A horrortól napjainkig: a gyerekek értéke
A gyerek a család szeme fénye, és nincs olyan, amit ne tennénk meg a biztonsága és a jóléte érdekében. Csakhogy ez nem mindig volt így. Ha a történelmet végigböngésszük, nemcsak elborzadunk, de kikerekedő szemmel csodálkozunk, mennyire nem számítottak értékesnek a gyerekek. Szerencsére a trend megfordult, ám erre megdöbbentően sokáig kellett várni.
Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy a gyerekek nevelése, mármint a tényleges felnevelése, az élelem biztosítása, és a veszélyektől való védelem sokkal nehezebb volt régebben, mint most. Ez különösen igaz az ókori civilizációkra, hiszen a betegségek ellen nem igazán lehetett tenni semmit, nem is beszélve a háborúkról.
Ókor
De azt már jóval kevesebben tudják, hogy a gyerekek értéke sem éppen olyan volt, mint ma. Ennek a magas gyermekhalálozások mellett több oka is volt. Érdekes, de igazán a gyerekkor sem jelenik meg a fogalmi rendszerekben, így annak védelme és gyámolítása is hiányzik. Az ókor embere a családtervezést nem ismerte, és hiedelemvilága egészen más volt, mint napjainkban. Istenei sokszor kívántak embervért, amit pedig gyermekeikből áldoztak. Ez több kultúrában is megjelenik, ám a tudósok nem értenek egyet abban, hogy ez a gyerekek „értéktelenségét” jelentené, hiszen az áldozat lényege, hogy az ember a számára legkedvesebb dolgot ajánlja fel az isteneknek. Ugyanakkor ebben kissé el is vetik a sulykot.
A punoknál tartotta magát a legstabilabban a gyermekáldozat szokása, bár majd később, szinte mindegyik kultúrában megjelenik. Ám a görögöknél vagy például Jerikóban a helyettesítő áldozat (vagyis amiben a gyereket egy kecskével, ökörrel, vagy valami mással kiváltják) egy idő után szerencsére kiszorította a gyerekeket ebből a körből, bár a helyettesítő áldozatot sohasem tartották teljes értékűnek.
Ennek ellenére Jerikó – de más népek – lakosai például előszeretettel falaztak be gyerekeket erődök falába, mert ettől a védrendszer tartósságát várták. Karthágó egyik ostromáról Diodórosz ír. Agatokhlesz 210-ben a kapuk előtt állt seregével, ezért a város vezetése – hogy megakadályozza a betörést, és kiengesztelje az isteneket –, a nemeseit felszólította elsőszülötteik feláldozására. Így 200 gyermek a nemesi sorból a máglyán végezte.
Bár ez a történet kirívó, de jól mutatja a kor szellemiségét az a további tény, hogy a máglyahalált halt szerencsétlen sorsú gyerekek mellett a város lakossága további 300 kiskorút ajánlott fel áldozatnak. Önként.
Ezen szörnyűségek alól egyetlen akkori társadalom sem volt kivétel, bár akadtak olyanok, ahol valamivel jobb volt a helyzet. Egyiptom, a kor egyik leggazdagabb civilizációja már megengedhette magának, hogy a gyerekeket valóban gyerekként kezelje. Ez persze még mindig nagyon távol állt a mai gyermek-felfogástól, de már nem a gonosz, vagy sokkal inkább a saját hibáik és félelmeik megtestesülésének látták a gyereket, így azok megölése, feláldozása sem volt jellemző.
Az egyiptomi ábrázolásokon olyan képek is fennmaradtak, ahol a fáraó és felesége a gyerekeikkel játszanak. De sajnos a gyerek értéke az ókorban még mindig nem jelentős, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a bántalmazást, a szexuális erőszakot, zaklatást vagy a gyilkosságot, amit gyerekek ellen követtek el, kezdetben nem is tiltották, később ugyan felkerült a tiltólistára, de a betartását nem igazán vették komolyan.
Középkor
A gyerekek számára a középkor sem tartogatott túl sok jót. Az újkor felé közeledve ugyan a nevelés egyre jobban középpontba kerül, de a gyermekkor, mint fogalom még mindig nem létezettt. Ebben az időszakban a gyerekeket sokkal inkább apró felnőtteknek tekintették, amit nagyon jól bizonyít, hogy a játékaik is olyanok, mint a felnőttek eszközei. Továbbá egy gyerek legnagyobb erénye, ha választékosan, összeszedetten, felnőtthöz méltóan tudott beszélni. Részt vehettek szerencsejátékokban, akár pénzt is nyerhettek vagy veszíthettek, tehát a gyerekkor féltő világa helyett teljes felelősséget viseltek kiskoruk ellenére.
A gyermekek értéke a középkorban sem volt túl nagy. Bár az egyház tagadhatatlanul sokat tett a kicsik életének megóvásáért, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a IV. és az V. keresztes hadjárat között egy 30 000 gyerekből álló sereget indítsanak el a Szent Föld visszafoglalásáért.
Természetesen a hadjárat sikertelen volt, és a gyerekek elenyésző része jutott csak haza.
Egy tanulmány szerint ugyanakkor a hadjárat nem gyerekekkel zajlott, hanem szegény fiatalokkal. Az is igaz, hogy egy ekkora sereg vonulása nem kis felfordulással jár, mégis a kor sok krónikása, akik a vonulás útján éltek , egyáltalán nem tesz említést a hadjáratról.
374-től azonban a gyerekek megölése főbenjáró bűn lett! Az egyház emellett is sokat tesz a gyerekek védelmében, mivel a papok már nehezen viselték a folyókból kihalászott csecsemők holttesteinek látványát. Lelencházakat alapítottak, illetve a megunt, nem kívánt gyerekeket a kolostorok is befogadják.
Sajnos a kor jellegzetessége, hogy bár közelebb kerülnek a gyerekek a biztonsághoz, szüleikkel nincs bensőséges kapcsolatuk. Még mindig nagyon magas a halálozási arány (a gyerekek kicsit több, mint fele éri csak meg a 10 éves kort), illetve a kicsik kitevése (elhagyása) vagy akár eladása nem számított üldözendő cselekedetnek.
Újkor
Aki azt várja, hogy most eljön a Kánaán a gyerekek számára, az csalódni fog. A gyerekkor fogalma ugyan ekkorra már erősödik, ám a megszületett gyereket alapvetően bűnösnek tekintették. Ennek megfelelően a nevelés szigorú erkölcsi előírások szerint zajlott, amiben a testi fenyítés is eszköz lehetett. Ami persze nem a legideálisabb környezet a felnövekvő nemzedékeknek.
Azért a gyerekek helyzete fokozatosan javul. Ahhoz, hogy a fő cél a kicsik szocializálása legyen, vagyis hogy megtanuljanak beilleszkedni a társadalomba, hogy boldoguljanak és érvényesüljenek, vagyis ahhoz, hogy a mai felfogás szerinti gyermekként éljék meg korai éveiket, egészen az 1940-50-es évekig kellett várni.
Az újkor gyorsuló fejlődése meghozza a gyerek felértékelődését is. A fejlődés ezen a ponton nem áll meg, és az érzelmi élet előtérbe kerülésével lassan a gyerek a család legfontosabb tagjává válik. Ez alapvetően jó dolog, ugyanakkor a mai, fogyasztói társadalom erősen ki is használja ezt a bensőséges kötődést, és sugallja a szülő felé, hogy most már a feladata a gyerek helyett is fogyasztani, hiszen ekkor jó szülő.
Bár a gyerekkor fogalma sokkal tisztább, a szülők intim kapcsolata a gyerekekkel a rohanó világnak és az időhiánynak köszönhetően sokszor a drága játékok megvételére korlátozódik, ami ugyan a kicsik életét nem veszélyezteti, de az egészséges fejlődésükhöz nem járul hozzá semmilyen formában.
Még nincs hozzászólás