A könnyű, a nehéz és a lassú
A szülő számára akkor a legnehezebb a kicsi viselkedésének megértése, az okok felderítése, és a helyzetek kezelése, ha a temperamentuma nagyon különbözik a gyerekétől.
Már a szülőszobán meg lehet figyelni a babáknál egyfajta alaptermészetet, amelyekből hármat különböztet meg a tudomány:
A könnyű gyerek rendszeresen eszik, alszik, jó a kedélyállapota, és gyakran mosolyog. Nála a problémák rendszerint abból adódnak, ha olyan helyzetbe kerül, ami lényegesen eltér az otthon megszokottól.
A nehéz gyerek rendszertelenül eszik, alszik, gyakran és hangosan sír. Nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Hirtelen új szituációba kerülve ezek a gyerekek nagy valószínűséggel mutatnak elutasítást és ellenszegülő, agresszív viselkedést.
A lassan felengedő gyerek visszafogottan reagál az új helyzetekre, és komótosan fogadja el azokat. Őrá mondjuk azt, hogy megalszik a tej a szájában. Neki sok idő kell ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon, érzelmileg nehezebben érintik meg a dolgok, békésen, nyugodtan éli az életét, és nehezen zökkenthető ebből ki.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen családba érkezik a baba – mondják a szakértők. Ha egy lassabb temperamentumú családba vagy ilyen mamához érkezik egy nehéz gyerek, komoly problémák jelentkezhetnek, amelyek az anya-gyerek kapcsolatot is meghatározzák. Ha már tapasztalt a szülő, több gyereke van, látja, hogy a testvéreknek is mennyire más a természetük, nem esik kétségbe. Van gyerek, aki jobban illik a szülő természetéhez, míg a másik kevésbé.
Ezt azonban igen nehéz szülőként, főként első gyerekes, tapasztalatlan, új édesanyaként megélni. A jelenségre két kutató, Alexander Thomas, és felesége, Stella Chess hívta fel a figyelmet a kilencvenes évek végén: rámutattak, hogy a nehéz temperamentumú gyermekek szülei több stresszt élnek meg, s ez súlyosabb esetekben bizonytalan kötődéshez, elhanyagoláshoz, bántalmazáshoz vezethet. Ebből következően fontos és hasznos a szülőket megtanítani arra, hogyan tudják összehangolni a szülői stratégiáikat, és gyermekük viselkedési stílusát.
„El lehet képzelni – írja blogjában egy helyen a Ridikül műsorának szakértője, Bojti Andrea –, hogy ha a nehéz típusú kisbabának nyugodt, inkább lassú tempójú, megfontolt anyukája van, milyen problémákkal indul kettejük kapcsolata! Az anya kétségbeesik, hogy nem tudja kezelni a babát, a babának pedig kevés az inger, és ettől még frusztráltabbá válik. Erre az anya még jobban kétségbeesik, és elkezdi önmagát ostorozni, hogy rossz anya. Holott valójában feszült, haragszik a kicsire, amiért nem hagyja aludni, és állandóan sír. Ezt a helyzetet hipp-hopp megszüntetni nem tudjuk, de javítani sokat lehet rajta. Még Ranschburg Jenő egyik előadásán hallottam, hogy ha a nehéz természetű csecsemő ágya mellé éjszaka beállítunk egy metronómot vagy bekapcsoljuk a recsegő rádiót, hamarabb elalszik. (A sötét és csendes éjszaka a nyugtalan babának igazi kínszenvedés, hiszen semmilyen ingert nem kap, de ha hangokat és fényt biztosítunk neki, nyugodtabban alszik majd.) Ez a megértés lényege!”
Még nincs hozzászólás