A kisegérnek halnia kell!
Minden a furcsa zörejekkel kezdődött. Rejtélyes kis kopogó, máskor kapirgáló hangokra riadtam egy éjjel, melyek mintha a mosogató alól szűrődtek volna. Vajon mi lehet ez?
Hajnalodott már, amikor kómásan lemásztam a galériáról, remegő kézzel próbáltam világítani a telefonom zseblámpás funkciójával. Azt már nem teljesen értem, miért nem kapcsoltam fel simán csak a villanyt, talán féltem a teljes igazságtól.
Persze, nem láttam semmit a konyhaszekrényben. Így azzal áltattam magam, hogy tán az alsó szomszéd vakolni kezdte a falat hajnalban, mert kényszerbeteg. Olykor fúrni szokott.
De a hang túlságosan közelről jött, így a biztonság kedvéért jól rácsaptam a tenyeremmel a szekrényajtóra, mert ha esetleg mégis abban van valami, az ettől nyilván megijed. De csak én ijedtem meg jobban. Ilyenkor bizony jól jönne egy férfi – gondoltam.
Teltek a napok, és egyszer munkából hazajövet szemben találtam magam a rettegő valósággal. Ahogy beléptem a lakásba, egy icipici szőrös kis barna állat szaladt el a konyhapulton, és bújt el a mikró alá. A kisebb szívroham után, újra a zseblámpás funkciót használva, bevilágítottam a mikró alá, és akkor láttam meg őt…
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 11. számának 34. oldalán!)
Még nincs hozzászólás