Több, mint szerencse kérdése
Balassa Gábor nem játssza a szerényt, pontosan tudja, hogy mindig is tetszett a nőknek. Csak épp egy darabig nem tudta, hogy ez minek köszönhető - azt hitte, csak szerencséje van. Nos, ha ez szerencse, akkor kitart a mai napig!
„Nekem eszemben sem volt, hogy a külsőmmel keressek pénzt, hangmérnök akartam lenni. Meg is tanultam, ebből szereztem diplomát, de végül úgy alakult, hogy alig dolgoztam ebben a szakmában. Édesanyám egyedül nevelt ugyanis, és nem éltünk valami fényesen, ezért amilyen munkát csak tudtam, elvállaltam. Vagont pakoltam, statisztáltam játékfilmekben vagy hangosításban, segítettem a cipekedésben édesapámnak, aki zongorista volt.
Egyszer egy divatbemutatón nem érkezett meg a férfi manöken, és én vállaltam, hogy végigmegyek a kifutón helyette. Kaptam is hideget-meleget, hiszen a baráti körömben, a sportolók között ez nagyon ciki volt. De aztán rájöttek, hogy én vagyok a fiú, aki jó csajokat tud hozni a házibuliba, úgyhogy gyorsan népszerűvé váltam.
És én is rájöttem, hogy modellkedni azért lényegesen könnyebb munka, mint vagont rakni, úgyhogy inkább ezt csináltam a suli mellett. Harmincévesen hagytam abba végül, de milyen érdekes: most, hogy ötven leszek, megint megkeresett az a cég – amivel akkoriban dolgoztam –, hogy legyek az arcuk, újragondolnák a márkát.
A kortársaim pedig már ebben a szakmában családosak, nem tudnak egy éves szerződésnek megfelelni, meg nincsenek is már abban a fizikai állapotban – nagyon ritka, nagyon keresett és nagyon jól fizetett lett ez a karakter. Aminek roppantul örülök, de megint csak nem tettem érte semmit, nekem csak egyszerűen megmaradt a sport az életemben, ennek köszönhetem, hogy így nézek ki.
A rajongással mindig később szembesültem, sosem akkor, amikor történt. Néha, egy-egy nagyobb kampány vagy reklám után köszöntek az emberek az utcán, mert ismerősnek találtak, de ennyi volt, a gyerekeim anyjával már akkor kerültünk össze, amikor abbahagytam a modellkedést.
A közösségi média érdekes dolog: amikor felkerültem, bejelentkeztek hölgyek, hogy tinikorukban ott volt a fotóm a szobájukban a falon. Ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Akkor sem, ha tudom: igenis előnyben van egy jó külsejű ember nemcsak a párkeresésben, de még a munka világában is. Csak ne legyen mellé pökhendi, mert az nagyon lerontja az egészet!”
Még nincs hozzászólás