Színek és minták
Az idei nyári ruhák külön műfajt képviselnek, mert a nyolcvanas évek stílusát kombinálják valami szürreálisan evilágival, szóval a huszadik és huszonegyedik század frigye jelenik meg a belvárosi teraszokon vagy a balatoni promenádokon. Párizsról ne is beszéljünk, mert ott aztán igazán tombol a mintás kavalkád.
A stílus lényege, hogy színben, tónusban összeillő, sőt, mondjuk azonos árnyalatú, de különböző mintájú ruhadarabok kerülnek egymásra, vagy éppen egy ruhára ömlenek a vegyes minták.
Csíkosban, különösen piros csíkosban mindenki kislányosnak látszik, a csíkos összemenedzselve a virágossal pedig egyenesen szeretnivaló. Nem tudom, észrevették-e, hogy idén télen már a híreket is pőre karokkal mondták a tévébemondók.
Valamiért most, amikor az évszak szerint előkerülhetnének az ujjatlan holmik, fura módon felgyűrt ujjakkal vagy fodros, ne adj' isten, harangujjakkal mutatkoznak a kifutókon, meg a kirakatokban is a ruhák. Nem akarom önökre tukmálni a véleményemet, de a fodros vagy harangos nyári ruhákat ki nem állhatom.
Nekem még megvolt az NDK-s perlonruha, amely sosem ment tönkre, fodros ujját, gloknis szoknyáját ma is a rémálmaimhoz sorolom, most meg itt vigyorog rám egy nemzetközi márka próbababájáról. Pedig hol van már az NDK!
Egy mondat még a tüllszoknyáról: minden tejszerű árnyalat jól áll a tüllnek, a vaníliakrém, a málnahab, az északi tenger--- mind-mind csinos feszes pólóval, csak fiatal arc kell hozzá és karcsú derék.
Még nincs hozzászólás