Szeretlek, de nem kívánlak - Az aszexualitás nem betegség, hanem orientáció
A társadalom többsége úgy gondolja, hogy a vágy, a szerelem és a szex minden ember életének természetes része, sőt: egyfajta mércéje a normális működésnek. De vajon mi történik azokkal, akiknek ez az ösztöne nem, vagy csak nagyon gyengén működik? Betegségről van szó, vagy éppen ellenkezőleg: ők mutatják meg, hogy a szexualitás nem minden ember számára kötelező életprogram?
A mai világban egyre több szó esik az aszexualitásról, amelyet sokáig egyszerűen prüdériának, lelki blokknak vagy traumatikus következménynek gondoltak. Csakhogy mára kiderült: léteznek emberek, akik teljesen természetesen, mindenféle lelki sérülés nélkül érzik úgy, hogy a testiség egyszerűen nem érdekli őket. Ők nem vágynak szexuális kapcsolatra, sokszor még akkor sem, ha mély érzelmi kötődésben élnek valakivel. Ez a hozzáállás pedig nem betegség, hanem az emberi sokféleség megnyilvánulása.
Mi az az aszexualitás?
Az aszexualitás egy szexuális irányultság, akárcsak a heteroszexualitás, vagy a homoszexualitás vagy a biszexualitás. A pszichológia világában sokáig vitatott volt, vajon az aszexualitás besorolható-e szexuális orientációként, de ma a szakértők többsége természetes állapotkét fogadja el.
Az aszexuális ember lehet boldog párkapcsolatban, sőt akár házasságban is, ha talál olyan társat, aki elfogadja ezt a másságot. Ugyanakkor sok aszexuális ember inkább baráti, lelki kapcsolatokat keres, és az intimitást nem testi, hanem más formákban éli meg.
Nincs belső késztetés
Fontos különbséget tenni a vágy hiánya és a vágy tudatos visszafogása között. Az aszexuális emberben nincs belső késztetés a szexuális kapcsolatra. Ezzel szemben a szexuális vággyal rendelkező, de azt önként feladó személy – például egy szerzetes vagy egy jógamester – más kategóriába tartozik.
Az előbbinél természetes hiányról beszélünk, az utóbbinál tudatos döntésről. Az aszexualitás továbbá spektrumként is felfogható: az aszexualitás egy olyan gyűjtőfogalom, amely az emberek szexuális vonzalmával és izgalmával kapcsolatos tapasztalatainak, valamint a kapcsolatok iránti vágyainak széles spektrumát tükrözi.
Semmi sem kizárt
Becslések szerint a lakosság 1%-a aszexuális, bár a szakértők úgy vélik, hogy ez a szám valójában magasabb is lehet. Az aszexuális embereknek ugyanolyan érzelmi szükségleteik vannak, mint mindenki másnak. A legtöbben érzelmileg bensőséges kapcsolatokra vágynak, és ilyeneket alakítanak ki más emberekkel.
Az aszexuális emberek vonzódhatnak azonos vagy más nemű személyekhez egyaránt. Lehetnek szerelmesek, megtapasztalhatják az izgalmi szint változását, lehet orgazmusuk, egyesek maszturbálnak is, miközben pl. nem érdekli őket a szex egy másik személlyel. Mások házasságot kötnek, és akár gyermeket is vállalnak.
Az aszexualitás fajtái
Szürke-aszexuális/szürkeszexuális: ez olyan személyre vonatkozik, aki nagyon ritkán vagy csak meghatározott körülmények között tapasztalhat szexuális vonzalmat.
Demiszexuális: olyan személy, aki csak azután tapasztal szexuális vonzalmat, hogyha erős érzelmi köteléket alakít ki valakivel. (Nem összekeverendő azzal, ha valaki saját döntése alapján csak erős érzelmi kötelék kialakulása után létesít szexuális kapcsolatot, de szexuális vonzalmat már azelőtt is érez partnere iránt.)
Aromantikus: Az aromantikus egy romantikus irányultság, amely némileg különbözik a szexuális irányultságtól. Bár a kettő a legtöbb ember számára összefonódik, mégis némileg különböznek egymástól. Az aromantikus emberek alig vagy egyáltalán nem éreznek romantikus vonzalmat. Előnyben részesítik a szoros barátságokat, és más nem romantikus kapcsolatokat.
Talán mégis belefér egy kis szex
Egy aszexuális személy dönthet úgy, hogy szexuális tevékenységet folytat, beleértve a más személyekkel folytatott szexuális aktust, vagy a maszturbációt is. Izgalmat és orgazmust is tapasztalhatnak. Egyes aszexuális emberek nem akarnak szexuális érintkezést folytatni, míg mások szexsemlegesnek érzik magukat. Más aszexuális emberek azért folytatnak szexuális érintkezést, hogy szorosabb érzelmi kapcsolatot szerezzenek.
Sokak igénylik és megtapasztalhatják a szerelembe esést, és többen döntenek úgy, hogy megházasodnak, és gyereket vállalnak. Az aszexualitás nem jelenti azt, hogy egy személy ne vágyna érzelmileg intim vagy romantikus kapcsolatokra.
Elvesztett libidó?
A libidó elvesztése számos egyéb ok miatt következhet be, beleértve az orvosi-biológiai, pszichológiai és életkori okokat. Aki korábban tapasztalt szexuális vágyat, de jelenleg már nem olyan mértékben, mint korábban, vagy esetleg már egyáltalán nem, és emiatt aggódik, akkor fontolja meg, és javasolt is, hogy beszéljen egy hozzáértő orvossal. Az aszexuális ember soha nem tapasztalta meg a libidót.
Az aszexualitást gyakran félreértik
Higgyük el, ha valaki azt állítja magáról, hogy aszexuális. Ne mondjuk az aszexuális embernek, hogy „csak egy szakaszon megy keresztül”, vagy hogy „még nem találkozott a megfelelő személlyel” – ez egy sztereotípia. Nem mindenkinek van szüksége vagy igénye a szexualitásra vagy szexuális kapcsolatokra ahhoz, hogy boldog legyen. Ne faggassa az ön által aszexuálisnak gondolt személyt, engedje, hogy akkor nyíljon meg önnek ezzel kapcsolatban, amikor úgy dönt, a szexuális irányultság intim kérdés, és csak rá tartozik.
Elhúzódó szüzesség
Előfordul, hogy valaki hosszú időre szűz marad. Ez azonban nem mindig tudatos választás, sokkal inkább a körülmények következménye. Vannak, akik egyszerűen nem találnak megfelelő társat, mások félnek az intimitástól, vagy olyan vallási és kulturális környezetben nőttek fel, ahol a szex csak a házasság után elfogadott. Ilyenkor az elhúzódó szüzesség gyakran frusztrációt okoz, hiszen a vágy jelen van, de nincs lehetőség a megélésére.
Ugyanakkor léteznek olyan emberek is, akik önként döntöttek úgy, hogy nem élnek szexuális életet, mert más célok, értékek fontosabbak számukra. A hosszú ideig tartó szüzesség tehát nem mindig jelent hiányt vagy problémát – sokaknál ez egyfajta lelki fejlődés része is lehet.
Cölibátus – szent lemondás
A cölibátus egy egészen más jelenség. A vallási hagyományokban – legyen szó a kereszténység papjairól, a buddhista szerzetesekről vagy a hindu jógikról – a szexről való lemondásnak szakrális jelentősége van. A hit szerint a szexuális energia megtartása és szublimálása magasabb szellemi célok szolgálatába állítható. A szüzesség így nem csupán állapot, hanem fogadalom, amely a transzcendenssel való mélyebb kapcsolatot teszi lehetővé.
Érdemes megkülönböztetni az aszexuális embert a cölibátusban élőtől. Az előbbi nem érez vágyat, az utóbbi viszont érezhet, de megtanulja azt más mederbe terelni. A szerzetesek és jógik példája arra mutat, hogy a szexuális energiának óriási ereje van, amelyet tudatosan át lehet alakítani szellemi energiává.
Betegség vagy személyiségtorzulás?
Sokáig a pszichiátria hajlamos volt az aszexualitást problémaként értelmezni. Ma már tudjuk, hogy önmagában a vágy hiánya nem betegség. Betegségről akkor beszélhetünk, ha valaki szenved a helyzetétől, például ha szeretne kapcsolatot, de képtelen rá traumák vagy testi problémák miatt. Az aszexuális emberek többsége azonban nem szenved, hanem egyszerűen így érzi természetesnek az életet.
A személyiségtorzulás fogalma is idejétmúlt ebben a kontextusban. A modern pszichológia arra törekszik, hogy az emberi sokféleséget fogadja el, és ne címkézze a normától eltérő jelenségeket torzulásnak. Az aszexualitás tehát nem deviancia, hanem egy a sokféle életút közül.
Társadalmi nyomás és stigma
Az aszexuális emberek legnagyobb nehézsége sokszor nem belülről, hanem kívülről jön. A társadalom hajlamos azt gondolni, hogy akinek nincs párkapcsolata vagy szexuális élete, az boldogtalan, sérült vagy ’nem normális’. Ez a nyomás rendkívül megterhelő lehet, hiszen az aszexuális ember éppen olyan teljes életet élhet, mint bárki más – csak másképp.
A stigma különösen erős lehet nők esetében. A nőiességet évszázadok óta összekötik a vággyal, a termékenységgel és a párkapcsolattal. Egy olyan nő, aki nem vágyik szexre, gyakran kapja meg a rideg, prűd vagy ’nem igazi nő’ címkéket. Ugyanez férfiaknál is jelentkezik, csak más formában: őket gyakran férfiatlannak vagy gyerekesnek tartják. Az ítélkezés mindkét nem számára sértő és igazságtalan.
Anna története (32 éves, grafikus)
„Már gimiben feltűnt, hogy más vagyok, mint a többiek. A barátnőim folyton arról beszéltek, ki a leghelyesebb fiú az osztályban, ki kivel randizna. Én is próbáltam beszállni, de igazából semmit nem éreztem. Persze észrevettem, ha valaki csinos vagy jóképű, de sosem kapcsolódott hozzá vágy. Azt hittem, egyszerűen lassabban érő típus vagyok.
Egyetem alatt kezdtem el komolyabban randizni. Volt egy barátom, akit nagyon szerettem – tényleg jó ember volt, sok közös programunk, mély beszélgetéseink voltak. De amikor közeledni akart hozzám, mindig feszengtem. Nem undorodtam, csak… üres voltam. Ő viszont érezte, hogy valami hiányzik, és végül szakítottunk. Azt mondta, mintha soha nem kívántam volna őt igazán. És igaza volt. Én magam sem értettem, miért nincs bennem ez az érzés.
Sokáig kerestem a választ. Volt, hogy azt hittem, frigid vagyok, vagy hogy valami trauma miatt nem működöm ’normálisan’. Aztán egy internetes fórumon találkoztam először az aszexualitás fogalmával. Olyan volt, mintha valaki végre szavakba öntötte volna az életemet. Az a megkönnyebbülés, hogy nem vagyok hibás, leírhatatlan.
Ma már büszkén vállalom, hogy aszexuális vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok szeretni. Volt és van párom is, akivel közösen építünk életet. Csak éppen a kapcsolatunk nem a szexualitás körül forog, hanem a közelségről, az intimitásról, a kölcsönös támogatásról szól. Van, aki ezt furcsának találja, de számomra ez az igazi boldogság. A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy nem mindenkinek ugyanaz jelenti a vágyat és a szeretetet. És hogy teljesen rendben van másnak lenni.”
Még nincs hozzászólás