A nő kibeszéli, a férfi elmenekül
Úgy tűnik, az, hogy nőnek vagy férfinak születtünk, arra is jelentős befolyással van, hogy mitől stresszelünk. A kutatások szerint más-más megküzdési módokat választunk, és a stresszforrásaink is különbözőek.
Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az új kihívásokkal, ismeretlen helyzetekkel, szükségünk van egy kis egészséges izgalomra. A gond akkor van, ha úgy érezzük, hogy folyamatosan olyan kihívásokkal kerülünk szembe, amikkel nem tudunk megküzdeni, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközeink, túl sokat várnak el tőlük, vagy éppen mi várunk lehetetlent saját magunktól.
Kifelé vagy befelé?
A stresszre adott reakciókban jelentős különbségeket találunk a férfiak és a nők között. A férfiak rövid távon jobb stressztűrő képességgel rendelkeznek, és sikeresebben teljesítenek a stressz hatására. Erre nagy szükség volt olyankor, mikor a férfinak le kellett vadásznia a vacsorát, vagy meg kellett védenie magát és a családját, ezért a felhalmozódott feszültséget hajlamosabbak agresszióban levezetni.
Ezzel szemben a nőknek más jellegű kihívásokkal kellett megküzdeniük, számukra a családon belüli konfliktusok, a szülés, a gyerekekkel kapcsolatos teendők jelentették a fő stresszforrásokat. Ezért mi a stresszre gyakrabban reagálunk szorongással, félelemmel, és a feszültségünket inkább befelé fordítjuk.
Míg a férfiak fő stresszforrásai a teljesítményhez kötődnek, addig a nők általában a kapcsolataikban, az érzelmi életükben jelentkező konfliktusokat élik meg nehezebben.
Ellentmondó elvárások szorításában
A kutatások szerint a 21. században a nőknek az egyik legnagyobb stresszforrást a különböző szerepeknek való megfelelés és azok összehangolása jelenti. A klasszikus női szerepek és a modern, önmegvalósító nő eszményképe hatalmas feszültséget okoz a nőkben.
A klasszikus dilemma, az anyaság és a karrier összehangolásával járó állandó stresszhelyzet csak a jéghegy csúcsa: a nőkre számtalan olyan társadalmi elvárás nehezedik, amiknek egyszerre lehetetlen megfelelni. A nőktől például elvárják, hogy mindig csinosak, ápoltak legyenek, de ha egy nő sok időt és pénzt költ a külsejére, amit a családtól von el, akkor megszólják.
Ezek a kettős kötések olyan helyzetbe hozzák, amiből nem lehet jól kijönni, csak akkor, ha egy nőnek van bátorsága az ilyen elvárásokat elengedni, és a saját értékrendje és útja szerint élni, s ebben a környezete is támogatja őt.
Szintén stresszfaktor lehet az időhiány: a nyolcórás munka után otthon kezdődik a második műszak a háztartással és a gyerekneveléssel, így az idő állandó szorító tényezővé válik. Kevés az énidő, így nem tudnak eleget pihenni, regenerálódni, ami tovább nehezíti a stresszel való megküzdést. Jellemzően többet aggódnak, és hajlamosabbak a rágódásra is, ami szintén sok belső feszültséget szül.
Biztonságot teremteni egy változó világban
Ezzel szemben a férfiak számára a legfőbb stresszforrást az egzisztenciális biztonság megteremtése, az érvényesülés és a versenyhelyzetekben való helytállás jelenti.
Annak ellenére, hogy a legtöbb családban két kenyérkereső is van, a férfiak a hagyományos szerepelvárásoknak megfelelően úgy érzik, elsősorban az ő felelősségük a család megélhetésének megteremtése, ez pedig a kiszámíthatatlan és folyton változó piaci környezetben nem könnyű kihívás. A férfiakat éppen emiatt jobban megviselik a munkahelyi bizonytalanságok, és a munkanélküliség is.
A változó szerepek természetesen a férfiakra is pluszterheket rónak: a háztartásban aktívabban segítő, gyerekek körül tevékenykedő apák éppúgy ki vannak téve az időzavarból eredő stressznek, mint női társaik.
Megküzdési stratégiák
Az, hogy mennyire szenvedünk a bennünket ért stresszhatásoktól, nemcsak a stressz mértékétől, de a megküzdési módoktól is függ. A problémaközpontú megküzdés során a lehetőségeket, az alternatívákat keressük, és a megoldásra koncentrálunk, míg az érzelemközpontú megküzdés során inkább a stresszből származó negatív érzelmek csillapítása, elkerülése a cél.
Itt is fellelhetők a nemi különbségek: a férfiakra inkább a problémaközpontú, míg a nőkre elsősorban az érzelemközpontú megküzdés a jellemző, s ennek oka is az eltérő kihívásokra vezethető vissza. Míg a férfiak a stresszre a klasszikus „harcolj vagy menekülj” reakcióval válaszolnak, addig a nők hajlamosabbak stresszhelyzetben társas támogatást keresni.
Bár a nők stressztűrő képessége általában rosszabb, mint a férfiaké, az önismeretnek és a magasabb érzelmi intelligenciának köszönhetően hosszú távon jobban kezelik a stresszt. Hajlamosabbak kibeszélni a problémáikat, jobban figyelnek magukra, és hamarabb kérnek segítséget.
Ezzel szemben a férfiak gyakran magukba zárkóznak, és könnyebben válnak a számítógépes játékok, az alkohol vagy a drogok rabjaivá. A kutatások szerint évente mintegy tízezer férfi hal bele a tartós stresszbe.
A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy bár a stressz elkerülhetetlen része az életünknek, meg kell tanulnunk kezelni és levezetni a belőle adódó feszültséget.
Még nincs hozzászólás