A Blahalouisiana zenekar frontemberének macaronja
Schoblocher Barbara, a Blahalouisiana zenekar frontembere az egyik legstílusosabb fiatal énekesnő, akit nemcsak sajátos, kicsit karcos hangszínéről ismerhetünk fel, de különleges színpadi megjelenéséről és egyedi videoklipjeiről is. Saját magát „hiperaktívnak” és „túl pörgősnek” nevezi; szerintünk inkább érzékeny és impulzív a jelenléte.
Hosszú listát sorol, amikor kedvenc dolgairól faggatjuk, a jógától a beat-korszakig (vagy fordítva), de bármilyen erős szálakkal is kötődik a vintage-stílushoz, és bármennyire is imádja a csokoládét, mindig és mindenhol, végzetesen egy francia sütemény vette le a lábáról. Pár éve a belváros egyik cukrászdájának kirakatában látta meg a sós-karamellás macaront, és ahogy mondja: „Szerelem volt első látásra és mindhalálig.”
Bevallottan édesszájú, napi macaron-dózisát különböző lelőhelyekről szerzi be, hiszen egy finom macaron mindenben a segítségére van: „Imádom, mert szép színes, már a látványa is boldoggá tesz, a tavasz és a nyár jut róla eszembe.”
Barbara sütni is szeret, különösen sajttortát és fura süteményeket, például zöld teás, fehércsokis, mascarponés tortát – recepteket ritkán követ, inkább saját kreálmányokat készít. Olykor a koncert után a közönséget is megkínálja, videoklip-premierjük után mi is kóstoltunk már a sütijéből.
Találkozásunkra éppen a stúdióból érkezett, ahol első nagylemezük utolsó simításait végezték; április közepén debütál az új album, élőben először április 28-án hallhatjuk az A38 hajón, addig már csak azt kell eldönteniük, hogy 10 vagy 12 dalt szerepeltessenek rajta. Az viszont biztos, hogy a dalok fele angol, fele magyar nyelven szólal majd meg.
Barbara imád angolul énekelni, szerinte a magyar nyelv ritmikáját és prozódiáját nem lehet megtörni, a magyar dalokban a szöveg és az őszinte üzenet dominál, míg az angolban túl ezeken „jobban el lehet engedni a zenét, jobban ki tud bontakozni a zenei kreativitás, a muzikalitás, és énektechnikai szempontból is több lehetőséget rejt magában”.
Teljesen saját szerzeménye még nincs, a zenekar tagjai együtt írják a dalaikat, zenei stílusuk a beat-rocktól mostanában egyre inkább a vintage-hangzás felé megy el. Kedvence Amy Winehouse – „iszom a szavait”, mondja róla, és ahogy Amynél sem volt kérdéses, hogy énekesnő legyen, úgy Barbara sem ismert soha más opciót: „soha nem döntöttem el, ez jött” – idézi fel a pályaválasztását.
Baján nőtt fel, ahol már kislánykora óta énektanárhoz járt, de csak és kizárólag a könnyűzene érdekelte, egy kis musical- és jazz-behatással. Pély Barnával a Sztárpalánta országos tehetségkutató versenyen ismerkedett meg, ő javasolta neki a székesfehérvári főiskola jazzének szakát, pár évvel később onnan indult a Blahalouisiana.
Egy ideje már mindannyian Budapestre költöztek, Barbara számára véget értek a fárasztó, ingázó évek, amikor többnyire egy sportszatyorral élte életét.
A Blahalouisiana nevét a főváros inspirálta, gitárosuk közel lakott a Blaha Lujza térhez. Már kislánykorában feltűnhettek Barbara színpadi adottságai. Nagyon szentimentálisnak tartja magát, ahogy mondja: „imádok romantikus filmeket nézni, a boldog jeleneteken tudok a leginkább sírva fakadni.”
Hobbiszinten lakberendező is, ami annyit tesz, hogy félévente átrendezi a szobáját, különösen a régi, antik bútorok varázsolják el. Baján van a kedvenc bútorturkálója, ahol régi tányérokat, teás- és kávéskészletek darabjait, lámpabúrát, képkereteket, újságokat szokott vásárolni, és amit megun, azt továbbadja.
Azon már meg sem lepődünk, hogy a ruháit is vintage-boltokból válogatja, a beat-korszak így az öltözködését is meghatározza, és szívesen turkál anyukája, nagynénje, nagymamája szekrényeiben is. „Nem szeretem a tucatdolgokat, mindig arra törekedtem, hogy egyedi ruhákat vegyek fel. Az '50-es, '60-as, '70-es éveket imádom.”
Kedvenc ruhadarabja a kalap, bárhová utazik külföldre, mindig vásárol egyet – ha mégsem talál, akkor megfogadja, hogy visszamegy érte. Ugyanakkor őszinte és önazonos próbál lenni, és nem akar semmilyen stílusnak megfelelni:
„Számomra akkor lesz valami tudatos, ha egyben ösztönös is. Ha tornacipőben van kedvem felmenni a színpadra és egy szakadt pólóban, vagy mezítláb, akkor úgy megyek fel, de kalap mindig lesz rajtam.” A különleges darabok főleg a színpadi viseletében jelennek meg, a hétköznapokban egyszerű fekete-fehér, szürke kombinációkat választ, kényelmes cipővel; lobogó szőke hajára és mosolygós arcára láthatóan így is sokan felfigyelnek.
A Blahalouisiana koncertjein a színpadi látvány is különleges, volt idő, hogy virágfüzérrel díszítette fel a mikrofonállványt, mert akkoriban úgy érezte, a zenéjükhöz legjobban a nagy virágok illenek, lehetőleg rózsák.
Mostanában már más a színpadi szett, bár néha még magával viszi a virágait. Egyre többen ismerik a nevüket, kezdenek felpörögni körülöttük az események, és nem csak a lemezbemutató miatt nagyon izgatott. Tavaly még egy sátorban játszottak, most nyáron viszont életük első nagyszínpadi koncertje előtt állnak a Fishing on Orfű fesztiválon, ráadásul épp a Kispál-napon.
Még nincs hozzászólás