezésében így ír erről: „Erőszakosan, felbőszülten összeesküvést szőttek ellenem, és egy éjszaka, amikor gyanútlanul aludtam a szállásom egyik titkos szobájában, betörtek az egyik szolgám segítségével, akit megvesztegettek. Ott bosszút álltak rajtam a legkegyetlenebb és legszégyenletesebb büntetéssel, ami az egész világot megdöbbentette; mert levágták testem azon részeit, amelyekkel azt tettem, ami bánatuk oka volt.” Felgyógyulása után, 1118-ban a Benedek rendi Saint-Denis-apátságba vonult vissza, tanítványait a szabad ég alatt fogadta.

A kolostort néhány év múlva el kellett hagynia, mert a Szentháromságról írott teológiai műve miatt perbe fogták, ezután a vadonban élt remeteként. Itt kezdődött levelezésük, amely később a levélformában írott regényeknek is mintaként szolgált, s az utókor szemében sokkal híresebbé tette Abélard-t, mint teológiai munkássága. Leveleiket az irodalomtörténészek a világirodalom legszebb szerelmi vallomásai közé sorolják, jóllehet eredeti példányaik nem maradtak fenn.

A történet azonban számtalan költőt, dráma- és regényírót, gondolkodót ihletett meg, a leghíresebb közülük Jean-Jacques Rousseau szentimentalista regénye, Az új Héloise. Ezeknek a leveleknek az eredetisége továbbra is vitatéma az irodalomtudósok körében. Héloise arról írt, hogy nem szereti a házasságot, és odáig ment, hogy azt egyenesen prostitúciónak nevezte.

Sok akadémikus úgy hivatkozik írásaira, mint a feminizmus egyik legkorábbi megjelenésére. 1141-ben egy katolikus zsinat újra elítélte Abélard tanait, s a filozófus az ezt követő évben meghalt. A férje elleni merénylet után Héloïse Abélard követelésére visszaköltözött az argenteuili zárdába, ahol gyermekkorát is töltötte. A meggyötört asszony elfogadta sorsát, 1129-től apátnő lett, s több mint húsz évvel élte túl férjét.

Amikor ő is meghalt, Abélard mellé temették, és a legenda szerint a halott férj megölelte asszonyát. A 19. században a párizsi Pere-Lachaise temetőben díszes sírboltot emeltek nekik. Szarkofágjuk mindig tömve van friss virággal, ékes bizonyságként arra, hogy a turisták nem firtatják az igazságot, ha a sorsüldözött szerelmesek szívet facsaró története kellőképpen megindítja őket.

Napóleon és Joséphine (1795–1810)

Fotó: Wikipédia

Nem kevésbé tragikus a francia forradalom idején élt szikrázóan okos és elbűvölő Joséphine de Beauharnais és I. Napóleon francia császár szerelme. Joséphine Martinique szigetén született egy rabszolgaültetvényen. Nővérét, egy francia katonatisztnek ígérték feleségül. A frigy a nővér korai halála miatt nem jöhetett létre. A tiszt a lány helyett Joséphine-t vette feleségül, aki ekkor mindössze 15 éves volt.

A házasság nem sikerült. A katonatiszt nem volt hajlandó a házasság kötelékében maradni. Nőügyeitől zengett a párizsi társaság. Ráadásul szégyellte a gyarmatokon nevelkedett felesége faragatlanságát. Nem vezette be a társaságba, hanem zárdába küldte tanulni. Joséphine alaposan megtanulta a korabeli illemszabályokat és az úri viselkedést. Amikor Párizsba visszatért, a társaság egyik legkedveltebb tagja lett, és a kor legfontosabb politikusaival kacérkodott.

A forradalmi terror idején férjét és őt is letartóztatták. Férjét guillotine általi halálra ítélték. Őt a biztos haláltól csak Robespierre bukása mentette meg. Özvegyasszonyként szabadon élhetett, és ezt meg is tette. Sok vezető politikus és befolyásos pénzember szeretője volt. Olykor egyidőben. Ebben az időszakban ismerte meg Napóleon Bonaparte tábornokot, aki hat évvel fiatalabb volt nála, mégis teljesen belehabarodott az öntudatos, szellemes és vonzó nőbe.

Joséphine úgy csavarta az ujja köré a férfit, hogy az már nem tudott szabadulni. Kapcsolatuk kezdetén a románcuk rendkívül heves volt, Napóleon így írt Joséphine-nek, „Veled ébredek. A képed és a tegnap éjszaka mámorító emléke nem hagyott nyugalmat érzékeimnek.” Azonban az esküvőjük után Napóleont kinevezték az itáliai hadjárat parancsnokának. A politika megint csak beleszólt a szerelembe.

A magára hagyott feleség még a látszatát sem tartotta fenn, hogy bánkódna férje után: folytatta megszokott, szabados életmódját, gátlástalanul flörtölt és váltogatta a szeretőit, miközben nem hiányozhatott egyetlen társadalmi eseményről sem. Napóleon tudott-e erről vagy sem, nem tudjuk, de az biztos, hogy megbocsátott. Talán azért is, mert Joséphine nem csak a felesége, hanem társa és uralkodótársa is volt. A forrásokból úgy tűnik, hogy a császár mindvégig őszinte szerelemmel szerette a kikapós asszonyt, akit eleinte a hatalom vonzott, de idővel beleszeretett a feltörekvő korzikaiba.

Napóleon 1810-ben a hatalma csúcsára jutott. Hogy uralmát a többi európai uralkodóval is elfogadtassa, saját dinasztiát kívánt alapítani. Házasságából azonban nem született gyermeke. Politikai megfontolásból elvált, és új feleség után nézett. Joséphine megértette. Válásuk után így írt naplójába. „A császár mindig a legkedvesebb szerelmem lesz. Tudom, hogy ez a politika, és a szélesebb körű érdekek által megkövetelt cselekedet mennyire összetörte a szívét” A császár maga is beismerte, hogy soha senkibe nem lesz annyira szerelmes, mint Joséphine-be volt.

Napóleon még válásuk után is ragaszkodott ahhoz, hogy Joséphine tartsa meg a francia császárné címet, mondván: „Az az akaratom, hogy megtartsa a császárnői rangot és címet, és különösen, hogy soha ne kételkedjen az érzéseimben, és hogy a legjobb és legkedvesebb barátjának tekintsen.” Gyakran meglátogatta a nőt malmaisoni kastélyában, tanácsát kérte, ajándékokkal halmozta el, és hosszú leveleket írt neki. Nem sokkal Napóleon száműzetése után meghűlt, és tüdőgyulladásban hunyt el

Viktória királynő és Albert herceg (1840–1861)

Fotó: PuzzlePix

Viktória, akiről egy egész korszak kapta a nevét Angliában, III. György király unokája volt. Édesapja, Eduárd kenti herceg ötvenéves koráig messze elkerülte az udvart, imádta a nőket és a katonáskodást. Nem számított trónörökösnek, hiszen három idősebb fiútestvére is volt. Azonban mivel testvéreinek egyetlen örököse tragikus hirtelenséggel meghalt, Eduárd úgy döntött, hogy feleség után néz, aki egészséges utódot tud neki szülni, hogy az ő gyermeke ülhessen a trónra.

Az asszony beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és 1819-ben világra hozta Viktória Alexandrinát. Julia Baird, Viktória életrajzírója a királynőről szóló könyvében leírja, hogy a szülei örömére a kisbaba kövérkés volt, mosolygós, és kicsattant az egészségtől, édesapja büszkén mutogatta őt a vendégeiknek, s nem győzte hangoztatni: „Jól nézzék meg, ő lesz Anglia királynője”. És így is lett.

Eduárd herceg alig egy évvel Viktória születése után váratlanul elhunyt. Ahogy teltek az évek, a trónvárományos nagybácsiknak nem született gyermekük és egyre idősebbek lettek, Viktória pedig, ahogy azt apja tervezte, a trón várományosává lépett elő. Ugyanebben az időben élt egy Viktoriával egykorú, hasonlóan magányos kisfiú, Albert szász-coburg-gothai herceg, Viktória unokatestvére.

Neki sem volt boldog gyermekkora. Szülei botrányos körülmények között váltak el, édesanyját a válás után száműzték, és a fiú soha többé nem találkozott vele. Édesapja ugyan újraházasodott, de a kisfia csöppet sem érdekelte. Albert egyedül a bátyjával ápolt szoros kapcsolatot. A fiatalember komoly oktatást kapott, egyetemre is járhatott. Nagybátyjának, Leopold királynak ugyanis komoly tervei voltak vele. Azt akarta, hogy Albert vegye feleségül Európa legjobb partiját.

Viktória gyereklány volt még csak, amikor a királyi udvar elhatározta, hogy Anglia jövendő királynőjét Albert hercegnek kell feleségül vennie. A leány tinédzserként tiltakozott a frigy ellen. Minden megváltozott azonban, amikor a fiatal lány felnőttként újra találkozott a herceggel. Viktória csak két évvel a megkoronázása után, hosszas halogatást követően hívta meg először Albertet Angliába. Amikor azonban viszontlátta, villámcsapásként érte a találkozás.

A herceg három év alatt sápadt tinédzserből férfivá érett, és a fiatal lány naplója alapján szerelem volt ez második látásra. „Érzelmek öntöttek el, amikor megpillantottam Albertet, aki gyönyörű” – írta a fiatal királynő. Az ifjú Viktóriának el kellett fogadtatnia választását a parlamenttel és a közvetlen környezetével. A parlament nem örült német származásának, de születése és rangja megfelelő volt, így nem állítottak akadályt az útjába.

Viktória és Albert esküvőjén Viktória fehér menyasszonyi ruhát viselt, amely korábban nem volt divatos. Azóta annál inkább. Albert és Viktória házassága boldog volt annak ellenére, hogy mindketten önfejűek voltak, és ez sok konfliktus forrása lett. Kilenc gyermekük és 34 unokájuk közül 26 a kontinens különböző országainak uralkodói és nemesi családjaiba házasodott be. Ezzel érdemelte ki Viktória királynő az ’Európa nagyanyja’ becenevet.

A herceg az évek előrehaladtával egyre fontosabb szerepet kapott, fontos diplomáciai sikereket ért el. Váratlanul, mindössze 42 esztendősen halt meg tífuszban, 1861-ben. A királynő a következő 40 évben nem vette le a gyászruhát. Mély depresszióba zuhant. 15 évig tartott, amíg feldolgozta férje halálát. Addigra fiatal özvegyből a birodalom matriarchája lett. Több mint 63 évig uralkodott. De ükunokája, II. Erzsébet már ennél is hosszabb ideje ül a trónon.

Szerelem a Nobel-díj árnyékában

Fotó: PuzzlePix

Madame Curie 1895-ben házasodott össze a fizikus Pierre Curie-vel. Az esküvőn minden formaságot, az egyházi szertartást is mellőztek. A megtakarított pénzükből biciklit vásároltak, és azzal indultak nászútra. Két év múlva megszületett lányuk, a később szintén Nobel-díjas Irene, majd 1904-ben Eve. 1898-ban jelentették be, hogy új radioaktív anyagot találtak, amelyet Marie szülőföldje iránti tiszteletből polóniumnak neveztek el.

Néhány hónap múlva azonosították a rádiumot is. Egy fűtetlen fakalyibában négy év alatt 8 tonna uránszurokércből 0,1 gramm rádiumkloridot állítottak elő, amely olyan erősen sugárzott, hogy a sötétben látni lehetett. Az eljárást a házaspár szabadalom nélkül közkinccsé tette további tudományos és gyógyászati kutatások céljára, holott fényesen meggazdagodhattak volna belőle. 1903-ban fizikai Nobel-díjat kaptak.

Amikor férjét 1906-ban halálra gázolta egy lovas kocsi, Marie foglalta el katedráját a Sorbonne-non, és így ő lett az egyetem első női tanára. 1908-ban címzetes professzorrá nevezték ki, két év múlva megjelent a radioaktivitásról szóló, korszakalkotó értekezése. 1911-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a rádium és a polónium felfedezéséért, ezzel a mai napig egyedülálló módon két tudományágban is a Nobel-díj birtokosa lett.

Marie Curie kutatásait mindenféle védőfelszerelés nélkül végezte, és az általa felfedezett sugárzások áldozata lett. Csontvelőrákban halt meg 1934-ben. Férje mellé temették el Sceaux-ben, majd hamvaikat 1995-ben áthelyezték a párizsi Pantheonba.

Címkék: ádám és éva, abelard és heloise, antonius és kleopátra, napóleon és josephine, történelmi szerelmes párok, cleopátra és caesar, heloise és abelard

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!