Szövőszék a nappaliban
A főváros közeli faluba érkezve egy meseházikóban fogad minket Csíkszentmihályi Réka textilművész. A kék zsaluk mögött játszik a tavaszi napfény, megcsillan a tűzzománc égetőkemence fémajtaján, visszaverődik a sok apró gyöngyről, szegecsről, fémkarikáról, végül megpihen a számtalan tarka pamutgombolyagon. A hangulatos nappali közepén csodálatos, népi motívumokkal díszített, régi szövőszék, rajta a szivárvány tompított színeiben megkezdett textil.
CSÍKSZENTMIHÁLYI RÉKA Ennek a szövőszéknek nem ez a helye, de most itt dolgozom rajta, ahol jobbak a fények. Rajta van még az eredeti tulajdonos neve, egy általam ismeretlen Varga Kataliné volt. Néha elgondolkodom, vajon ő mit szőtt ezen a százéves darabon, amelyik ma is tökéletesen működik. Mikor a szüleim rájöttek, hogy mégis textillel foglalkozom majd – bár az elején nem támogatták az ötletet –, ők segítettek, hogy megszerezhessem ezt a munkaeszközt.
RIDIKÜL MAGAZIN Édesapja, Csíkszentmihályi Róbert Kossuth-díjas szobrászművész ezek szerint nem akarta, hogy ön is művész legyen?
CSR A szüleim nem a művészpálya felé terelgettek, és nem is nagyon támogattak sem engem, sem a testvéreimet a művésszé válásban. Egyedül Berta húgomnál tudták biztosan, hogy képzőművészeti középiskolába fog menni, mert fantasztikusan rajzolt. Ő grafikus lett. De bennem, Sára húgomban és Marci öcsémben apánk nem látott különösebb tehetséget, nem forszírozta, hogy ebbe az irányba induljunk el. Nem is a „kisképzőbe”, hanem Szentendrén a ferences rendi gimnáziumba jártunk, de végül mindegyikünkből másutt bújt elő a „kisördög”.
RM Marci öccse fotográfus lett, Sára húga szintén textiles. Mikor döntötte el, hogy mégis művész lesz, és miért éppen a textilt, a szőnyegtervezést válaszotta?
CSR Tizenhat éves koromig könyvtáros akartam lenni, vagy talán magyartanár. De annyira vonzó volt számomra az a közeg, amiben felnőttem, a művész barátok, a beszélgetések a szüleim és kortársaik között, az összejövetelek... A kötöttségei mellett is benne rejlő szabadság tetszett meg ebben az életformában. Édesanyám eljárt Szentendrén egy szövőszakkörbe, a művelődési házba, Czakó Margit textilművészhez. Bárki érdeklődő bemehetett, kisebb gyerekként engem is elvitt. Láttam a rengeteg színes fonalat, hallgattam a vidám beszélgetést az asszonyok között, bámultam a színkeverést, a mintákat, a csíkritmusokat, és ráéreztem ennek a technikának az ősiségére.
RM De csak később határozta el, hogy az iparművészeti főiskolán megcélozza a textil szakot.
CSR A szüleim nagyon kétségbeestek, mikor meghallották, milyen ambícióim vannak. Apukám azt mondta: „jaj, ne, ez nem így megy!” Nem tanultam rajzolni sem, hogyan is képzelem, hogy felvesznek. De a szárnyai alá vett Regős Anna, Regős István festőművész felesége, aki akkor már a Magyar Iparművészeti Főiskolára járt, szövő szakra. Azt mondta, ha valakiben egy kis tehetség mocorog, akkor rajzolni meg lehet tanulni. Ha ez a szívem vágya, próbáljam meg. Hozzájuk jártam rajzolni tanulni, és Anna beavatott a tervezés folyamatába is. Fel is vettek. De még előtte apukám is megnézte a munkáimat, és megnyugodott.
RM Az édesapja talán attól tartott, hogy szégyent hoz rá, ha nem sikerül a felvételi?
CSR Ebből a szempontból furcsa család vagyunk. Sára húgom még később lett textiles, mint én, tulajdonképpen ő „inkognitóban”, a férje nevét felvéve alkot. Édesapámnak az a pedagógiai elve ugyanis, hogy aki igazán tehetséges, az úgyis megtalálja az útját, abból úgyis kibújik, de ha nincs meg benne a képesség, és valami művészpálya felé terelik, akkor boldogtalan lesz. Ezért ha valaki kikérte a véleményét, például a gyereke rajzairól, annak is inkább kicsit rosszabbat mondott, mint jót. Mert a tehetséghez nemcsak talentum kell, hanem akarat is, és a megmutatkozás vágya. Fontos, hogy átéljem az alkotás örömét. Most már nem is tudnám elképzelni másképp az életemet.
RM Csak úgy meg lehet tanulni rajzolni?
CSR Korábban szőttem, ékszereket készítettem, de a rajzolást kifejezetten a főiskola kedvéért tanultam meg. Persze, kell egy icipici képesség hozzá, de az fejleszthető.
RM Hogyan alkot? Milyen folyamat eredményeként jön létre egy műalkotás?
CSR Attól függ, mit csinálok. De megpróbálom egy konkrét példán keresztül elmesélni. Felkeresett egy hölgy, aki a férjének akart születésnapi ajándékot. Azt kérte az asszony, hogy találjam ki, és tervezzem meg, mi legyen az. A férfiról fontos volt tudnom, hogy lelkes focirajongó, az AC Milan drukkere. De nem kellett, hogy a futballról szóljon a dolog, csak utalásszinten. Kitaláltam, hogy legyen az ajándék egy játék. Gyönyörűen meg lehetett tervezni a csapat színeiben, fekete-piros színösszeállításban egy soliter társasjátékot, ami egyben asztali dizájntárgy is. Az ötletnek mindenki nagyon örült. Meg is terveztem, elmondtam, milyenek lesznek a bábuk, ha üvegből vagy ha tűzzománcból készülnek, a táblát is leírtam. Ez a terv meg is valósult.
Ekkor jött az újabb gondolatom a léptékváltásra. Mi lenne, ha ez az ötlet faliképként fölkerülhetne a falra, és műalkotásként is jelen lenne? Nagyon megtetszett nekem az ötlet, de a kivitelezés nem olyan egyszerű, nem tudom csak úgy, a saját örömömre elkészíteni. Pedig közösségteremtő alkotásról van szó, emberi kapcsolatok jöhetnek létre általa. Ha odamennek a faliképhez, és elkezdenek rajta játszani, az alkotóelemek mozgatása a képet is folyamatosan változtatja. A Nemzeti Kulturális Alapnál megpályáztam egy ösztöndíjat interaktív faliképek létrehozására. Ennek a közösségi térben jól működő interaktív fali játékképnek az elkészítése szép és jó, de nagyon sok időbe telik, drága alapanyagok kellenek hozzá.
Ekkor jött a következő gondolat: visszakicsinyíteni egy termékké a műalkotást. Így jött létre egy hat játékból álló termékcsalád, amit már meg is terveztem, most próbálom beindítani a dobozolását, a csomagolást…
RM Nem került már túl messze a textiltől? Igaz, mindig is jellemző volt a munkáira a más anyagokkal történő kombinálás, például a tűzzománc bevonása.
CSR A falijátékok egy része textilalapra készül. Fakeretbe kerül a szövött felület, amibe vascsavar alátétkarikákat építettem: ezek a mágneses bábukat vonzották és tartották. Minden a gyerekkoromra nyúlik vissza. A tűzzománc volt a másik dolog, amire a szövésen kívül kiskoromban ráéreztem. Még általános iskolásként, egy nyári táborban hét napon keresztül tűzzománcoztunk, és beleszerettem ebbe a technikába.
De ez nem virágzott ki bennem, mert bonyolult az eljárás, kemence kell hozzá. A tűzzománc nem olyan, mint a kerámia, nem lehet szállítani, hogy két-három hét múlva kiégessék. Rögtön a kemencébe kell kerülnie, mert ha megszárad, nagyon sérülékeny. De a szerelem bennem maradt, és egyszer csak kikívánkozott. Kitaláltam, hogy olyan képeket szeretnék, ahol a textil fakeretén lennének tűzzománc díszek. Mert én a keretet is a kép részének tekintem, ettől teljes az egész alkotás.
RM És akkor hipp-hopp, mégiscsak lett egy kemence?
CSR Megint nagy szerencsém volt. Bartha Ágnes zománcművész is itt lakik, a faluban. Nyeltem egy nagyot, és elmentem hozzá, ellátna-e néhány szakmai tanáccsal, hogyan álljak neki a tűzzománcnak. Már nem nagyon emlékeztem a munkafolyamatra, azt se tudtam, hol lehet az anyagokat beszerezni hozzá. A művésznő rám szánt egy délelőttöt, elmondta a dolog alapjait, és mikor már búcsúzóban voltunk, utánam szólt a kapuból, hogy van-e kemencém. Persze, nem volt, így megkaptam baráti áron az ő régi, öreg kemencéjét, amit már úgyis le akart cserélni. Így rögtön elkezdhettem a zománcmunkát, mert már nagyon ott volt a fejemben, hogy kombinálom a textillel.
RM Tehát az alkotás inkább gondolati folyamat, mintsem ihletből fakadó impulzus?
CSR Iparművész vagyok, amit csinálok, az alkalmazott művészetnek számít. Tehát a megbízás indít el, de azt nagyon gyorsan továbbgondolom, és ebből kialakul egy autonóm alkotás, ami túllép a megrendelésen. Ha eltöprengek, mi az, ami inspirál, azt kell mondjam, hogy a vizuális előképek. Nem az irodalmi, zenei élmények vannak rám hatással, hanem az alkotott környezet: régi és új házak, az afrikai népművészet, de Miró, Klee, Vajda Lajos munkái is, vagy Szentendrén Jávor Piroska alkotásai. Ezek a kifejezetten képi élmények, a színekkel, a formákkal, az arányaikkal. Képben gondolkodom, fényképező típusú agyam lehet.
RM Hogyan készül egy kiállításra, miként állítja össze az alkotásait?
CSR Ez is attól függ, hogy tematikus, vagy nem tematikus a tárlat. Az eddigi önálló kiállításaimon a korábbi időszakban készült munkáim voltak láthatók. Most készülök egy olyan tárlatra, ami a legújabb szenvedélyemre épül: a játékokra. Arra kértek föl, hogy mutassam be a játékot mint műalkotást, gondoljam tovább az eddigi munkáimat, egészítsem ki, csináljak sorozatot. Ez a kiállítás jövő év elején lesz.
RM Mindig itthon dolgozik? Tudatos napirend szerint alkot?
CSR A munkámban talán ez a legnehezebb, de erre vagyok a legbüszkébb is. Hogy lassan már harminc éve sikerül összhangot teremtenem a gyereknevelés, a háztartás, az itthoni teendők és a művészi munka között. Ehhez, persze, kell egy ilyen társ, mint a férjem, Bozsódi Zsolt, aki szintén művész: belsőépítész. Vele még a főiskolán ismerkedtem meg, azóta együtt vagyunk. A gyerekeink már nagyok – Blanka szociális munkás, a kisebbik lányunk olasz–francia szakos bölcsészhallgató –, de amikor kicsik voltak, néha a férjem főzött főzeléket, pelenkázott, sétáltatta a lányokat. Ő jól tudja, hogy ez milyen élet, mekkora a hajtás, ha határidős munka van, hogyha kiállításra készülök, vagy ha valami annyira foglalkoztat, hogy rögtön meg kell csinálnom.
RM Teher vagy áldás egy ilyen, csupa tehetséges művészből álló család tagjának lenni?
CSR Szakmai körökben néha nagy teher. Ha egy kiállításon kiderül – mert persze kiderül –, hogy Csíkszentmihályi Róbert lánya vagyok, óhatatlanul hozzá mérnek. De ennek persze van előnye is, a figyelem rám terelődik. Mikor összejön a család, több művészgeneráció, inkább hétköznapi dolgokról beszélgetünk. A gyereknevelésről, a paradicsomtermesztésről, kutyákról, macskákról, gombákról, erdőjárásról. Ha kettesben maradok egy-egy rokonnal, akkor lehet komolyabb dolgokról társalogni. Ritkán fordulok a szüleimhez tanácsért, inkább magamnak való vagyok, szeretem egyedül véghezvinni, amit kitaláltam.
RM Ez jelenti az ön számára a szakma szépségét?
CSR Azzal foglalkozhatok egész életemben, amit a legjobban szeretek. Nincs benne semmiféle kényszer, nagy szabadság ez a számomra. Mikor kapok egy konkrét feladatot, ami nem túl nagy kihívás, vagy több egyforma tűzzománc díszítést kell csinálnom, az is inspirál. Még a monoton munkafolyamatok közben is dolgozik az elmém, és fejben már újat tervezek. Nekem az egész világ izgalmas.
Még nincs hozzászólás