Tavaszi szünetben hozzád megyek feleségül!
Gondterhelt arc, sápadt szeplők. A leckeírás közben és után számolatlanul szaporodnak az arany filctollal rajzolt szívecskék, bennük két monogram, Kristófé és az övé. A szív át van lőve egy szörnyű nyíllal, csöpög belőle a vörös vér.
Most már nem kétség, szerelmes a gyerek. A szülő legszívesebben felkapná, agyoncsókolná, meg is csiklandozná, csakhogy mindenféle szélsőséges reakció szigorúan tilos. Bármilyen vicces is, hogy még ki sem tudja tisztán mondani az r betűt, máris szelyelmes, kinevetni nagyon rossz ötlet.
’Szelyelmes’ vagyok beléd
Persze, nem kell annyira komolyan venni a gyerekszerelmet, mint egy felnőtt szerelmi kapcsolatot, de érdemes tisztelettel és megértéssel kezelni, mert a gyerek számára ezek az érzések valósak és fontosak. A kisgyermekkori szerelem segíti a gyereket abban, hogy megértse az érzelmeket, kötődjön másokhoz és megtanulja az empátiát. Ezek az első kis barátságok segítenek neki, hogy később egészséges kapcsolatai legyenek.
Anya lesz a feleségem…
3-6 éves kor körül elérkezik a gyermekek pszichoszexuális fejlődésének az az időszaka, amikor a gyerek az ellenkező nemű szülő iránt érez elköteleződést. Azt szeretné, ha a másik szülő háttérbe vonulna. Ezt a tudattalan vágyat, amit ilyenkor a gyerekek éreznek, nevezzük Ödipusz-komplexusnak a fiúknál, és Elektra-komplexusnak a lányoknál.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 4. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás