A kocsmazongorista
Különös idők voltak azok az ötvenes-hatvanas évek a presszók és kisvendéglők budapesti világában, amikor három zseniális művész is szórakoztatta az éjszaka hálás közönségét. Amikor ki lehetett írni: a zongoránál Cziffra György; vagy Seres Rezső; vagy Láng György. Az első kettőt azután felkapta a világhír, az utóbbinak, a polihisztor hajlamú Láng Györgynek, nem sikerült kitörnie.
Először is szögezzük le gyorsan, ez a Láng György nem azonos azzal a Láng Györggyel, aki az elegáns Four Seasons éttermet vezette New Yorkban, majd újra éltre keltette a pesti Gundelt. Ezt a Láng Györgyöt, akiről mesélni szeretnénk, legtöbben A Tamás-templom karnagya című, Bach életét regényesen elbeszélő kötet szerzőjeként ismerjük.
A Zeneakadémián Kodály Zoltán növendékeként zeneszerzőként és karnagyként is diplomázott, szimfonikus, kamara- és kórusműveket is komponált. Tudjuk, hogy Kodály kifejezetten kedvelte és a dohányzásról is igyekezett leszoktatni.
Bartók egyszer átolvasva egy 50 oldalas kottáját (a Symphonie Comique címűt) csak annyit mondott: „Ez jó.” Láng elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is, és íróként is tevékenykedett. Ám szépen emelkedő pályáját kettétörte a háború.
Munkaszolgálatos lett, majd deportálták. Öt évet töltött Mauthausenben. A Concerto Ebraico című hegedűversenyét, a táborban fejben komponálta annak a fagyos 1942-es téli éjszakának az emlékére, amikor, mint írja: „a sötét vagonban egyszer csak zümmögés éledt: felzendült az »Él sónó habó« kezdetű örömének. Mind nagyobb erővel zengett, zúgott, ujjongó ritmusa túlharsogta a kerekek kattogását, a háborút és a halált…”
Míg azonban a tábor felszabadulása után sorstársai gyalogosan hazafelé vették útjukat, Láng maradt. Nem tudta megbocsátani a sok átélt szörnyűséget, köztük, azt mikor egy részeg SS tiszt a latrinán dolgukat végzőkre lőtt célba és Láng mellől, jobbról is és balról is a szétlőtt fejű társak tompán puffanva zuhantak a szennyel teli árokba.
Fegyvert fogott hát és belépett az amerikai megszálló parancsnokság hatásköre alá tartozó, fegyveres rendfenntartó és rendet helyreállító alakulat soraiba. Horthy katonákat, nyilasokat, kakastollas tábori csendőröket, Hunyadi páncélosokat fogdostak össze közelharcban a különítményével, akiket aztán átadtak az amerikai haditörvényszéknek.
Magyarországra túl későn érkezett vissza. Azt tapasztalta, hogy amíg ő tovább harcolt, már minden hely foglalt lett, sehol nem kapott képzettségének megfelelő állást, külföldi tevékenysége pedig bizalmatlanságot keltett. Kocsmazongorista lett, de még a zongorázáshoz szükséges engedélyek beszerzése is nehézségekbe ütközött, és ha játszhatott, keresete nem volt elég a felesége és gyerekei eltartására.
Életrajzi feljegyzéseiből tudjuk „a kedves vendég” egyenlő volt a pénzzel, az ennivalóval a családnak, „a szemét vendég” nyomában viszont a leégés, a nyomor járt. Így került olyan megalázó helyzetbe is, hogy felhasználva tábori tapasztalatait, jelentkezett a temetkezési vállalatnál hullákat borotválni.
Ettől a munkától csak a gondnok műveltsége mentette meg, mert amikor megtudta, hogy Láng György azonos azzal a Láng Györggyel, akinek a könyvét éppen akkor olvassa, elzavarta és azt mondta: „Azt is felejtse el, hogy valaha itt járt.”
Három évtizedes barátság fűzte Seres Rezsőhöz, akinek Láng tanította be az új slágereket, hallás után. Mert a húszegynéhány éves korára népszerű Seres nem ismerte a kottát, és csak fél kézzel tudott játszani.
Láng egy helyen tárgyilagosan megjegyzi, hogy rettenetes volt, amit a zongoránál Seres művelt, majd így ír:„Te bohém, drága gavallér haver, aki sokszor istennővé emeltél egy loncsos kis kirúgott cselédmárit és bálványozva szórtad rá egész éjszakai kereseted, zseni voltál. Még ha semmi közöd nem volt a zenéhez, de mint zeneszerző-szövegíró ráéreztél a nép szájízére, a mellükbe tudtál markolni és el tudtad szorítani a torkukat.”
Saját zongorázásáról ezt írta: „Olyan voltam, mint egy kimeríthetetlen moslékos hordó. Ki nem fogytam a hülyeségekből, a kedvesebb örökzöldekből és az örök zöldségekből.” Mind eközben Bartókról, majd Haydnról írt tanulmányt, Beethoven tavasza címmel a nagy zeneszerzőről, Primavera címmel Botticelli életéről szóló regénnyel jelentkezett. Hanele című kötetét, amely egy kárpátaljai zsidó lány megrázó sorsát mutatja be, saját grafikáival illusztrálta.
Majd' kétévtizedet is lehúzott így, mikor végre a füstös kocsma zongorája mellől, úgy 1968 táján, a telefonhoz hívták, a felesége újságolta: elfogadták Beethoven regényét, a szerződést is küldték.
Cziffra György ekkor már megbecsült művész Franciaországban, Seres Rezső az év elején, hatvannyolc éves korában öngyilkos lett. Láng György ettől kezdve, 1976-ban, ugyancsak 68 évesen bekövetkezett haláláig, úgy-ahogy elvolt családjával a különböző könyvek jogdíjaiból. Hegedűversenyének budapesti premierjét 2014-ben tartották meg Szabadi Vilmos hegedűművész és az Alba Regia zenekar tolmácsolásában, Láng György zenei indulásának színhelyén, a Zeneakadémián.
Még nincs hozzászólás