Zoób Kati balatonfüredi derűje
Egy délután Zoób Katinál elég ahhoz, hogy elalvás helyett art deco újragondolású selyemmintákat lebegtessek arany- fekete szürke kombinációban, és csiszolt üveg fekete piperekészletről ábrándozzak, meg arról, mitől olyan kiegyensúlyozott és vidám a dizájner nagyasszony, mint tán még soha, az elmúlt tíz évben?
Mitől, mitől? Hát a balatonfüredi nagybemutatótól, amelyre több mint kétezren voltak kíváncsiak – és már nyomja is a laptopon a jobbnál jobb zoobista kompozíciókat. A tervező nem bújt ki a bőréből, a geometrikus anyagminták még mindig jelen vannak a kollekciójában, csak organikusan, tehát például zebra- és ocelotmintákkal összekomponálva. Az egészen egyedi összhatás pedig minden modellnél elegáns és szupernőies. De a ruhákat majd külön megbeszéljük, mert most még a füredi divatshow-ról nézem a képeket, és azonosítom Békés Italát, aki Kati díszvendégeként jelent meg a bemutatón.
A most már több mint húszéves márka repülőrajtja egy Szent István körúti bérház udvaráról történt: mindenki odavolt a sosem látott környezetbe, gangra komponált ruhafesztiváltól. Azóta, persze, teljesen megszokott ipari környezetben fotózni nagyestélyis modelleket, de húsz évvel ezelőtt a divatbemutatót kimozdítani a hagyományosan kifutós miliőből forradalmi újítás volt.
Persze, a Szent István körúti belső udvar, ha százéves és kopott, akkor is sugallta a csipkéhez, sifonhoz, organzához illő, valaha volt polgári nagyvonalúságot, és jobban illett a divatbemutató hátteréül, mint a belső Erzsébetváros némelyik gangos bérkaszárnyája, ahol még a poroló várta a rongyszőnyegeket és a prakkert.
Zoób Kati univerzuma úgy tágult, hogy alapvonzalmait megtartotta: ruhái felismerhetők, mert mindig átüt rajtuk a tervező személyisége. Ő olyan meghitt viszonyban van az anyagokkal, hogy megtiszteltetésnek veszi minden dupla vagy szimpla széles taft, flitteres aranylamé vagy bársonypöttyös fekete muszlin, ha szemet vet rá. Mikor a lánya bekísért a szalonba, legszívesebben végigsimogattam volna a vállfán lógó összes csodát és izgalmas kelmestruktúrát a végeérhetetlen show-roomban.
Azért mondom végeérhetetlennek, mert speciális hangulatú, egymásba nyíló, szebbnél szebb terek követik egymást: szalonok, irodák, dolgozószobák; az egyik falon egy százötven éves kalaposműhely berendezése terpeszkedik furábbnál furább tompokkal. Párizsban érezném magam, ha a tervezőnő nem éppen Balatonfüredről áradozna, mert nemcsak divatbemutatókat rendez, és oldtimer autók kiállításában működik közre az északi part fővárosában, hanem végre magyarázatot kapok erre a kiegyensúlyozott derűre is.
„Tavaly a bemutatómmal egy időben készült el a házunk, és aznap aludtunk benne először. Azóta is Füred a családi élet központja és a világ közepe. Képzeld el például a karácsonyt havas tóparttal, mennyezetig érő karácsonyfával, a körülötte kanyargó kisvasúttal, gyerekekkel, unokákkal és átrendezett prioritásokkal. Az abszolút első ugyanis mindkettőnk életében: a család."
A férj, Valker Viktor szenvedélyes oldtimerautó-gyűjtő és -restaurátor, de persze nem az autóparkjából él: ingatlanfejlesztésekkel foglalkozik. Kettejük esztétikai elkötelezettségéhez jól jön a férj üzleti gyakorlatiassága, sőt, Kati bölcsész lánya is bekapcsolódott a családi vállalkozásba.
Beszélgetés közben kénytelen vagyok lehorgonyozni egy aranyflitteres együttesnél, annyira fura, hogy a hosszú ujjú felső és a szoknya együtt sem nyomasztóan pompázatos, és kiderül: azért nem, mert a mattarany flittercsíkokat négyzethálós szerkezetbe rendezte a tervezőnő. Ehhez ugyan fel kellett vagdosni, majd összevarrni, foltonként újraalkotni az anyagot, de így lett igazán egyedi, no meg keleties varázsú.
És ebből már egy másik történet fejtődik fel, egy szír üzletemberről, akit elhoztak a szalonba, és akihez hasonlóan ruhához értő férfival Kati még nem találkozott. Ahogy a földre dobott pelerin eséséből megállapította az anyag minőségét, ahogy értékelte a szabászati innovációkat, az mind arra inspirálta a tervezőnőt, hogy mondjon igent a felkérésre, próbálja ki, milyen kollekciót készítene keleti asszonyok számára.
Egyelőre csak én láttam néhányat ezek közül, a megrendelő még nem találkozott velük, de annyit mondhatok, bármikor bármelyiket teleportálnám a szekrényembe, ha esetleg mégsem jönne értük!
Zoób Katinak lenni nem egyszerű: van benne mániákus minőségtisztelet, a polgári tradíciók levetkőzhetetlen ismerete, megfellebbezhetetlen stílusérzék és önfeledt luxusimádat. Ezért tervez Olaszországban gyártott selymeket a saját szalonjának, ezért keres új helyet Bécsben – és ezért nem nyitja meg a budapesti szalonja utcai bejáratát, mert túl közel lenne egy élelmiszer-áruház teherportájához.
Tudja magáról, kicsoda, és most már jó régen, Balatonfüreden innen és túl, országszerte sokan mások is tudják.
Még nincs hozzászólás