Forradalmárnő lennék!
Hol vörös, hol fekete, göndör, egyenes vagy rövid. Parókaőrült költő, publicista, író, műfordító, tárlatvezető, performer, énekesnő, háziasszony, blogger, dalszövegíró és nemsokára Elvis imitátor. Karafiáth Orsolya Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztes jelenség, aki bájos versíró kislányként kezdte, majd személyével felkavarta az irodalmi élet állóvizét. Tudatos, közvetlen, örök elégedetlen igazi nő, aki örül, hogy nem férfinak született.
Ridikül Magazin Még mindig Elvis Presley lázban égsz?
Karafiáth Orsolya Abszolút. Negyedszer olvasom újra Albert Goldman, Elvisről írt életrajzát. Sokat is nézegetem őt és rájöttem, hogy hasonlítunk egymásra külsőleg. Az arca, a szájformája… Emberileg pedig benne van a bárdolatlanság és a finom lelkűség is.
RM Jóban lettetek volna?
KO Biztosan! Szerintem jó hatással lehettem volna rá. A sok nyugtatóról biztosan lebeszéltem volna. Rokonnak érzem. Most gyakorlom a mozgását, a dalait. 3-4 számot tudok megtanulni énekkel és koreográfiával, amiből összeállhat egy műsor. Elvishez illő szövegeket párosítanék az előadáshoz. Most ez a terv. Nőként, élethűen leutánozni az 1970-es, fehér ruhás nagykoncertjét.
RM Rendszeresen megihlet téged valaki. De hogy konkrétat mondjak: Karády Katalin és Tina Turner is. Példaképeket keresel vagy ez csak rajongás?
KO Igazából egyik sem. Érdekelnek azok, akik valamit közvetítenek, sugároznak. A karakter megcsinálása számomra a lényeg. A konstrukciók a fontosak. Magamra is alapanyagként tekintek, de Karafiáth Orsit nem látom annyira egyértelmű karakternek, mint azokat, akik megihletnek. Utánozni őket egyfajta játék az identitással. Ezekben az átváltozásokban tudom megtalálni magam. Edie Sedgwick, Karády Katalin, Tina Turner, Elvis Presley. Mindegyik vagyok és egyik sem. Nem tartom állandó dolognak a személyiséget. Engem a változás izgat. Az, hogy ebből mennyi vagyok én, nem tudom.
RM Sokan csodabogárként gondolnak rád. Különlegesnek lenni megterhelő?
KO Furcsa ez, mert nem tartom magam túlzottan különlegesnek. Mindig azt csinálom, amit jónak gondolok. Épp a pszichológusom mondta, hogy én azt hiszem, hogy mások is azt hiszik, amit én. El kellene fogadnom, hogy mások, másképpen gondolkoznak. Nem érint meg, ha különösnek, vagy különlegesnek gondolnak, mert ráadásul olyan közegben mozgok, ahol mindez normális.
RM Író, költő, publicista, műfordító, tárlatvezető, énekesnő és még ki tudja mennyi minden vagy. Szerinted ki vagy?
KO Elsősorban talán költő vagyok, de inkább mindegyik. Nem akarom behatárolni magam, úgyhogy azt találtam ki, „kultúrdémon” vagyok. Nemrég, életemben először stand up comedyban is részt vettem. Egy garast nem tettem volna rá, hogy menni fog, de sikerült. Remélem sok minden lesz még, amit kipróbálhatok. Egy esélyt nagyjából mindennek adok, de ha nagyon nem érzem magam benne, akkor hagyom.
RM Nehéz egy „kultúrdémonnak” a férfiak által uralt irodalmi világban?
KO Megszoktam, hogy a feminista kórus egyből sajnáltatja a nőket, hogy nekünk mennyire nehéz. Nekem nem volt nehéz sem elindulnom, sem megjelennem. Versekkel kezdtem. A verseket pedig könnyebben megbocsátják egy nőnek, mint a prózát. Kedves, hosszú hajú, 19 éves lány voltam, aki szép szerelmes verseket írt. Ez olyan aranyos, nem? Hívtak is mindenhová, mert „olyan bájos”. Aztán bevadultam. Amikor rájöttek, hogy mégsem az a kis „bájoska” vagyok, már nem volt mit tenni, mert betettem a lábamat...
RM Ismert és népszerű lettél, ami nem minden pályatársadra igaz. Összefér egymással mindaz, amit csinálsz?
KO Én voltam az első költő-író, akiről női magazinban divatanyag készült. A könnyedebb lapok és a komolyabb, irodalmi felületek egyaránt számíthatnak rám. Sokan utálnak ezért, hogy ennyi mindent csinálok. Ők azt mondják, ez felületessé tesz, és egy író viselkedjen másképp. Azért is támadtak, hogy magazinba is írok. Ez a fajta népszerűség szerintük összeférhetetlen a klasszikus kultúrával. Számomra viszont nem az. Én nem vagyok hajlandó bekategorizálni magam. Nem hiszem, hogy ha író vagyok, akkor csak hosszú szoknyában járhatok és szomorú dolgokról beszélhetek. Engem mindig is érdekelt a szórakoztatás.
RM Benne vagy te magad is a munkáidban?
KO Nagyon ritkán. Sokkal inkább meg tud fogni valaki másnak a személyisége. Isteni megfigyelő vagyok. A mimika, a gesztusok, egy arc, bármi hatni tud rám. Az Elvis rajongásom is ebből ered. Ha megtaláltam az alanyom és meglátom benne az érzést, ami megfog, akkor átveszem. Vagyis magamból dolgozom, de tulajdonképpen belőle. Próbáltam dolgozni csak magamból, de nem tudok róla normálisan írni. Vagy csöpögős lesz vagy önsajnáló. Az önsajnálatba nagyon hamar bele tudok telepedni. Az alanyomat viszont nem sajnálom.
RM A karaktereid mindig nagyon pontosak és kidolgozottak. De szinte mindegyik nő.
KO Mostanában én is elgondolkoztam, hogy miért írok én csak nőkről. Valószínűleg azért, mert izgalmasabbak azok a nők, akikkel találkozom, mint a férfiak. Árnyaltabbak és verbálisan jobban ki tudják fejezni, hogy mire gondolnak. Élesebbek az érzéseik. A pasikkal az is nagy gond, hogy nem látok beléjük. Én pedig ugyebár meg vagyok róla győződve, hogy mindenki agya hasonlóan jár, mint az enyém. Ezen a vonalon haladva a nőké biztosan még hasonlóbban. Ebből tudok akkor dolgozni.
RM De azért léteznek jó pasik?
KO Ismerek egy csomót, sőt a legtöbb barátom is férfi, csak írói szempontból nem izgatnak annyira. Csodálom a nőket, de egyébként nem jövök ki velük annyira, mint a fiúkkal. Viszont a nők annyira mások és sokszínűek. Örülök, hogy nem vagyok férfi. Kit választanék a sok csaj közül? Pasit egyszerűbb választani.
RM Évekkel ezelőtt nyíltan vállaltad alkohol problémáidat. Mostani beszélgetésünkkor is sokat emlegeted a pszichológusod. Nem keresed a szavakat és nem gondolod agyon a mondanivalódat. Tudatosan vagy ennyire őszinte?
KO Ezzel nekem sosem volt gondom. Újságírói munkáim során magam is csodálkozva szembesültem azzal, hogy milyen nehéz emberekből kihúzni valamit. Ha mégis sikerül, utána letiltják az anyagot. Én „alanyként” és magánemberként is mindig azt mondom, ami eszembe jut. Nem leszek kisebb és sebezhetőbb, ha beszélek a problémáimról. Nem is érzem ezt nagy dolognak. Nem szeretek mérlegelni és taktikázni. Ebbe az is beletartozik, hogy beszélek a gyengeségeimről és válaszolok, ha az alkoholizmusomról kérdeznek. Maximum azt mondják: „fú, alkoholista!”. Na és? Tényleg az voltam. A kapcsolatokban is az őszinteség híve vagyok. Nem félek attól, hogy kiközösítenek, mert szívesen vagyok egyedül. Nincs mit veszítenem. Az őszinteségem abból fakad, hogy nekem így kényelmesebb.
RM Gyakran bújsz jelmezekbe és köztudottan paróka őrült vagy. Ezek segítenek abban, hogy jobban érezd magad?
KO A jelmezek a performanszaim hozzátartozói. A parókáimat pedig éppen tegnap kezdtem el utálni. Néha velük sem vagyok elégedett. Most éppen azt érzem, hogy nincs egy rongyom se, szánalmas a ruhatáram és minek vettem meg ezt meg azt…. Aztán másnap majd könnyebb lesz, és minden klassznak tűnik.
RM Ezek szerint nem a lényed része a paróka?
KO Kiegészítők. Ha egy jó tündér megkérdezné, mit kívánok: dús hajat szeretnék. Akkor nem kéne paróka.
RM Mi hiányzik még?
KO A túl szabályos arcom is zavar.
RM Nem szereted a szimmetriát?
KO Semmiben sem! Szoktam azon elmélkedni, hogy dús hajú, szeplős, szabálytalan arcú nő vagyok.
RM Rengeteg visszajelzést kapsz és sikerélményből is akad bőven. Akár elégedett is lehetnél.
KO Nekem a sikerből sosem elég. Nem tudok lenyugodni, valószínűleg ezért vagyok képtelen csak egy dolgot csinálni. Soha nem elég, ami van. Mindig többet szeretnék és emiatt állandóan elégedetlen vagyok. Komoly feladatom, hogy tudjak örülni a dolgoknak. A szorongásaim nagy része is abból ered, hogy nem vagyok elégedett.
RM Korábban azt mondtad, szívesen vagy egyedül. Ennek ellenére nem vagy egyedül. A magánéleted ritkán kerül szóba.
KO Pedig a Legáttal (Legát Tibor – a szerk.) már 13 éve vagyunk együtt. Vele olyan, mintha egyedül is lennék. A kapcsolatunkba simán belefér, hogy elutazom pár hónapra. Nagyobb szabadságom van vele, mint ha nélküle lennék. Jobb és kényelmesebb vele ketten lenni. Senki mással nem tudnék így lenni és ezt nagyra értékelem. Amúgy is nehéz velem, mert képtelen vagyok normális ritmusban élni. Dél körül kelek, aztán vagy van kedvem dolgozni, vagy nincs. Néha egész nap idióta sorozatokat nézek, máskor meg dolgozom, mint egy őrült. Aztán fogom magam és elutazom.
RM Nem fontos számodra a biztonság?
KO Tulajdonképpen fontos lenne. Ha megkérdeznéd, hogyan szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy egy nagy házban. Lenne benne egy külön lakrészem, kutyáim és sok macskám, nem csak egy, mint most. Csak annyi munkám lenne, amennyit felfogok ésszel. Dolgoznék, de nem ennyit. Alapvetően egyébként úgy élek, ahogyan az nekem kényelmes. Csak azzal találkozom, akivel szeretnék és a baráti köröm szerencsére nem idiótákból áll. Csak a nagy ház kéne.
RM Ha nem Karafiáth Orsolya lennél, akkor ki?
KO Mivel én nem vagyok egy forradalmár vagy újító típus, mindig azok a nők izgattak, akik kicsit túllépték a saját korukat. Akik bátrabban éltek, mint a környezetük. Eléggé besimuló vagyok és csak akkor látok meg egy lehetőséget, ha valaki szól róla. Nem veszek észre bizonyos összefüggéseket. Elfogadom a kereteket és nehezen lépek ki belőle. Vonz, aki másképp is tud élni. Közel állnak hozzám a régi, egzaltált német költőnők. Ha hinnék az előző életben, akkor azt mondanám, forradalmárnő lettem volna. De közben meg valószínűleg úgysem lettem volna az, csak egy kispolgári feleség, aki keretek között zongorázgat otthon és közben irigyli a másik típust.
RM Szabálytalan arcú, dús hajú, forradalmárnő. Így boldog lennél?
KO Azt hiszem igen. De már a dús hajjal is megelégednék.
Még nincs hozzászólás