Szeretlek, de nem kívánlak - Az aszexualitás nem betegség, hanem orientáció
A társadalom többsége úgy gondolja, hogy a vágy, a szerelem és a szex minden ember életének természetes része, sőt: egyfajta mércéje a normális működésnek. De vajon mi történik azokkal, akiknek ez az ösztöne nem, vagy csak nagyon gyengén működik? Betegségről van szó, vagy éppen ellenkezőleg: ők mutatják meg, hogy a szexualitás nem minden ember számára kötelező életprogram?
A mai világban egyre több szó esik az aszexualitásról, amelyet sokáig egyszerűen prüdériának, lelki blokknak vagy traumatikus következménynek gondoltak. Csakhogy mára kiderült: léteznek emberek, akik teljesen természetesen, mindenféle lelki sérülés nélkül érzik úgy, hogy a testiség egyszerűen nem érdekli őket. Ők nem vágynak szexuális kapcsolatra, sokszor még akkor sem, ha mély érzelmi kötődésben élnek valakivel. Ez a hozzáállás pedig nem betegség, hanem az emberi sokféleség megnyilvánulása.
Mi az az aszexualitás?
Az aszexualitás egy szexuális irányultság, akárcsak a heteroszexualitás, vagy a homoszexualitás vagy a biszexualitás. A pszichológia világában sokáig vitatott volt, vajon az aszexualitás besorolható-e szexuális orientációként, de ma a szakértők többsége természetes állapotkét fogadja el.
Az aszexuális ember lehet boldog párkapcsolatban, sőt akár házasságban is, ha talál olyan társat, aki elfogadja ezt a másságot. Ugyanakkor sok aszexuális ember inkább baráti, lelki kapcsolatokat keres, és az intimitást nem testi, hanem más formákban éli meg.
Nincs belső késztetés
Fontos különbséget tenni a vágy hiánya és a vágy tudatos visszafogása között. Az aszexuális emberben nincs belső késztetés a szexuális kapcsolatra. Ezzel szemben a szexuális vággyal rendelkező, de azt önként feladó személy – például egy szerzetes vagy egy jógamester – más kategóriába tartozik.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 10. számának 24. oldalán!)
Még nincs hozzászólás