Változnak a korok

2014. március 27. | Írta: Nagy György

Az emberi párkapcsolatokban általánosan megszokott dolog, hogy a férfi néhány évvel idősebb a nőnél. Évezredek óta léteznek azonban olyan családi, gazdasági, esetleg társadalmi vagy politikai szükségszerűségek, amelyek felülírják ezeket a konvenciókat; - és természetesen előfordulnak az általánostól eltérő egyéni, személyes vonzalmak is.

Az ószövetségi törvények szerint a gyermektelenül maradt özvegyet az elhunyt férj férfitestvérének feleségül kell vennie. Ez a „levirátus” törvénye, amely egyszerű gazdaságossági és hatalomgyakorlási okokból széles körben elterjedt a nomád törzsi keretek között élő népeknél – így a honfoglaló magyaroknál is. Amikor Géza fejedelem 997-ben meghalt, a nemzetség legtekintélyesebb férfi tagja, Koppány ezen elv alapján kívánta feleségül venni a nála legalább tíz évvel idősebb fejedelmi özvegyet, és nem mellékesen megszerezni vele az ország vezetését is. Ez a nomád körülmények között nagyon is racionális szokás volt -, Sarolt azonban a sztyeppei törvény helyett az európai „primogenitúra”, azaz elsőszülöttség joga alapján Géza fiát, Vajkot kívánta nagyfejedelemként látni. Így, bár Koppány fegyverrel is nyomatékot adott a követelésének, Vajk a történelemkönyvekből ismert módon legyőzte és felnégyeltette az anyja kezére pályázó erőszakos rokont.

Jóval egyszerűbb dolga volt négy évszázaddal korábban Mohamed prófétának, aki amikor még nem volt próféta, kereskedőként kereste a kenyerét. Neki azonban nagy szerencséje volt, mert egy Hadidzsa nevű szép és gazdag özvegyasszony üzlettársként maga mellé vette. A nyilván tehetséges fiú hamarosan több lett Hadidzsa oldalán, mint üzlettárs, és Kr.u. 595 körül a huszonöt éves Mohamed feleségül vette a mintegy negyven esztendős özvegyet. Egyszerű érdekházasság, mondanánk – de nem az volt. A bölcs és megértő feleség hat gyereket szült ifjú férjének, és mellette állt nagy feladatának beteljesülésében: Hadidzsa volt az iszlám első követője, ő hallotta először Mohamed próféta kinyilatkoztatásait. Amíg Hadidzsa élt, férje nem vett maga mellé más asszonyt, bár törvény szerint megtehette volna; csak felesége halála után lépett új kapcsolatra. Egyébként a próféta előírta, hogy minden más igazhitű csak négy feleséget tarthat – bár neki magának tíz felesége volt még Hadidzsa után, de ezek nagyrészt politikai okokból kötött házasságok voltak.

A hatalom csúcsán álló nők persze dinasztikus okokból nem bonyolódhattak szerelmi házassági históriákba, de általában nem vetették meg a romantikus kalandokat. Nagy Katalin cárnő például szinte falta a fiatal férfiakat, ahogyan öregedett, egyre fiatalabbakat… A legismertebb, Grigorij Patyomkin csak tíz évvel volt fiatalabb a cárnőnél, az utolsó a sorban, Zubov herceg viszont huszonkét évesen került a hatvankét esztendős, nagy étvágyú Katalin ágyába, aki az egyik kegyencét a lengyel trónra ültette, a másik krími kormányzó lett; de még ha kegyvesztetté is vált egy-egy szeretője, akkor is kárpótolta őket jelentős birtokadományokkal.

Nem járt ilyen jól az, aki a „szűz királynő”, I. Erzsébet kegyeire pályázott: az ötvennégy esztendős angol királynő beleszeretett a huszonkét éves Robert Devereux grófba, aki azonban a becsvágya áldozata lett. Amikor Erzsébet szakított vele, összeesküvést szőtt a királynő ellen, ám az a szerelmes órák emléke ellenére lefejeztette a szeretőjét. Volt kitől tanulnia: apja, VIII. Henrik is így végeztette ki Erzsébet anyját, Boleyn Annát…

Előfordult persze, hogy egy házasság eredetileg politikai okokból köttetett, mégis valódi szerelmi házassággá vált. A huszonhárom évesen megözvegyült Zrínyi Ilona, és a legalább öt, de lehetséges, hogy tizennégy esztendővel fiatalabb Thököly Imre (Zrínyi Ilona születési ideje bizonytalan, 1643 vagy akár 1652 is lehet) kapcsolata például kifejezetten racionális ügynek indult: az apja lefejezése óta engesztelhetetlen Bécs-gyűlölő, első férje, I. Rákóczi Ferenc öröksége révén dúsgazdag özvegyet és a Magyarországot török segítséggel a Habsburg-uralom alól felszabadítani szándékozó kuruc hadvezért a politika egymásnak teremtette. Már 1680-ban is szó volt az általuk folytatott levelezésben a házasságról – amelyben azért a politikai okok mellett a személyes találkozásukkor már szerepet játszott az is, hogy Zrínyi Ilona híresen szép asszony, Thököly Imre jókiállású férfi volt: ez bizony politikainak indult szerelmi házasság lett! Munkács ostroma után az ifjú asszony gyakorlatilag túszként került Bécsbe – mire Thököly elfogta Heisler császári altábornagyot, majd csereként felajánlotta a feleségéért. A karlócai békekötés után Thökölyt Törökországba száműzték, és Zrínyi Ilona vele tartott a Márvány-tenger partjára, ahol a hadvezér csak két évvel élte túl az 1703-ban elhunyt hitvesét. Tragédiájukhoz tartozik, hogy a kettejük házasságából született mindhárom gyermek még kiskorában meghalt…

Mint látható, nincs általános válasz arra a kérdésre, kit mi vonz egy idősebb nőhöz. A tizennyolc éves William Shakespeare esetében például egyszerűen arról lehetett szó, hogy egy huszonhat esztendős leány, Anne Hathaway avatta be a fiút a szerelem titkaiba, ezért feleségül kellett vennie az állapotos hajadont. Azért túlságosan nagy erőszakra nem lehetett szüksége, hiszen a drámaírónak az első után még két gyermeke született ebből a kényszerházasságból…

A huszonöt éves Jókai Mór viszont egyszerűen belehabarodott a tizenkét évvel idősebb Laborfalvi Rózába, a fáma szerint 1848. március 15-én este a Nemzeti Színház díszelőadásán, - bár ezért a kapcsolatért barátja, Petőfi Sándor attól kezdve gúnyosan csak Laborfalvi Móricnak hívta a nagy mesemondót.

Az írók számára az ilyen házasság arra is jó, hogy szellemes mondatokkal gyarapítsák az irodalomtörténetet. A negyvenéves Agatha Christie például azt találta mondani, amikor hozzáment Max Malowanhoz, egy huszonöt esztendős régészhez: „Azért csodálatos egy régésszel élni, mert minél öregebb leszek, a férjem annál érdekesebbnek talál”…

Igazi szerelem fűzte Napóleont is a nála hat évvel idősebb első feleségéhez, Josephine-hez, akit a császári trónra is maga mellé emelt, és csak amikor hat év után sem tudta fiúutóddal megajándékozni őt a felesége, akkor vált el tőle. És bár a dinasztikus alapon kiválasztott új császárnétól hamarosan fia született, Napóleon a száműzetéséig bőkezűen gondoskodott Josephine-ről, sőt: gyakran kereste fel tanácsért az okos, művelt asszonyt – aki egyébként az első házasságából származó leánya utódainak révén Európa mai uralkodó családjai többségének az ősanyja!

Hogy Gábor Zsazsa mit keres folytonosan a házasságban, azt nem tudni. Pedig ő igazán kitartóan kutakodott: kilencszer mondta ki a boldogító igent, és nyolcszor a valószínűleg ugyancsak boldogító nemet. Pontosabban csak hétszer, mert a nyolcadik házassága egyetlen hónapig tartott, és érvénytelenítették. Azt is csak sejteni lehet, hogy a házassági szakaszok közti szabad idejében hányszor mondott igent, vagy legalábbis bólintott, hiszen a név szerint ismert szeretőinek a száma is több tucatnyi, Sean Connarytól Richard Burtonön át Frank Sinatráig. Nem véletlen, hogy önéletírásának az a címe: Nekem nem elég egy élet. Zsazsa a jelenleg aktuális férje, a nála huszonhét évvel fiatalabb Frédéric von Anhalt herceg mellett tart ki legrégebben, s ebben a hosszú hűséges szakaszban nyilván csak a rossz nyelvek szerint van szerepe annak, hogy a herceg megosztotta vele a nemesi címét is, így a filmszínésznőt ma az Anhalt és Szászország hercegnéje megszólítás illeti... Korábbi házasságai maximum négy-öt évet értek meg, ez a mostani pedig már huszonnyolc éve tart, ami azt jelentheti, hogy a díva révbe ért – bár ezt Gábor Zsazsáról felelőtlenség lenne kijelenteni. Ki tudja, mit hoz a jövő: végül is, még csak kilencvenhét éves…

Címkék: szerelem, politika, korkülönbség, történelem