Szinészek lóháton
Nyolc évvel ezelőtt alapították az első magyar lovasszínházat Komáromban, amely nemcsak a hagyományokat eleveníti fel, de egyedülálló műfajt is teremtett.
A kis ötlet hamar nagyra nőtt, a Pintér Tibor vezette társulat mára országos népszerűségre tett szert, több tízezer néző kíváncsi az előadásaikra. Minden évben bővítik a repertoárt, elsősorban a magyar történelem momentumait, így a honfoglalást, Mátyás király, Dózsa György vagy II. Rákóczi Ferenc történetét jelenítve meg a színpadon. Nem titkolt céljuk, hogy újra a figyelem előterébe helyezzék Magyarország sokszor elfeledett hőseit. De a színház több operettet, musicalt és rockoperát is „lóhátra vitt”, ilyen volt a Marica grófnő, a Leányvásár vagy a János vitéz.
A lovasélet és a színház különös keveredése a színészeknek sem a megszokott élményt jelenti.
„Nincs annál boldogítóbb érzés, mint amikor ülsz a lovad hátán, arcodat fújja a szél, szemedbe süt a nap, és közted és az Isten között nincs senki és semmi, s közben még énekelhetsz, játszhatsz is, tehát a hivatásodat gyakorlod – ez maga a katarzis. Márpedig épp ez az, ami a színházból mostanában hiányzik” – meséli Papadimitriu Athina, aki először Thetis szerepében jelent meg a Trója című előadáson a lovasszínházban. A színésznő éppen a bikali Puchner élménybirtokon ápolta a lovát, amikor megkerestem.
„A társulat tagjaival kicsit olyanok vagyunk, mint egy cirkuszban. Próba előtt közösen készítjük elő a lovakat, az előadás közben figyelünk a másik hevederére, a kengyelhosszt egymásnak állítjuk át, ha átadjuk a lovat két jelenet között. Vigyázunk egymásra, hiszen nem veszélytelen, amit csinálunk” – mondja.
A színház egyébként hat profi, reflektorhoz, hangerőhöz szokott lóval dolgozik. A produkciókban szereplő többi tíz-húsz ló biztosítására mindig a helyi hagyományőrzőket, lovasklubokat kérik fel.
A lovasszínház hungarikumként már hozzájárul az országimázs építéséhez, de Pintér Tibor azt is küldetésének tekinti, hogy a magyar fiatalokat közelebb hozza a lóhoz, a „világ legcsodálatosabb állatához”.
„Az étel sava-borsa a fűszerezése, egy nemzetnek a hagyományai jelentik ugyanezt. Büszkének kell lennünk rá” – hangsúlyozza Papadimitriu Athina, aki teljesen magáénak érzi a lovas kultúrát.
A társulat egyébként most Bikalon és a fővárosban tartja előadásait, de „utazó színházzá” alakulva több helyen is felbukkannak majd az országban.
Még nincs hozzászólás