A Paradicsom meghódítása
Vannak történészek, akik az angol polgári forradalom kezdetétől számítják az újkort; mások a francia forradalom kitörését veszik alapul. A kutatók többsége szerint Amerika felfedezésével kezdődött, egészen pontosan 1492. október 12-én, pénteken.
A leghosszabb éjszaka
Az admirális este 10-kor utolsó ellenőrző útját járta a fedélzeten. Több mint harminc napja nem láttak szárazföldet, mióta elhagyták a Kanári-szigeteket, és Kolumbusz egyre gyakrabban átkozta el magában a firenzei tudóst, Paolo Toscanellit, akitől azt a térképet kapta, amelynek alapján útnak indult.
Világos volt, hogy a Föld gömbölyű, tehát nyugat felé is el lehet érni a fűszerekben és aranyban gazdag Indiába. Csakhogy nem sejthette, hogy a neves tudós sokkal kisebbnek vélte a földgolyót, így a felfedezőút is megnyúlt.
A legénység már gyakran morgolódott, ezért a tengernagy ahhoz a cselhez folyamodott, hogy két naplót vezetett: az egyikben a valós adatokat tüntette fel, a másikba a megtett útnál kevesebbet írt: ha valaki beleles a naplóba, ne veszítse el a kedvét attól, hogy az út jóval hosszabb, mint eredetileg tervezték.
Megreccsentek a deszkák, ahogy fellépett a hajófar emelvényére. Aprólékosan átpásztázta a nyugati ég alját, és megdobbant a szíve. Mintha fényességet látna – talán tűz ég valahol egy parton? Nem mert szólni senkinek, nehogy hiú reményekkel ámítsa a hajósait; azért arra kérte őket, hogy gondosan őrködjenek a hajóorrban és az árbócon. Aki elsőként pillantja meg a szárazföldet, az élete végéig évi tízezer maravédi jutalmat kap!
Visszatért a kapitányi kajütbe, de képtelen volt elaludni. Ruhástól dőlt le, hogy ha hírt kap, azonnal a fedélzetre rohanjon. Szükség is volt erre a készenlétre, mert hajnali kettőkor felharsant a hetek óta várt kiáltás: Tierra! – azaz: szárazföld!
Ahogyan néhány órával később a hajónaplóban írta. „Egy Rodrigo da Triana nevű matróz a Pinta fedélzetéről pillantotta meg elsőként a földet, amelytől mintegy nyolc tengeri mérföld távolságra lehettünk. Október 12-e, péntek, hajnali két óra volt. Bevontunk minden vitorlát, és a part közelében várakoztunk napfelkeltéig.”
Reggel aztán partra szálltak a bennszülöttek által Guanahaninak nevezett szigeten, amelyet Kolumbusz a Szent Megváltóról San Salvadornak nevezett el. „Kiszállva a szárazföldre kibontottam a királyi lobogót, a két kapitányom pedig egy-egy zöldkeresztes zászlót lobogtatott, rajta a koronás F és Y betűkkel, amelyek őfelségei, Fernando és Ysabel nevének első betűi. Zöld fákkal beültetett, vízben és mindenféle gyümölcsökben gazdag tájékot láttam, mezítelen bennszülöttekkel …”
Tévedések
Kolumbusz ezeket a bennszülötteket India nevéből adódóan indiánoknak nevezte, hiszen haláláig meg volt győződve róla, hogy Indiába jutott el, nem pedig a mintegy 1000 szigetből álló Bahama-szigetcsoport keleti szélére. Ezt az örökséget cipeli a mai napig az angol nyelv, amelyben az „indian” szó indiait és indiánt egyaránt jelent; ezért aki pontos meghatározást akar adni, az kénytelen körülírni az indián szót: „native American”…
Kolumbusz aranyat és keleti fűszereket követelt a bennszülöttektől, de csupán új, ismeretlen növényeket – dohányt, burgonyát, kukoricát és pálmaliliomot vitt haza mutatóba, bár még néhány héten át végigvizsgálta a szomszéd szigeteket, Kuba partjaiig is eljutott, és később még háromszor megtette az utat Közép-Amerikába. Aranyat nem talált, de nem tágított attól, hogy a mesés India valahol ott lappang a szigetek mögött…
Ugyanakkor későbbi kutatások kiderítették, hogy már fél évezreddel Kolumbusz előtt is áthajózott az Újvilágba egy európai felfedező: Vörös Erik viking hajós fia, Leif Eriksson, aki 1000 körül partra szállt Észak-Amerikában, mégpedig Új-Fundland területén.
Mindez persze nem csökkenti Kolumbusz érdemét, akinek nyilván „járt volna”, hogy róla nevezzék el az új kontinenst. Ám egy Waldseemüller nevű kartográfus tévedésből a másik itáliai utazót, Amerigo Vespuccit vélte Amerika felfedezőjének.
Az „Amerigo” név nem tetszett a német térképésznek, mondván, hogy a kontinensek neve nőnemű (Europa, Asia, Africa), így az új kontinens neve is legyen nőnemű: America…
Bár egy genovai, tehát itáliai születésű spanyol hősről van szó, október 12-e Spanyolországban nemzeti ünnep. Az Egyesült Államokban 1968 óta hivatalos állami ünnep, azzal a módosítással, hogy tartson mindig három napon át. Így jelölték ki október második hétfőjét, amely az előtte lévő hétvégével valóban háromnapos munkaszünetet jelent.
A kontinens felfedezésének háromszázadik évfordulójára készülve számtalan emlékünnepséget tartottak a 18. század végén: az akkor épülő szövetségi fővárost például ez alkalomból nevezték el District of Columbiának, majd 1791-ben elé tűzték Washington, az USA első elnöke nevét, így ma az Egyesült Államok fővárosának hivatalos elnevezése: Washington D.C. De ugyancsak Kolumbuszról nevezték el 1784-ben az egyik leghíresebb amerikai oktatási intézményt, a New York-i Columbia Egyetemet, és persze országszerte mindenfelé Kolumbusz-szobrokat avattak, sőt: a 18. század végéig gyakran nevezték országukat az amerikaiak Columbiának.
Természetesen Spanyolországban is hatalmas csinnadrattával ünneplik meg évről évre október 12-ét - de nem minden spanyol nyelvű országban van ez így! Mexikó, Peru és más dél-amerikai országok történelemkönyveiben leírják, hogy milliónyi dél-amerikai bennszülött halála szárad Kolumbusz lelkén, ezért a fehér zsarnokság, a vallási türelmetlenség, az inkvizíció képviselőjének tartják őt. Felfogásukban Kolumbusz szabadította rá a békés lakosságra a rabló hordákat, a konkvisztádorokat, akik nők százezreit erőszakolták meg - gyermekeik lettek a meszticek első generációja. Ezért sokfelé az őslakosság kiirtásának gyásznapjaként emlékeznek október 12-re, több államban törölték is az ünnepnapok közül. Ők úgy tartják: bár soha ne találta volna meg Kolumbusz Amerikát!
Vespucci egyébként néhány évvel Kolumbusz után ugyancsak áthajózott az Újvilágba, és kitalált egy új országnevet: Közép-Amerika partja mentén haladva lagúnás-szigetes kis városkát pillantott meg, el is nevezte a környéket Kis Velencének – azaz Venezuelának! Azért később Kolumbusznak is jutott egy országnév, bár soha nem járt ott: Kolumbia – ahol a legendák szerint El Dorado, az aranyváros található…
Két kontinensen eltemetve
A nagy hajós 1506-ban Spanyolországban halt meg, és el is temették – ám a fia javaslatára áthajóztak a koporsójával Hispaniolára, a mai Haiti szigetére, amelyet apja fedezett fel az első útján. A szigetet 1795-ben megszállták a franciák, ekkor a menekülő spanyolok kiásták Kolumbusz csontjait a Santo Domingo-katedrálisból, és elvitték Kubába – ahonnan az 1898-as spanyol–amerikai háború idején hazamenekítették Sevillába…
Igen ám, de a haiti katedrálisban 1877-ben találtak egy csontokkal teli dobozt, rajta Kolumbusz nevével! Lehet, hogy a spanyolok az egykori menekülés során összekeverték a csontokat, és másét vitték haza? Mindenesetre a sevillai maradványok egy részéről egy DNS-vizsgálat nyomán kiderült, hogy azok valóban a felfedező csontjai. Dominika nem járult hozzá az ottani maradványok DNS-vizsgálatához – így előfordulhat, hogy Kolumbusz egyszerre Európában és az Újvilágban is nyugszik…
Még nincs hozzászólás