Szupernő vagyok, de... boldogtalan!
Mi, nők úgy vagyunk bekötve, hogy az élet minden területén tökéleteset akarunk alkotni. Száz százalékon pörgünk a munkában, igyekszünk mindent megadni a gyerekeknek, és persze a jól működő párkapcsolat se maradhat le a listánkról. A rengeteg elvárásnak megfelelni azonban hatalmas teher, ami alatt könnyen összeroppanhatunk.
A szupernő-szindrómát mint jelenséget Amerikában írták le először – utalva azokra a nőkre, akik túlzottan is meg akarnak felelni minden egyes szerepüknek, a saját igényeiket viszont háttérbe szorítják. Mindig jólöltözöttek, ápoltak, a főnök kedvencei, otthon pedig példás háziasszonyok, gondoskodó anyukák, szerető feleségek próbálnak lenni. Baj csak akkor van, ha az ezzel járó feszültséget nem tudják jól kezelni, és pótszerekhez – alkoholhoz, gyógyszerekhez – nyúlnak.
Ördögi kör
A szupernő-szindrómába azok a nők csúszhatnak bele, akik a karriert és a családot egyformán fontosnak tartják: vágynak arra, hogy elérjenek valamit a szakmájukban, de emellett a boldog házasság és a felelős gyermeknevelés is az életcéljaik között szerepel. Egyikből sem akarnak alább adni, túlzott megfelelési kényszer dolgozik bennük, emiatt állandó feszültségben élik a mindennapjaikat – tudtuk meg Gelsei Bernadett mentálhigiénés szakembertől.
Az egyedülálló anyáknál különösen nagy az esélye a szupernő-szindróma kialakulásának, hiszen nekik erőn felül kell teljesíteniük. „Hacsak nem sokdiplomás, keresett szakemberek, több helyen kell dolgozniuk, több műszakban, hogy el tudják tartani a gyerekeket. Ráadásul nem elég eltartani őket, a többség arra is törekszik, hogy mindent megadjon nekik, amit a kortársaik is megkapnak. Ha a többiek különórákra járnak, cikinek tartják, ha az ő gyerekük kimarad ebből, ezért pluszmunkákat vállalnak. Ez viszont újabb konfliktusokat szül: ha a szülő sokat dolgozik, kevesebb időt tud a gyerekkel tölteni, aki emiatt feszültebb, hisztisebb lesz, és ez az anyára is visszahat” – magyarázza szakértőnk.
A vitaminoktól a nyugtatókig
A szupernők azt gondolják magukról, hogy mindent meg tudnak oldani, ezért nem is kérnek segítséget. Ha kell, éjszakákon át dolgoznak, emiatt folyton kialvatlanok, feszültek, idegesek. Sokszor hónapokig, vagy akár évekig folytatják ezt az életmódot, ami egy idő után erősen visszaüt.
„Ha semmilyen úton-módon nem tudsz saját magadra időt szánni, akkor jönnek a kézenfekvő, egyszerű megoldások. Sokan a vitaminszedéssel kezdik. Ismerek olyan nőket, akik tíz-tizenötféle bogyót beszednek egy nap: immunerősítőket, öregedés elleni szereket, különböző étrend-kiegészítőket a belső szervek védelmére, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy megbetegedjenek.
A következő lépés a gyógynövényalapú nyugtatók szedése, aztán, ha az sem jön be, akkor elkezdenek vényköteles gyógyszereket bekapkodni. Ha nem elég, felemelik az orvos által felírt adagot, esetleg, ha esténként kicsit elfáradnak, rá is isznak. Egy idő után a sok gyógyszer és az alkohol letompítja őket, és nem fognak tudni jól teljesíteni, holott eredetileg épp ezért kezdtek el ezekhez a szerekhez nyúlni” – magyarázza Gelsei Bernadett.
Szakértőnk szerint csak úgy lehet kilépni a szupernő-szindróma okozta ördögi körök sokaságából, ha először is beismerjük, hogy nem vagyunk szupernők. Nem létezik olyan ember, aki mindig, mindenütt tökéletesen helytáll, főleg úgy, hogy közben ő maga nem töltődik fel. Éppen ezért a magunkra szánt időt nem lehet megspórolni, ahogy a segítségkérést sem – állítja a mentálhigiénés szakember.
Ha az alábbiak közül többet is tapasztal magán, érdemes elgondolkodnia, nem szenved-e szupernő-szindrómában.
- Szokatlanul érzékennyé válik. Ha a főnöke, a kollégái, vagy bárki más kicsit durvábban szól önhöz, könnyen elsírja magát vagy agresszív lesz. Ha túl érzékeny vagy nem tudja kezelni az indulatait, az arra utal, hogy pszichésen ki van merülve.
- Elhagyja a humorérzéke. Semmin sem tud nevetni, mert folyton a napi gondokkal van elfoglalva.
- Hirtelen lefogy vagy meghízik. Könnyen lehet, hogy a súlyváltozás a túlzott stressz számlájára írható.
- Képtelen koncentrálni, elfelejt dolgokat, döntésképtelen.
- Türelmetlen, sokszor kiabál a gyerekével.
- Gyakran hangoztatja: csak pár nap folyamatos alvásra lenne szüksége, hogy végre kipihenhesse magát.
Az „énidő”
Dr. Zolnay Judit az egyik legnagyobb biztosítótársaság vezérigazgató-helyettese és három gyönyörű fiú anyukája. Nála a karrierépítés és a családalapítás párhuzamosan zajlott. Második gyermeke születésekor kapta meg első komoly vezetői állását, és a harmadik baba sem akadályozta meg a további szakmai fejlődésben.
A két kisebbik fia között mindössze tizennégy hónap különbség van, ezért különösen megterhelő időszak volt, amikor mindketten kicsik voltak. „Elsősorban fizikailag volt nagyon nehéz –meséli. – Bizonyos területek az életemben háttérbe szorultak, magamtól vettem el az időt, amit a gyermekeimre és a munkámra fordítottam: alig aludtam, hogy továbbra is jól tudjak teljesíteni mint családanya és mint felelős vezető.”
Ő is, ahogy sok más, hasonló helyzetben lévő nő, túlhajszolta magát, aminek jól látható tünetei lettek: folyton fáradt volt, a párja és a gyerekei észrevették, hogy csökken a humorérzéke, állandó feszültségben él.
„Rájöttem, hogy ezt hosszú távon nem lehet csinálni, ezért az évek során – tanulva a hibáimból, és mások jó gyakorlatából – kialakítottam bizonyos jól működő technikákat. Ma is nagyon szoros időbeosztás szerint élek, de most már tudatosan magamra is szánok »énidőt«: heti háromszor sportolni járok, amit néha összekötök egy kis wellnesszel, és rendszeresen találkozom a barátaimmal. A családom támogat abban, hogy legyenek külön programjaim. Rájöttek, hogy ők is jobban járnak, mert kiegyensúlyozottabb édesanyát, feleséget kapnak vissza. Időnként nekem is fel kell töltődnöm, hogy aztán tudjak adni a gyerekeimnek, a páromnak, és a munkahelyemen a kollégáimat is tudjam inspirálni, motiválni, hiszen vezetőként ez is a feladatom.”
Még nincs hozzászólás