Thuróczy Szabolcs tere
A sarki kávézóban találkozunk. Az ismert színész tele szatyorral érkezik, már bevásárolta a friss pékárut a gyerekek reggelijéhez. Süt a nap, harangoznak a templomban, és tényleg, egyszer csak elvarázsol minket a hely, ahogy jön ki a miséről egy magas, ősz úr, feketébe öltözött, kissé madárszerű feleségével, térben és időben ugorva ott vagyunk egy olasz piazza szélén.
„Hát most ez a kedvencem – mutat körbe a Pasaréti téren Thuróczy Szabolcs. – Tényleg olyan, mint egy délolasz kisváros főtere. Megvan itt minden: posta, templom, fagyizó, lottózó és fogadóiroda, pékség, újságos, élelmiszerbolt és persze a kávézó.
Ez az alap, az egyik törzshelyem, imádom. A belváros sűrűjét otthagyva itt komoly nyugalom fog el. Két éve lakunk a környéken, ez a hely újdonság az életemben – lelkesedik a maga visszafogott módján és jellegzetes hangján népszerű színészünk, aki narancslét kér az erős fekete mellé.
„Azt hittem, ha leszokom a dohányzásról, nem fog izleni a kávé. Pedig már három hónapja nem nyúltam a cigihez. A gyerekek és a feleségem annyit nyúztak, hogy hagyjam már abba, hát meghoztam az áldozatot. Úgy döntöttem, ők fontosabbak, mint a saját pozőrségem, pedig néha nagyon hiányzik, főképpen este, előadások után és előtt. De a kávé jólesik így is, az olaszok megisznak ebből naponta legalább kilencet, én is bármennyit elfogyasztanék.”
A tér előnyei között bizony ott a fogadóiroda közelsége is, hiszen a játék szenvedélye végigkíséri Thuróczy Szabolcs egész életét:
„A gyerekkori sportrajongásom megmaradt, szeretem beikszelgetni a meccseket. Jó izgulni egyik hétről a másikra, élvezem a fajsúlytalan drukkolást. Az ember aggódik eleget a családjáért, a játék nekem kikapcsolódás. Imádok játszani, az »ország-világ«-tól a pókeren át bármit.
De olyan küzdelem, aminek nincs tétje, nem nagyon érdekel. Nyíregyházán, a legkisebb lakótelepi focipályán is csak a győzelem vezérelt, képes vagyok egy pontért lehorzsolni a betonon a térdemet, vagy a strandröplapba közben a 48 fokos homokba vetődni, hogy nyerjünk.”
Szabolcs gyerekkorában sportiskolába járt, utána jogot végzett. Elég kacskaringós utat járt be a színészi pályáig:
„Mindig arra koncentráltam, ami éppen érdekelt. Szinte bárki életében előfordulnak ilyen kanyarok. Nekem egy személyes élmény, egy ismeretség nyitotta fel a szememet, és a színház érzékeny és izgalmas terepe segített ahhoz, hogy önmagamat megismerjem.
Nem baj, ha nem olajozottan zajlik valakinek az élete. Akinek jár a luxusegyetem, háromhetente gyorsvonat Párizsba, annak miért kell megküzdenie? Egy szerelemért, egy jó autóért? Kinek mi a vágya, az álma... Én biztosan megküzdöttem azért, hogy alanyi jogon gondolják rólam, az jó, amit csináltam.
Nem jártam színművészeti egyetemre, Nyíregyházán kezdtem a színészi pályát, aztán Szolnokon folytattam. Budapesten találkoztam Pintér Bélával, és tizennyolc éve csináljuk ezt a fajta alternatív színházat. Kezdetben csak egy-egy évre gondolkodtunk előre, most már a társulat a magyar színháztörténet megkerülhetetlen eleme.”
Bár Pintér Béla valóban döntőnek bizonyul Szabolcs munkásságában, a kezdeti lépéseket Gál Erzsébetnek és Zsótér Sándornak köszönheti, a színészet mesterségbeli elemeit pedig folyamatosan tanulja:
„Évek alatt, az előadások során érett be a színészetem, a stílus, ahogy életre kelnek az alakításaim, a személyesség, a jó értelemben vett poentírozás. Hofi Géza is hónapokig tesztelt egy-egy poént, mikor kell szünetet tartani, mikor milyen ritmusban kell beszélni.
Rengeteg odafigyelésre van szükség, mire az apró trükkökre rájövünk. Egy tanár, egy mérnök is figyeli a munkája eredményét, nincs ez a színészetben sem másként. A színész klasszikus értelemben teszteli magát a közönségen keresztül, és óvni, ápolni kell egy-egy darab frissességét, vigyázni, hogy sose érezzenek a nézők szakmai tunyaságot, mert az a művészet halála.
Bennem sok minden megvan, eljátszom a meleg rendőrtől a rabszolgatartóig bárkit, széles a palettám. Nem szeretem a skatulyákat, a prekoncepciókat, velem azok a nyitott és érzékeny nézők járnak jól, akik hagyják, hogy a pillanat élménye hasson rájuk. Színházban sosem improvizálunk, a forgatásokon gyakrabban. Till Attila például szereti, ha a meglepetés ereje hat a filmjében. Én is kedvelem, engem felszabadít.”
Thuróczy Szabolcs az évi 160 színházi előadás mellett egyre több filmben is játszik, a sajátos jellemű karakterek után több főszerep rátalált, az Aranyélet második évadját is forgatják már:
„Nem panaszkodom, elkényeztetett színész lettem. Sokat dolgozom, de például most nem, és ha hazamegyek, elviszem a három lányomat moziba, és megnézzük A dzsungel könyvét. Jelenleg megy a szekér, de alapjáraton mondhatom, nem költünk semmiféle luxusra. Magamnak csak a kávéra, jó borra, finom ételekre kell a pénz, de a családomra soha nem sajnálom.”
Na és az újságos? A téren áruló hírlapos vajon miért olyan fontos Thuróczy Szabolcs számára?
„Ó, én újság-drogos vagyok! Az internetet, az elektronikus híreket inkább csak este nézem az ágyban. Jobban szeretem a hagyományos lapolvasást, a napilapoktól kezdve a hetieken keresztül a gazdasági, politikai újságokat mind átlapozom, két-három konkrét anyagot biztosan el is olvasok. Szeretem a nyomdai termék illatát, ehhez az olasz kisvárosi légkörhöz hozzátartozik a lapolvasás is, itt, egy kávé mellett.”
Még nincs hozzászólás