A testem fáj, mert beteg a lelkem

2024. május 1. | Írta: Vág Bernadett

Ha egy ember cselekedete ellenkezik saját belső hitrendszerével, akkor fizikai énjét tudattalanul betegséggel bünteti. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, és nem csak kívülről várjuk a megoldást, akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja.

A modern orvostudomány is elismeri, hogy a legtöbb áldozatot követelő betegségeink nem kizárólag a helytelen életmódból vagy a genetikából fakadnak. A teljes gyógyulás érdekében fontos, hogy a megfelelő orvosi ellátás mellett a betegségek lelki okait is megpróbáljuk felderíteni.

Beszélgetés a lelkünkkel

A testünk a tanítónk, aki segít, ha készek vagyunk tanulni. Ha időt szánunk rá, és elmélyedünk önmagunkban, választ fogunk kapni a testünket gyötrő kórtól, hogy milyen lelki fájdalom a kiváltó oka. És akkor a lelki problémát is lehetőségünk lesz feloldani.

Kényelmesebb persze csak a betegség tüneteit kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol a gyulladás, a fájdalom. Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben.

Beszélgetés a testünkkel

Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a betegség, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben.

Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják a figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

Szimbólumok kavalkádja

Minden szerv megbetegedésének megvan a szimbolikus jelentése, ezek legtöbbször összefüggenek a szerv funkciójával. A fejfájás vagy az agy megbetegedése például gondot jelöl, vagy olyan múltbéli problémát, amin képtelenek vagyunk újra gondolkodni, mert iszonyú feszültséget, bánatot okozott.

A szem és a fül megbetegedése azt jelöli, hogy valamit nem akarunk meglátni, meghallani. Egy látvány a múltban nem volt feldolgozható, akkora bánatot, traumát okozott, hogy azóta is idézőjeles vagy tényleges vaksággal, süketséggel sújt. Ha a torkunk fáj, elhallgattunk valamit, mert jobb volt, ha nem szólunk, ne legyen konfliktus vagy büntetés. Attól is fájhat a torkunk, ha túl sokat nyelünk, vagyis nem merünk kiállni magunkért, inkább bent tartjuk, amit ki kéne mondani bátran, őszintén.

Ha a fogainkkal bajlódunk, túl sokat rágódunk, vagy nem akarjuk kimutatni az agressziót, ami belülről őröl bennünket. A női mell az anya-gyerek kapcsolatra utal, a nemi szervek pedig a szexualitásra, a partnerrel való kapcsolatra. 

A gyógyulás útja a lelken át vezet

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a testi betegséggel kapcsolatos érzelmeink, fájdalmaink azonosak azzal az érzelemmel, amely a megsebzésünkkor keletkezett a lelkünkben. Ha például egy furunkulus viszketve fáj, akkor az azt kiváltó lelki tényező is idegesítően fájdalmas volt.

Csodával határos módon, amikor az ember tudatosítja magában betegsége múltbéli kiváltó okát, és elkezd tevékenykedni az ok felszámolásán, például rendez egy konfliktust, vagy újragondol egy berögzült hitrendszert, a testi baj is megszűnik néhány napon belül.

Évekkel ezelőtt találkoztam egy riport során Merza Péter pszichológussal, aki a fejébe vette, hogy meghonosítja Magyarországon a Simonton-módszert. Az amerikai Simonton házaspár – egy pszichológus és egy orvosnő – gyógyító eljárását hazájukban és Nyugat-Európában régóta elismerik: jótékony hatását a statisztikák is alátámasztják. A két hazai szakember: Merza Péter és H. Lehoczky Mária úgy döntöttek, hogy ezzel a módszerrel megpróbálnak segíteni a hazai rákos betegeken. Egy pesti kórház onkológiai osztályán kezdtek hozzá, aztán az egészségügyi intézmények falain kívül folytatták a munkájukat.

A terápiás szobában lágy zene szólt, Vangelis. A tömjénfüst meg az asztalon pislákoló gyertyák lakájossá tették a termet. Egyre inkább az az érzés kerített hatalmába, hogy valami titokzatos dologba leszek beavatva.

Az egyik rákműtétből gyógyuló hölgy azt mondta, a Simonton-módszer segítségével nem istencsapásként fogjuk fel a betegségünket, hanem szembenézünk vele, és harcolunk ellene. Sajnos, a rákos betegek általában, miután szembesültek a diagnózissal, passzívvá válnak, beveszik a gyógyszert, elmennek a sugárkezelésre, kés alá fekszenek, és várják, hogy mi lesz. Pedig küzdeniük kellene tovább, mondja a hölgy, aki egyébként mérnök.

– A rákos folyamatot a pszichológusok szerint a stressz okozza – állítja Merza Péter pszichológus. – Nem a rák az, ami örökölhető, hanem a stresszre való hajlam. Persze vannak kivételek: környezeti szennyezés, radioaktív sugárzás is lehet felelős a kóros sejtburjánzásért. Legtöbbször azonban arról van szó, hogy a szorongás, a belső béke hiánya indukál stresszt a szervezetben. A stressz hatására az agy megfelelő területein olyan hormonok képződnek, amelyek legyengítik az immunrendszert. Így az védtelenné válik a külső ingerekkel szemben.

– A szorongás arctalan – magyarázza a pszichológus. – Ha félünk, tudatában vagyunk annak, hogy mi az, amitől félünk. Így akár le is küzdhetjük a félelmünket, felvérteződhetünk ellene. Azonban aki szorong, az nem tudja, mi az oka a belső feszültségének. Szorong, amikor felkel, szorong, amikor lefekszik, szorong napközben, de nem képes meghatározni az okát. Lehet egy sikertelen életszakasz, lehet egy hozzátartozónkkal történt szerencsétlenség, lehet egy kudarcos kapcsolat, amiért önmagunkat tesszük felelőssé.

Lehet több apróságnak látszó dolog, és lehet egyetlen nagy trauma is az oka, amit akkor, amikor történt velünk, nem tudtunk feldolgozni, megemészteni. Az érzés elraktározódik legbelül, túl a tudatunk szintjén, és rátelepszik a további életünkre. Nem tudjuk, pontosan miért is büntetjük magunkat, de bűnhődni akarunk. Ez a szorongás lényege. Öngyilkosságot követünk el – a sejtjeink szintjén.

– Amióta Péterékhez járok, tudatosan figyelek arra, hogy ne veszítsem el a türelmemet, hogy ne tudjanak kihozni a sodromból – meséli egy másik hölgy. – Túl sok haláleset, tragédia történt a családomban. Egy kolléganőm is meghalt harminchárom évesen, nagyon hirtelen. Olyan közel állt hozzám. Depresszióba estem…

Szeptemberben lesz két éve annak, hogy közölték, rákos vagyok. Egy este, tévénézés közben viszketett a bőröm. Odanyúltam, és hirtelen megállt a kezem. Egy borsónyi csomót éreztem a hónom alatt, a bordámon. Amikor az orvos azt mondta, hogy a daganat rosszindulatú, azt gondoltam, velem ez nem történhet meg. Úgy éreztem, egy hatalmas kő torlaszolja el az utamat. Egy kő, amely nem mozdul.

És az orvosok nem biztattak, nem hivatkoztak statisztikára, esélyekre. Csak a férjem adott erőt, azt súgta a fülembe: ne félj, meg fogsz gyógyulni. Amióta viszont a Simonton-terápiára járok, minden olyan más. Tudom, hogy meggyógyulok. Reggelente relaxálok: szép, biztató dolgokra gondolok. Elvégzem a gyakorlatokat. Érzem, hogy segít. Nemrég újabb szövettani vizsgálatot végeztek rajtam, hogy nem támadta-e meg a bordáimat is a rák. Negatív a leletem!

Meg kell találnunk a szorongás okát

– Külföldi statisztikákkal igazolt tény, hogy lélektani jelentősége van annak, melyik szervünket támadja meg a rák – állítja Merza Péter. – Ha például egy asszonynak rossz a gyerekével a kapcsolata, ha úgy érzi, nem adott eleget magából mint anya, akkor leggyakrabban a csecsemő táplálására hivatott szervét, az emlőjét támadja meg a rák. Azok a nők, akik valamiért nem vállaltak gyereket, vagy terhességmegszakítást végeztettek, és emiatt marcangolják magukat, leginkább a méh és az ahhoz kapcsolódó szervek rákosodásától tarthatnak.

A vastagbéldaganat a szeretet elfogadásának, a szeretetadásnak zavarával van összefüggésben. De ugyanígy a többi szerv károsodása is társítható valamilyen arra irányuló, önbüntető folyamattal. Ahhoz, hogy megfordítsuk, megállítsuk a rákos folyamatot, először is meg kell találnunk a szorongás okát, bármilyen régóta hurcoljuk is magunkban – teszi hozzá a pszichológus. – Elsősorban ehhez nyújtunk segítséget a terápián. Beszélgetünk egymással. Az életről, a problémákról, a kapcsolatokról.

Mindenki mesélhet, mindenki kérdezhet mindenkitől. Borzasztó sebek, lelkiismeret-furdalás, sérelmek buknak felszínre. Aztán az egyik csoporttag felkiált: „Most már tudom! Már értem…” Van, aki elsírja magát, amikor rádöbben, mi mindent vonszolt a lelkében éveken, évtizedeken át. A szorongás ekkor megmutatja magát, úgy is mondhatnám: arcot kap. És amiről tudjuk, hogy micsoda, az ellen harcba is szállhatunk.

A páciensek a terápián azt tanulják, hogyan menekülhetnek el a stressz elől. – A világ nem fog stresszmentessé válni a kedvünkért – mondja a pszichológus –, nekünk kell megtanulnunk bánni vele. Olyan apróságoknak látszó dolgokon áll a terápia sikere, hogy például megtanuljuk száműzni a fejünkből az agresszív, haragos gondolatokat. A mások iránt táplált haraggal önmagunkat mérgezzük. Nem hordozunk idegesítő kételyeket a lelkünkben: „vajon miért nézett rám olyan ferde szemmel a főnököm?” Odaállunk elé, és megkérdezzük tőle: „Mondd, van valami problémád velem? Kérlek, beszéljük meg!” Még ha fröcskölünk is, még ha egymásnak esünk is, megtörik a jég. És nem önmagunkat fogjuk emészteni.

„Megtanultunk képekben gondolkodni”

Amikor a csoporttagok megtalálják a gócot, amely miatt beteggé tették magukat, szembesülniük kell vele. Ezt a harcot pedig mindenkinek magának kell megvívnia. Senki nem veheti el tőlük a bűntudatot, nem mondhatja azt, hogy: ugyan már, mással is történt hasonló, most már ne emészd magad. A csoportvezetőnek sincs joga senkit feloldozni, senkinek megkegyelmezni. Ha a betegtől elveszik a tünetet, csinál magának másikat. A terápián abban segítenek, hogy le tudjon mondani róla, ahelyett hogy tovább kínozná magát.

– Nem újdonság az, hogy a relaxálás hasznos – mondja a mérnök hölgy. – Arról is hallhattunk már, hogy az ember képes arra, hogy tudatával serkentse az immunrendszerét. De ha arra kerül a sor, hogy mindezt alkalmazni kell, hogy élet és halál kérdése lehet a különböző technikák elsajátítása, sokan bajban volnánk. Fontos, hogy az ember képes legyen szembenézni önmagával.

Miután a pszichológus segített abban, hogy a rég eltemetett gondolataimat, érzéseimet, kudarcaimat felidézzem, annyi mondanivalóm lett hirtelen, hogy teleírtam egy spirálfüzetet. Pedig világéletemben utáltam írni. Itt megtanultuk elképzelni, mi is történik a szervezetünkben. Lerajzoltuk a daganatot. Úgy, ahogy gondoltuk. Nem kell ehhez érteni az anatómiához.

Aztán azt is lerajzoltuk, hogyan pusztítják a fehérvérsejtjeink a kóros sejteket. Megtanultunk képekben gondolkodni. Így most már könnyű dolgunk van, amikor reggelente, a relaxálás közben tudatosan irányítjuk a szervezetünket, hogy pusztítsa el a betegséget, ami emészti. Ezt nevezem nagytakarításnak. Tíz-tizenöt perc mindennap, és utána frissnek, életerősnek érzem magam. Tudom, hogy segít.

A ’betegségnek’ jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki éppen vagy

„Válj alkimistává! Transzmutáld a közönséges fémet arannyá, a szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá! Lehet, hogy súlyos betegségben szenvedsz, és szavaim tán földühítettek. Ha így lenne, ez egyértelműen azt jelzi, hogy a betegség éntudatod részévé vált, s hogy most véded az identitásodat – és egyúttal a betegségedet is.”

A ’betegségnek’ jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!

Ha tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy rossz történik veled, súlyosan megbetegszel, lerokkansz, elveszíted otthonodat, vagyonodat vagy társadalmilag meghatározott identitásodat; elhagy a szerelmed, meghal vagy szenved egy szeretted, közeleg a halálod, tudd, hogy van ennek egy másik oldala is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el valami hihetetlen, fantasztikus dologtól: a fájdalom és szenvedés fémének teljes, alkímiai arannyá transzmutálásától! Ezt az egy lépést megadásnak nevezik.

Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem leszel. De a félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és higgadt derűvé alakul át, amely nagyon mélyről tör majd elő: magából a Megnyilvánulatlanból. Ez Isten békéje, amely minden értelmet meghalad. Ehhez képest a boldogság meglehetősen csekély valami.

Ezzel a sugárzó békével együtt jár a felismerés – nem az elme szintjén, hanem lényed mélyén –, hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit. Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle másodlagos forrásból származó, külső bizonyítékra.”

^{Eckhart Tolle A most hatalma a gyakorlatban című könyvéből (részlet)}

Általános útmutató a szervek betegsége és a lélek gyötrődése között

• Fejfájás: állandósult probléma, megoldhatatlannak tűnő gond
• Látás: valamit nem akarok látni
• Hallás: valamit nem akarok hallani
• Torok, pajzsmirigy: akadályozva van a nyílt kommunikáció, nem merem kimondani, amit szeretnék, vagy amit kell
• Fog- és ínyproblémák: rágódás
• Nyak, felkar, comb: ellenségeskedés (férfinál nemi ügy is lehet)
• Váll, csípő: sértődöttség (nőnél nemiség is lehet)
• Érproblémák, vérproblémák: a szeretet áramoltatásának problémája
• Hólyaggyulladás, vizesedés, ödéma: hogyan áramoltatom az életemet, az érzelmeimet
• Talp, kéz, tenyér: elkülönülés, különcség
• Gerinc, hát: támaszt keresek, túl sok a teher rajtam
• Könyök, térd: félelmek, elengedési képtelenség
• Csukló, boka: közömbösség, deprimáltság
• Tüdő, szív, gyomor, máj, epe: harag
• Rákos daganat: elfojtott harag vagy bűntudat
• Bélrendszer: ellenséges érzelmek
• Krónikus székrekedés: túlságosan ragaszkodom valamihez
• Krónikus hasmenés: elengedek az életemből valamit, amit pedig meg kéne tartanom
• Vesék: kapcsolatok (jobb vese – férfival kapcsolatos ügy, bal vese – nővel kapcsolatos ügy)
• Nemi szervek: szexualitás
• Női mell: anya-gyermek kapcsolat
• Allergiák: idegesítő tényezők, amikre nincs befolyásunk
• Bőr: kapcsolat a külvilággal
• Baleset: ennek a ’betegségnek’ nem kellene itt szere­pelnie, mégis annak a következménye, amikor nem koncentráltan, összeszedetten végzem a tevékenységemet, mert az elmém közben a gondjaimmal bíbelődik.

Ha a baleset vétlen elszenvedője vagyok… Nincsenek véletlenek. Az elszenvedő félnek egy tudat alatt kavargó, megoldatlan problémája van egy a balesetet okozó személyhez hasonló személlyel.

Címkék: eckhart tolle, testi betegség lelki oka, simonton módszer, a szervek betegsége és a lélek gyötrődése