A kiegyensúlyozottságot belül kell megteremteni
Kováts Adél soha nem sablonokból dolgozik. Mindig a spontaneitás és a megszokottól való elrugaszkodás érzetét kelti a színpadon. Legutóbbi szerepe Anna Petrovna, Alföldi Róbert rendezésében Csehov Platonov - Apátlanul című drámájában.
RIDIKÜL MAGAZIN Nevezhető nagy találkozásnak a színészi pályádon ez a Csehov-szerep?
KOVÁTS ADÉL Nem tudom elmondani, milyen csodálatos Csehovot próbálni, játszani, az ő szövegén dolgozni, hiszen annyi rétege, dimenziója van a darabjainak, szerepeinek. Anna Petrovna a harmadik Csehov-szerepem. A Valló Péter rendezte Ványa bácsi legendás előadás volt, a Cseresznyéskert is jól sikerült, de nem élt meg olyan hosszú szériát. Nagyon vártam a találkozást Alföldivel. Az Amerikai Elektrában játszottunk együtt, de rendezőként most dolgoztam vele először. Roppant kreatív, felkészült rendező, tökéletesen tudja, hogy mit akar, mindig előremutat. A Platonovot alakító László Zsolt pedig csodálatos partner. Türelmes, szenvedélyes, adakozó, abszolút férfias a színpadi lénye, a színészete. Az idő majd eldönti, mekkora találkozás ez a szerep.
RM A tábornokné alakjában a decens úriasszonytól a szerelemre éhes, megveszekedett fúriáig eljátszod az ezerarcú nőt.
KA Alföldi Csehov-rendezésében minden direktben történik. Anna Petrovna rendkívül egyenes nő. Azt mondja, amit gondol, de ettől még vannak titkai.
RM Az ötvenes nők válságát, útkeresését is érzékelteted a nagymonológjában.
KA Nyilván másképp rezonálnának a mondatok, ha más játszaná. A színész személyisége mindig meghatározó e tekintetben, és ez nem kor kérdése. Csehov huszonévesekre, harmincasokra írta a főszerepeket. A mi előadásunkban azonban a rendszerváltás utáni korosztály áll a középpontban. A mai negyvenesek, ötvenesek, akiknek tevékenyeknek, erejük teljében lévőknek kellene lenniük, de épp ők azok, akik nem tudnak előrelépni, felnőni. És van bennük némi keserűség.
RM Ez rád is érvényes?
KA Köszönöm, én jól vagyok a magam életével, a színészetemmel. Az utolsó négy-öt év a pályám eléggé jól sikerült időszaka. Talán csak annyi keserűség van bennem, amennyi minden korosztályombeli gondolkodó értelmiségiben, akinek nem csak a saját sorsa fontos. Nehéz az élet. Nem mindig az értékek mentén zajlanak a dolgok, ami az iszonyatosan átpolitizált közéletnek köszönhető. Ez nem tölti el az embert örömmel.
RM A Radnóti Színházban, amelynek húsz éve vagy a tagja, nem lehet okod panaszra. Ezzel együtt megfogalmazódik benned olykor egzisztenciális félelem a jövőtől?
KA Tízből kilencen megélhetési színészek vagyunk. Én jó helyzetben vagyok a Radnótiban, művészileg és a közönség szempontjából egyaránt nagyon közkedvelt a színház. Az egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy valószínűleg azt csinálom, amit csinálnom kell, máskülönben nem jöhetnének a pozitív visszajelzések. Másfelől semmire nincs életbiztosítás. Minden nagyon hamar változik, vagy változhat. Én is találtam már magam váratlan, nehéz helyzetben, amikor furcsa módon nagyon nagy támaszt jelentett az, hogy színésznő vagyok. A színház közege, terápiás hatása segített abban, hogy átvészeljem a nehéz időszakokat.
RM Egyszer úgy fogalmaztál, hogy a mindennapok nehézségeinek az elviseléséhez tágabb távlatokba kell helyezni az életet.
KA Szerintem nincs más lehetőség, különben nem lehetne a problémákat kezelni. A kis dolgokon nem érdemes rágódni, a nagyokat pedig csak ezzel a szemlélettel tudod feldolgozni, és utána továbblépni.
RM A vidékről érkezettek sebezhetőségéről, érzékenységéről beszéltél a színészi pályád kezdetén.
KA Valóban, régen ez hosszan foglalkoztatott, de ma már nincs jelentősége. Sajnos, vízfejű ország vagyunk. Nemrég láttam a tévében egy beszélgetést Bodor Johannával, aki elmesélte, hogy amikor átjött Erdélyből, mások szemében akár nevetséges is lehetett. Mindennek örült, annak is, hogy folyik a meleg víz a csapból az öltözőben, hogy fűtik a próbatermet, vagy hogy kedvesen köszön a portás. A rácsodálkozás, a naivitás, egyfajta tisztaság, a kis dolgok öröme rám is nagyon jellemző volt. Remélem, azért meg tudtam őrizni ezekből valamit.
RM Manapság ritkán látni filmekben, televízióban. Az HBO Terápia című sorozatának második szériájában új szereplőként tűnsz fel. Mi árulható el a karakterről?
KA Annamari a pszichiáter főszereplő gyerekkori barátja, egy házban nevelkedtek, tinédzserszerelem volt közöttük, ami az egyetem első évéig tartott. Ebben a sorozatban Annamari az, aki a legtöbbet tudja Andrásról, noha vannak egymás előtt is titkaik. Többet nem árulhatok el, mert akkor lelőném a poént. Az biztos, hogy felnőttként soha nem ismerhetjük meg a másik gyermeki énjét.
RM Szerinted mi a titka annak, hogy sokan a Terápiát tartják a legjobb magyar tévésorozatnak?
KA Remek munka volt. Abban a szerencsében részesültem, hogy mindhárom rendezővel, Nagypál Orsolyával, Gigor Attilával és Enyedi Ildikóval is forgathattam. Mácsai Pál pedig olyan kolléga, akivel megvan az otthonosság érzete. Együtt voltunk főiskolások, egy társaságba jártunk, évekig a Nemzeti Színház társulatánál játszottunk. Cinkos jó érzéssel töltött el, hogy sok év után újra összekerültünk. Érdekes egybeesés, hogy a Szinetár Miklós rendezte Tartuffe-ben, amiben Bubik István játszotta a címszerepet, Mácsai Pali volt az első számú partnerem. Alföldi váltotta, miután ő elszerződött. A szakmánk szépségéhez tartozik, hogy időről időre összecsapódunk.
RM Mennyire lehet a színészet mellett kiegyensúlyozott magánéletet folytatni, megteremteni az otthon nyugalmát?
KA Nekem úgy kiegyensúlyozott a magánéletem, hogy a társam elfogadja, hogy akár húsz estén át sem vagyok otthon. Lehetnék bármilyen jó feleség és anya, ha a férjem ezt nem bírná elviselni. A kiegyensúlyozottságot amúgy az embernek önmagában, belül kell megteremtenie, nem a körülmények adják. A lányom viseli nehezen a főpróba heteit, vagy amikor hetente hatszor is játszom. Az esték az intimitás szempontjából számítanak.
RM Nyilván előfordul, hogy hiányérzeted van, mert bizonyos dolgok kimaradnak az életedből.
KA Rengeteg minden kimarad, de ezzel nem foglalkozom. Nagyon szeretek például utazni, amiben az utóbbi években egyáltalán nem volt részem. Szeretnék többet olvasni, színházba, koncertekre járni. Ilyen szempontból eléggé beszűkült életet élek.
RM Mivel tudsz feltöltődni?
KA Nyáron nemigen vállalok munkát, kivéve, ha forgatásra hívnak. A nyarakat teljes egészében Laurával töltöm. A nyár a családé, a pihenésé.
RM Számos jótékonysági felkérésnek teszel eleget. A Bátor Tábor egyik nagykövete vagy, a Mosoly Alapítvány segítője, a Bethesda Gyermekkórház jószolgálati nagykövete. Miről szól az anyaotthonban való szerepvállalásod?
KA Nagy megtiszteltetés, hogy rám gondoltak az anyaotthon kampányarcaként (annak az intézménynek a megteremtéséről van szó, ahol az édesanyák a gyermekük kórházi kezelése alatt mellette lehetnek). Ismertem a helyzetet, hiszen magam is hónapokat töltöttem kórházban a lányommal. A Bethesda Kórházban lévő Égéscentrumba az egész országból kerülnek kicsik, akiket sokszor hetekig, hónapokig kezelnek ott. Számomra sem volt köztudott, hogy a gyermekégés komoly rehabilitációt igényel, a gyerekek sok plasztikai műtéten esnek át. Ebben a kampányban körülbelül ötvenmillió forintot kell összegyűjteni ahhoz, hogy az anyaotthon megépülhessen. Minden kórházban létkérdésnek kellene lennie, hogy az anyák a gyermekük mellett maradhassanak, hiszen ők is a gyógyító csapathoz tartoznak. Ezt most már az orvosok is így gondolják. A mi anyaotthon-projektünk akár egy országos kampányt is megalapozhat.
RM Fel tudsz állítani fontossági sorrendet a hivatás, a család és a társadalmi szerepvállalás között?
KA Mindennél fontosabb, hogy Laura lányom önálló, boldog ember legyen, hogy ehhez hozzá tudjam őt segíteni. Azt gondolom, ebben pótolhatatlan vagyok. Ugyanakkor napi szinten rengeteget vonom el magam tőle. Az is igaz, hogy már nincs mindenben rám szüksége. És nekem el kell tudnom fogadni, hogy nem én vagyok mellette mindenben a legjobb. Sok segítő ember vesz körül minket. Természetesen a pályám is fontos. És fontosnak tartom a nők közötti szolidaritást, ahogy azt is, hogy mi, emberek – ki-ki a maga szintjén – segítsük egymást. Úgy érzem jól magam, ha ezek a dolgok egyensúlyban vannak.
Még nincs hozzászólás