5.X - határtalan lehetőségek?

2016. május 8. | Írta: Szabados Judit

Az ötven feletti korosztály a legvidámabb és legelégedettebb - legalábbis egy angol felmérés szerint. Semmi ok tehát a panaszra, az önsajnálatra, az itt is fáj és ott is fáj miatti elégedetlenkedésre. Vagy ez csupán a manapság szinte kötelező optimizmus, a 'bárki bármire képes akárhány éves is' marketing?

A kutatás szerint az ötven év feletti szigetországiak mintegy fele érzi úgy, hogy az élet most kezdődik csak igazán, vagyis a megkérdezett vidám britek számára a pohár inkább félig teli van, mintsem hogy félig üres lenne. Ilyenkor még pótolhatunk mindent, amit korábban kihagytunk, egy komplett bakancslistával indulhatunk neki a következő évtizedeknek, a tandemugrástól a hegymászáson át egy új hivatásig gyakorlatilag bármi beleférhet, amire csak vágyunk.

Amit bírunk, és amit nem

Némi óvatosság, persze, sosem árt: ha az aktív életmóddal korábban nem barátkoztunk össze, ne ötven felett kezdjünk az extrém sportokkal ismerkedni, mert egyetlen porcikánk sem lesz hálás érte. Azt, hogy mire vagyunk még képesek, az általános egészségi állapotunk mellett az életvitelünk és a berögződéseink fogják meghatározni.  

Agyunk az évtizedek rutinjából egy olyan várost épít számunkra, amelynek minden eldugott zegzugát ismerjük. Felelős mérnökként pedig építjük az infrastruktúrát, ledózeroljuk a bontásra ítélt épületeket, parkosítunk, és a magunk képére formáljuk a települést.

Bátorság, talán vakmerőség kell ahhoz, hogy ötven felett magunk mögött hagyjuk ezt, és egy kietlen pusztában nekiálljunk újra birodalmat építeni. Megvan ennek is a maga szépsége, de a szervezetünk ilyenkor már sokkal hálásabb, ha inkább csak renoválunk, csinosítunk, nem pedig generálmunkába vetjük bele magunkat.

A kronológiai, vagyis naptár szerinti korunk helyett sokkal fontosabb, hogy milyen ütemben és stílusban építkeztünk korábban: egyesek számára egy új felhőkarcoló meg se kottyan, mások egy tisztasági festésbe is beleroppannak. Az idegpálya-hálózat, amit az agyunk évtizedek alatt kiépített, határozza meg, hogy mitől fogunk félni, és mi jelent veszélyt számunkra. A szorongásaink, a szabadságvágyunk, a tenni akarásunk és a korlátaink mind-mind az idegpálya-kapcsolódások tükrében alakulnak.

Ha új kihívásokat keresünk, akkor azért tesszük, mert eddig is erre kondicionáltuk magunkat. Persze, semmi sem lehetetlen, számtalan történetet hallhatunk arról, hogyan lehet ötven felett felrúgni mindent, új álmokat megvalósítani és kiteljesedni.

No de mik a korlátaink? Meddig vállalhatunk gyereket, meddig tűri a csontrendszerünk, hogy új mozgásformákat próbáljunk ki, és azok a fránya agysejtek meddig cikáznak a fejünkben elég intenzíven ahhoz, hogy bármi újat tanuljunk?

Gyerekvállalás ötven felett

Megoszlanak a vélemények, meddig tart az ideális gyermekvállalási idő: a biológiai jellemzők szerint húsz–harmincnégy év között a legjobb a reprodukciós képesség, és ekkor még minimális a terhesség kockázata is. Később évről évre nagyobb a problémák esélye, egyre magasabb a születési rendellenességek valószínűsége, de a terhességet komplikáló tényezők is megsokszorozódnak.

A felső korhatár pontos kijelölésére viszont egy orvos sem vállalkozna szívesen, hiszen a kronológiai életkor helyett sokkal fontosabb a biológiai, vagyis hogy milyen az általános egészségi állapotunk. A menopauzát sem írhatjuk be előre a naptárunkba, mindenkinél más időpontban köszönt be.

Egy biztos: a mesterséges megtermékenyítésnek van felső korhatára, ez pedig Magyarországon negyven év, de azt meghatározni, hogy egy nő hány éves korig eshet teherbe, lehetetlen. A férfiaknak, persze, sokkal egyszerűbb dolguk van, hiszen akár nyolcvanévesen is lehetnek megtermékenyítésre képes ivarsejtjeik, és részükről, lássuk be, a terhesség sem jár különösebb rizikóval.

A csontrendszer

Talán nem egészen igazságos, de a csontritkulás és a csontrendszer leépülése is korábban kezdi veszélyeztetni a nőket, mint a férfiakat. A menopauza után drasztikusan nő a csontritkulás veszélye, ebben a betegségben pedig körülbelül tíz évet verünk a férfiakra, hiszen náluk hetven alatt egészen alacsony az osteoporosis rizikója. 

Az évtizedek az izmainkon és a mozgásszerveinken is nyomot hagynak: az izmok nyújthatósága és teherbírása mindenkinél csökken, kopnak a porcok és a csigolyák is. A megelőzésben az egészséges életmód lehet a legjobb barátunk, a rendszeres mozgás lehetővé teszi, hogy akár ötven felett is lepipáljuk a fiatalokat.

Olyan mozgásformát viszont nem szerencsés már ilyenkor elkezdeni, amihez hasonlót korábban nem űztünk, mivel a tanulási folyamatok alapjainak hiánya és a berögződéseink könnyebben vezetnek balesethez, és az agyunk ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy a völgy felé terheljünk síelés közben, vagy bedőljünk a kanyarba motorozásnál.

Meddig tanulhatunk meg új dolgokat?

Vannak, akiket még nyolcvanévesen is az újdonság hajt, mások fiatalon sem akarják elhagyni a járt utat a járatlanért. Nem létezik dogmatikus kinyilatkoztatás arról, hogy meddig lehet újat tanulni.

Az viszont biztos: agysejtek életünk utolsó pillanatáig termelődnek. Nem abban az ütemben, mint a születés utáni első néhány évben, de azért serényen dolgozik az agy, és éppúgy, ahogy az izmaink, a csontjaink, vagy épp a kardiovaszkuláris rendszerünk, meghálálja a törődést.

Ha eddzük, akkor jobb teljesítményt fog nyújtani, ha hajlandóak vagyunk újat tanulni és folyamatosan trenírozni magunkat, akkor szellemi frissességünket is tovább őrizhetjük meg. Talán ez a receptje annak, hogyan válhat az ember elégedett és vidám ötven felettivé.

Címkék: biológiai kor, ötven felett, korlátok és lehetőségek, idősödő csotok, meddig szülhet egy nő?, váltás ötven felett, az agysejtek aktivitása