A panaszkodás lélektana

2014. szeptember 17. | Írta: Sudár Györgyi

A panaszkodás a kultúránk része, egy olyan társadalmi interakció, melyben megélhetjük közös sorsunkat, identitásunkat. Híresen pesszimista nép vagyunk, hiszen az előző rendszerben a boldogság, a siker, az egyéni érvényesülés hangoztatása elfogadhatatlan volt, ennek hatására a hétköznapi társalgások legfőbb témája a panasz lett. Pedig, valljuk be, senki sem kedveli a folyton sopánkodókat.

Természetes, hogy ha valami negatív élmény ér bennünket, megkönnyebbülést érzünk, ha valakinek elmondhatjuk. Ez még nem panaszkodás. A panaszkodásnak ugyanis az az egyik fontos ismérve, hogy öncélú, és a hatására nem változik semmi. Nem a cselekvés felé mutat, sokkal inkább a szenvedés felé. Egy igazi panaszkodónak nem lehet segíteni, hiszen kifogást kifogásra halmozva minden megoldási javaslatot hárít. Ráadásul a rossz történetek ismételgetése közben kezdi áldozatnak érezni magát, idővel pedig a környezete is így fog rá tekinteni. Aki túl sokat panaszkodik, egyre tehetetlenebbnek érzi magát, ami rossz hatással van a cselekvőképességére, a jövőbe vetett hitére és az életkedvére is.

Lelki környezetszennyezés
A notórius panaszkodás az olyan rossz szemléletmód eredménye, melyben folyamatosan hiányt termelünk. Ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, ami jó, a hiányaink és az elégedetlenségünk tölti be a gondolatainkat. A panaszkodás összefügg azzal, hogy nem akarjuk elfogadni a valóságot, azaz nem élünk békében azzal, ami van, hanem valami mást szeretnénk helyette. Eső helyett napsütést, reggel helyett estét, hétfő helyett pénteket, lakás helyett kertes házat, és a sort a végtelenségig folytathatnánk. Ha állandó elégedetlenségünket rendre a környezetünk orrára kötjük, nemcsak a magunk, de a mások hangulatát is elrontjuk. A lelki környezetszennyezés ugyan nem olyan látványos, mintha eldobnánk az utcán a szemetet, de a hosszú távú káros hatások ez esetben is felbecsülhetetlenek. Nemcsak a saját gondolatainkért és történetünkért, de egymásért is felelősek vagyunk.

Fordítsuk át!
Hallgatóként alapvetően három választásunk van: vagy végighallgatjuk a panaszáradatot, és vállaljuk a negatív hatásait, vagy látszólag odafigyelünk, de közben mégsem, vagy egyszerűen faképnél hagyjuk az illetőt – de van egy negyedik út is: megpróbálhatjuk átfordítani a panaszkodó lelkiállapotát.

Sokszor félünk hangoztatni, hogy számunkra minden kerek, hiszen úgy érezzük, ha nekünk jól megy, a másik automatikusan rosszabbul érzi magát. Pedig jó híreket megosztani egymással még nem dicsekvés! A pozitív példával egymás életét is emelhetjük. Ráadásul nemcsak a közlő oldalon vannak hiányosságaink, de a fogadón is: legtöbbször nem is tudunk jól reagálni arra, ha valaki megosztja velünk a sikerélményét. Sokszor erőltetetten hangzik a szánkból, ha a másik örömére kell reagálnunk, még akkor is, ha amúgy belül őszintén örülünk a dolognak.

Sopánkodás helyett…

1. A szabadság körei
A szabadságunk nem a körülményeink befolyásolásában áll, hanem a hozzájuk való viszonyulásban. Ha esik az eső, egyszerűen élvezhetjük a hangját, de lehetünk dühösek és elégedetlenek is, szidva a rossz időt. Vajon melyik a jobb nekünk? Tegyük fel a kérdést: mit tehetünk ebben a helyzetben önmagunkért? Van-e bármi, amit befolyásolni tudunk az új szituációban? Ha van, akkor lépjünk a tettek mezejére – ha viszont nincs, nem marad más, mint az elfogadás.

2. Pozitív kommunikáció
Remekül kizökkent a sopánkodásból, ha jó kérdéseket teszünk fel egymásnak. Például: mi volt a legjobb a napodban? Mi az, ami jól működik, ami problémamentes?

3. Másképp reagálni
Ha valaki panaszkodni kezd, adjunk valamilyen pozitív visszajelzést, például dicsérjük meg a ruháját vagy a frizuráját, vagy dobjunk fel pár kérdést a hobbijával, esetleg a legutóbbi utazásával kapcsolatban, így kizökkenthetjük a negatív spirálból. Figyeljük meg, hogyan változik meg ennek hatására a hangulat!

4. Bensőséges kapcsolat a jelennel
Minél inkább a jelenben tudjuk tartani figyelmünket, annál kevesebb eséllyel kóborolnak a zabolátlan gondolatok a hiányosságok és a problémák felé. A jelenben minden sokkal egyszerűbb, hiszen ott az van, ami van. Ha a jelenlét mellett elfogadással tudjuk szemlélni a történteket, és nem ragaszkodunk mereven az elképzeléseinkhez, máris sokat tettünk az életminőségünk javításáért.

5. Panaszmentes napok
Sokszor észre sem vesszük, mennyi felesleges negatív mondat hagyja el a szánkat, csak a miattuk hátramaradt negatív hangulatot érzékeljük. Ahogy a testünkkel is jót teszünk, ha néha böjtölünk, úgy lelki méregtelenítésre is szükségünk van. Próbáljunk meg egy napon keresztül semmire sem panaszkodni!

6. Hálanapló
Nyissunk egy füzetet, és hetente egyszer írjunk össze legalább öt dolgot, ami azon a héten jó volt, aminek örültünk. Gyakoroljuk az írást rendszeresen, és azon vesszük észre magunkat, hogy már hét közben is azon gondolkodunk, mi kerül majd a hálanaplóba. Ha elkap a pesszimista hangulat, elég elővenni a füzetet, és felnyitni a kis pozitív hangulatkapszulákat. A hála gyakorlásával a szemléletünk is csiszolódik: a hiányok helyett a teljesség és az elégedettség töltheti be szívünket és elménket.

(A szerző életvezetési tanácsadó.) 

Címkék: pszichológia, kommunikáció, panaszkodás, pesszimizmus, lelki környezetszennyezés, hálanapló, életvezetés