Színésznő, szilaj szabadságvággyal
Úgy lép ki a házának kapuján Monori Lili, mintha kirándulni mennénk. Vasárnap van, kora délután. Fején sapka, arcából keveset mutat, a hangjára figyelni kell. Tahitótfalu tenyérnyi cukrászdájában táskáját az ölében szorongatva ül az asztalnál. Szuggesztív lényében erő és érzelem, mondatai mögött a belső szabadság szilaj hullámai.
Halkan, alig hallhatóan meséli: Újpestről költözött ki Kisorosziba sok évvel ezelőtt. ’Nagyon beteg gyerekkel laktam egy vizes házmesterlakásban. A Mafilm-társulat színésze voltam, nemzetközi díjakat nyertek a filmek, amelyekben játszottam.
Házmester voltam és színésznő, de nem tudom, melyik volt a fő- és melyik a másodállásom. Beadtam a kérvényt lakásigénylésre a minisztériumba, egyszer csak értesítettek, hogy irány Újpest! Onnan kerültünk aztán Kisorosziba. Székely B. Miklós, az akkori párom örült is a háznak.
Itt evezni tudott, futni, biciklizni. Sanyika, a fiam után megszületett a lányom. A gyerekek hetven százaléka felső légúti betegségekkel jön a világra, allergiás eredetű asztmatikus hörghuruttal, amire semmilyen gyógyszer nem hat. Rozika is ebben a betegségben szenvedett, nem csak a fiam.
Ez már sok volt nekem. Azt mondták, Kisorosziban majd minden rendben lesz. Hát, nem lett! Kocsink nem volt. A természet lágy öléről a tüdőgondozóba jártunk.’
Gyerekkorát is vidéken töltötte, Törökszentmiklóson. Az Ecseri piacon árultak a szülők. Szegények voltak, cipész édesapja fusizott. Cipőket talpalt, abból tartotta el a családot. Édesanyja mellett ült a húga, pelenkában.
A kis Lili nyakában madzagon lógtak a lábbelik. "Tessék megvenni, haza akarunk menni" – próbált vevőket találni. Soha semmit nem adott el, mondja keserű mosollyal. Aztán jöttek a nyomozók, és mindent elvittek.
Kisoroszi tudja, hogy Monori Lili személyében híres színésznő él a faluban. 1976-ban készült filmjéről, a saját szülését megörökítő Kilenc hónapról is tudnak.
’Ma már senkit nem zavar a film, Lilikeként még szeretnek is. A gyerekeimnek nehezebb volt kiskorukban. Nekik ezzel keményen meg kellett küzdeniük. Sanyikának, mert ő született a világ szeme láttára, meg kellett tanulnia megvédenie magát.
Állandóan letámadták, püfölték, sokáig csúnya szavakkal illették. Rozi már itt, Kisorosziban húzott be egy nagyot kis pajtásának,hasonló megjegyzésekért. Kaptam én is ronda leveleket. Férfiak mondták közönségtalálkozókon, hogy ők díjazzák ezt a filmet, a nők másképpen viszonyultak hozzám. Nem kíméltek, mondták a magukét.
Bennem fel sem merült, hogy ne vállaljam a szerepet. Mészáros Márta ezért választott engem. Látta rajtam a szabadságot. Végignézett rajtam, mint egy ágrólszakadt fiatal lányon, és azt mondta: »Annyi kell majd, hogy bemegyünk a kórházba, és hangosan sóhajtozol.« Terhes voltam, de még nem látszott rajtam.
Közben elmesélte, hogy Agnes Varda, a franciák híres rendezőnője felvette a saját szülését. Nekem sem kellett könyörögni. Az operatőr összeomlott, mikor a gátátvágásnál fröcskölt a vérem. A kameraman szerencsére fogta a gépet, és mindent felvett.
Itthon nagyon negatívan fogadták a filmet, külföldön rengeteg fesztiválon díjazták. Nagyon sok pénz jött be a jogdíjakból, én nem kaptam belőle semmit. Az osztályvezetőket jutalmazták.’
Hasonlóan nagy sikere volt a Kézdi Kovács Zsolttal forgatott Ha megjön József című filmjének, amelyben Ruttkai Évával játszott.
’Kézdi Kovács Zsolttól feltétlen bizalmat kaptam, pedig nem lehettem könnyű eset. A próbafelvételen meg sem szólaltam. Bejött Huszárik Zoltán (az egyik leghíresebb magyar rendező - a szerk.), és azt mondta Zsoltnak: »Azért nem beszél, mert tehetséges, nem érted?« Zsolt annyira tisztelte Zolit, hogy elfogadott.’
Nagyot ugrunk most az időben. A múltból majdnem a mába. A Frankenstein századik előadásához. Akkor volt szívrohama. Már az előadás első öt percében rosszul érezte magát. Hirtelen hatalmas robajt észlelt a gyomrában. Nem tudta, mi lehet az. Majd elmúlik, gondolta. A díszletfalat fogta, de játszott tovább, miközben egyre inkább fogyott a hangja.
’A tapsnál kimentem a színpadról. Ha maradok, meghalok. Kórház, kardiológia, rajtam a jelmez, a művér, át akartak vinni a balesetire. EKG, előttem az orvos, emlékszem az arcára. »Jé, infarktus, méghozzá mellső fali« – mondta. Nem részletezem.
Nagyon erős volt az ütés, amit kaptam. Pokoli fájdalom kísérte. Megtömtek morfiummal, nagyon vidáman jöttem ki. »Meghaltam én akkor?« – kérdeztem a doktor urat. »Igen, de csak egy kicsit« – mondta. Azóta nem érzem teljes értékű embernek magam. »Járkálj csak, halálraítélt« – idézgetem magamnak Radnótit. Sok szövődmény van, nem zár rendesen az aortabillentyűm.
Abba a harminc százalékba tartozom, amelyiknél nincs tünet. Az a veszélyesebb. Nem érzem meg előre, ha jön a baj. Azt mondta az orvos, ha megkérdezik, hogy vagyok, csak annyit válaszoljak, köszönöm, jól. Ne foglalkozzak a szívemmel.’
Mundruczó Kornél társulatában, a Protonban játszik a Látszatéletben egy kilakoltatott asszonyt, akit magára hagy a fia. Négy filmben is szerepet kapott mostanában. Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című friss alkotásában ő a postásnő.
A Kojotban, Kostyál Márk rendezésében egy részeges szépasszony. Mundruczó Kornél Cannes-ban versenyző Jupiter holdjában a macskás nő, a szomszédasszony, aki besúgó. Legutóbb Reisz Gáborral forgatott a Rossz versekben.
’Gábor eljött, és megnézett a Látszatéletben. Az előadás első félórájában egy ötször ötös monitoron vagyok. Ott még a szempilládon is látni, ha hazudsz. Gábor nézte a jelenetet, és rájött, hogy hasonlítok a nagynénjére. Önéletrajzi elemekre épül a film, tegnap huszonhét évvel fiatalabb voltam, mint ma.
Van egy új sminkelési technika a filmben, ami nálunk még nem terjedt el. A sminket a színész arcára spricceli a gép, s mivel nem nyomódik bele, a bőr nem nehezedik el tőle. Remek találmány. Valóban megfiatalítja az ember.
Egyébként nem hiszek a filmművészetben. A film a rendezőé és az operatőré. A színház más. Az a színészé. Ott én vagyok. Gábor jelenléte végig megnyugtató volt. Csendben nézett. Ő nem nyomja el a színészt, hogy éreztesse, ott áll a piramis csúcsán. Jó volt vele dolgozni.’
Egy nemzedék arca, írták róla az Ők ketten és az Örökség című filmek után a franciák. Hazai rendezője szerint a magyar színészet nélkülözhetetlen zászlóshajója. Egyik megállapítás sem foglalkoztatja. Ír. Olvas. Jönnek most is az unokák. Kisorosziban a kertet szereti, ahol szépen nő a platán.
Még nincs hozzászólás