Zsenik betegsége?

De epilepsziával küzdöttek a világ legnagyobb vezérei is: Nagy Sándor makedón uralkodó, utolsó éveiben Julius Caesar, sőt, Bonaparte Napóleonról is ez a hír járta. Nem csak a hadvezéreknek jutott ki a betegségből, manapság már több isteni jelenést is az epilepsziás rohamok során megélt élménynek tartanak.

 

Jól ismert például Saul, avagy Szent Pál története, aki útban Damaszkusz felé éles fényvillanást látott maga körül, s a lováról a földre zuhant. A látomás miatt megtérő hitetlen ember egy időre elvesztette látását, és később is arcidegproblémákkal küzdött. A magyarázat szerint Saulnak temporális lebenyi epilepsziája lehetett, ami sokak számára okoz transzcendens jellegű jelenéseket. 

 

De nemcsak a szentek, hanem a nagy alkotók is részesültek ilyen látomásokban. Vincent Van Gogh is hirtelen dührohamoktól, hallucinációktól és kontrollálatlan emlékképektől szenvedett, s betegsége rángógörcsök formájában jelentkezett. A festő ezért sok időt töltött Saint-Rémy szanatóriumának gyógymedencéiben, ott született például a Csillagos éj című festménye is. 

 

Több zeneszerző is küzdött a kórral, állítólag Csajkovszkijnak, Handelnek, sőt, még Beethovennek is voltak rohamai. 

 

Több híres író is a rohamoknak köszönheti a kreatív látomásokat. A legfrissebb kutatások az itáliai költő, Dante Alighieri fő művét, az Isteni színjátékot is összefüggésbe hozzák a férfi epilepsziájával. A romantikus irodalom nagyjainál is megjelent, így Byron, Shelley és Tennyson is érintett lehetett, bár esetükben elképzelhető, hogy csak szerettek volna az akkoriban költőinek tartott betegségben szenvedőkhöz tartozni.

 

Feljegyzések igazolják viszont azt, hogy először kilencesztendősen érte epilepsziás roham, majd felnőttkorában rendszeresen küszködött a kórral az orosz író, Dosztojevszkij. Így nem csoda, hogy az orosz irodalom egyik legnagyobbjának műveiben többször is felbukkannak epilepsziás karakterek. Azt mondják,  Lewis Carrolt, az Alice Csodaországban íróját is a rohamok segítették szürreális műve megszületéséhez. 

 

Hogy az epilepszia összefüggésben áll-e a zsenialitással, arról mára több, egymásnak ellentmondó elmélet is született. Az mindenesetre bizonyos, hogy a gondolkodásban, világra szóló elméletek megalkotásában, tudományos sikerek elérésében nem jelent akadályt, hisz olyan nagy elmék is epilepsziások voltak, mint Blaise Pascal, Isaac Newton vagy Alfred Nobel.