A rendes grófnő
Életútját megszólításainak sorából kiolvashatjuk: grófkisasszonynak született, majd grófnő lett belőle, szólították elvtársnőnek, családja Katusnak becézte, házassága után nem sokkal Elnök asszonynak titulálták (ezt élete végéig használta), s mivel férje a Vörös Gróf nevet kapta, lett belőle Vörös Grófnő.
Az I. világháború százéves évfordulójáról megemlékező kiállításokon és konferenciákon a háború lezárását követő események kapcsán egyre-másra felbukkan az egykori miniszterelnök, Károlyi Mihály – s vele párja, a nagyközönség érdeklődését mindig felcsigázó Andrássy Katinka neve.
Azon kevés politikusfeleségek közé tartozott, akik élete nem csendes, családi magányban telt. Könyvet írtak róla, Kovács András A vörös grófnő címmel filmet készített, amit még ő is láthatott. A film címéről maga így beszélt: „Az őszirózsás forradalom előtti korszakban való szereplésem miatt nevezett el »Vörös Katának« Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter, aki annak idején szívesen bebörtönöztetett volna. A Vörös Katából lett aztán Vörös Grófnő.”
Andrássy Katinka nagyapja a dualista Magyarország első miniszterelnöke, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere lett. Az ő legidősebb fia, Andrássy Tivadar lett Katinka apja. Az Andrássy családban liberális, intellektuális, művészetkedvelő légkör uralkodott, ami ellentétben állt anyjának, Zichy Ellának otthonról hozott, maradi, provinciális világával. Zichy Ella még a klasszikus műveket is cenzúrázta, az olyan kifejezéseket, mint nászágy, ágyas, fattyú, szerető, zárójelbe tette, és a nevelőnőnek gyanús szünet nélkül kellett ezeket kihagyva felolvasnia.
Később összevarrta a könyvek azon lapjait, amelyeken a szerelemre valamiféle utalás történt. Időnként a legabszurdabb elméleteket magáévá téve próbált ki új nevelési módszereket. Ilyen volt például a jeges vizű patakon való kötelező reggeli átgázolás, amely testgyakorlatot „Wassertreten”-nek nevezte. Mindez annak az alapelvnek bűvöletében, hogy a gyerekeknek hozzá kell szokniuk az időjárás viszontagságaihoz. Kesztyűt és harisnyát nem viselhettek, még hóviharban sem.
Mindeközben a család alapelve, az egyetlen, amit igazán fontosnak tartottak, a feltétlen igazmondás, az őszinteség megkövetelése volt. Azt mondták, hogy egyetlen Andrássy sem hazudott soha, és úgy tűnik, Katinka ezt élete végéig igyekezett betartani.
Még csak tizenhárom éves volt, amikor apja leukémiában meghalt. Két év múlva „Duci bácsi”, ifj. Andrássy Gyula, volt belügyminiszter, apja testvére vette feleségül az anyját, így Katinkának a nagybátyja lett a mostohaapja.
Duci bácsi szabadgondolkodó volt és antiklerikális, ami kicsit hátráltatta az esküvőt, mert a házasságkötés előtt igazolást kellett benyújtania arról, hogy meggyónt. Mivel az elveiből nem engedett, elküldte maga helyett gyónni a jószágigazgatóját. Bár egyáltalán nem hasonlítottak egymásra, a pap elfogadta, s már csak a híres „Andrássyak nem hazudnak” legendát kellett a gyerekeknek újraértelmezniük.
Katinka lassan eladósorba került, és amikor rátalált a szerelem, nem azt akarta, hogy őt szeressék, hanem ő akart szeretni: tudta, hogy számára az igaz szerelem harmóniát, azonos felfogást, kölcsönös megbecsülést, barátságot, hasonló ízlést és erkölcsöket jelent. De rá kellett jönnie, hogy szerelme tárgya mindennek nem felel meg, és ráadásul nős is. (Nevét egyébként sosem fedte fel.) Az öngyilkosság mellett döntött, amit anyja kis forgópisztolyával hajtott végre, szerencsére sikertelenül.
Károlyi Mihályt először Margit rakparti (ma Bem rakpart) házuk kapujában látta, de ekkor még csak tizenkét éves volt. Hat évvel később a Parlamentben, a karzaton anyjával hallgatta, majd egy újságban azt írták – tévesen –, hogy halálos autóbalesetet szenvedett. Ekkor váratlanul azt mondta az anyjának: „Ha nem hal meg, hozzámentem volna feleségül.” Anyja erre értetlenkedve kérdezte: „Miért gondolja, hogy éppen magát vette volna el?” Ez idő tájt ugyanis Károlyit tartották a legjobb partinak egész Magyarországon. Katinkának elege lett társadalmi osztályának unalmas szokásaiból, s azt gondolta, ha a távolból tisztelt Károlyinak igaza van, akkor ez a világ hamarosan összedől, minden megváltozik – hát jobb, ha felkészül rá, s valamilyen foglalkozást választ. Üzletvezető akart lenni.
A köreikben ez hatalmas felháborodást váltott ki. „Grófnő a pult mögött?” Még képzése alatt, az egyik reggeli lapban furcsa hirdetés jelent meg. Egy divatos, szőrmekereskedéssel foglalkozó cég bejelentette, hogy hajlandó könyvelői minőségben alkalmazni, mihelyt megszerezte a képesítést, évi 20 ezer korona fizetésért. Az összeg az akkori viszonyokhoz képest óriási volt, de a reklám nyilván bőven megérte a cégnek. Az állást ilyen körülmények közt nem fogadta el. Katinka eközben nagybátyja-mostohaapja levelezését intézte, vezette a nyilvántartásait, amolyan titkárnőként működött mellette.
Károlyi pedig rendszeresen ott vitatkozott Duci bácsival a tiszadobi kastély teraszán. A politizáláson kívül azért jutott ideje arra is, hogy elvigye néha Katinkát csónakázni vagy beszélgessen vele a kertben. A lány ekkor már úgy érezte, hogy megtalálta azt a férfit, akire felnézhet. Károlyi végül el is jegyezte. Közben Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst, és kitört az első világháború. Katinka a Vöröskereszt elnöknője mellett titkárnő, azután ápolónő lett, majd odahagyva a háborús események borzalmait, a Mátyás-templomban végre megesküdött Károlyival.
Andrássy Katinka ezek után rendkívüli események közvetlen szemtanúja lehetett. Károlyi oldalán élte meg az Osztrák–Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország összeomlását, a köztársaság, majd a tanácsköztársaság bukását. Ő lehetett az első magyar köztársaság elnökének (igaz, ez az elnökség csak két hónapig tartott) a felesége 1919-ben. Amikor nyáron Károlyi elhagyta az országot, Katinka, szakítva családjával, követte férjét a száműzetésbe.
Hol Londonban, hol Párizsban éltek, ismeretségi körükbe tartozott Georges Braque, Romain Rolland, André Gide, Bertrand Russell, Arthur Koestler, George Orwell és Jan Masaryk is. Párizsból küldte a Vu című neves francia képeslap tulajdonosa Károlyiékat riportútra a Szovjetunióba. Jártak hosszabb ideig Amerikában, de Katinka felbukkant 1933-ban Berlinben is, ahonnan nem éppen veszélytelen körülmények között ő csempészte ki azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló Barna könyv párizsi kiadását.
A második világháború nagy bombázásait a Károlyi házaspár Londonban vészelte át, ahol Katinka újságoknál dolgozott. 1946-ban rövid időre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. Férje lemondása után, 1949-ben a franciaországi Vence-ban telepedtek le, ahol Károlyi 1955. március 20-án, 80 éves korában meghalt.
Férje halála után Katinka repülőleckéket vett Cannes-ban, ekkor múlt hatvanhárom éves, majd hosszú afrikai körutazást tett. 1963-ban hazatért Magyarországra, sok barátot gyűjtött maga köré, még kutyamenhelyet is alapított, s továbbra is sokat utazott. 1985. június 12-én halt meg, kilencvenhárom évesen.
Férje iránti rajongása és feltétel nélküli odaadása élete végéig megmaradt. Mivel Károlyinak kifejezett kívánsága volt, hogy magyar földben nyugodjék, Katinka mindent megtett ennek teljesítésére. Közös síremlékük a Kerepesi temetőben található.
Még nincs hozzászólás