Szenvedéllyel
A zsűri egyik tagja Kriston Andrea. A hazai intimtorna meghonosítóját arról kérdeztük, mit jelent számára a mindennapi hősnőkkel való találkozás, és az eddigi díjazottak közül ki áll hozzá a legközelebb.
Kriston Andrea az eddigi kitüntetetteket mind nagyon közel érzi magához, hiszen ő éppen a pedagógia és az egészségügy határán dolgozik, és a korábbi jelöltek is e pályákon bizonyítottak. Andrea maga is rendelkezik tanári végzettséggel, viszont az egészségügyben dolgozott korábban. Így belülről látta az ottaniak munkáját, akik hittel, segítőkészen, megújuló tudásukkal segítik az embereket. Ismeri a pedagógusok hatalmas felelősségét is, akik akár egyetlen mondattal is döntő hatással lehetnek a fiatalok későbbi életére.
Bármelyikünk ajánlhatja a saját hősnőjét, egy-egy nagyszerű orvost, egészségügyi szakdolgozót, vagy pedagógust a Richter Aranyanyu Díjra. Közülük kerül ki a három kategória 4-4 döntőse, akik közül egy díjazottat a hattagú zsűri választ, egyet pedig a közönség: internetes szavazással döntünk. Idén a Ridikül Magazin is felajánlott egy különdíjat.
Az idei Aranyanyukra pedagógus, orvosnő és egészségügyi szakdolgozó kategóriában szeptember 21-ig lehet jelölést leadni a www.aranyanyu.hu weboldalon.
„Nagyon szeretem a szenvedélyes embereket, akik odaadóan végzik a munkájukat, és segítőkészség hatja át a tevékenységüket. Csupa ilyen példát látok a jelöltek és a díjazottak között. Az egyik kedvencem a tavalyi Aranyanyu, Pektor Gabriella. Ő daganatos gyerekeket tornáztat a budapesti Tűzoltó utcai Gyermekklinikán. Munkája kevéssé látványos, ugyanakkor nagyon nehéz, mert nem mindig jár sikerrel. A kis betegeket, akiket meg akar menteni, néha legyőzi a rák. Lelkileg nagyon nehéz lehet úgy reményt adni, biztatni, hogy közben tudja, nem mindenki éli túl ezt a betegséget. Nagy lélekerő és kitartás kell, hogy ilyen munkát végezzen valaki, mindig újból és újból megpróbálva a lehetetlent. A bajba jutott szülőknek óriási segítség, ha olyan ember mellett tudhatják a gyereküket, akiről sugárzik a segíteni akarás."
Andrea már tudja, hogy a díj átadásakor be kell készíteni a zsebkendőt, mert végtelenül megható a jelöltekről szóló filmeket végignézni, látni, hogy hétköznapi emberek milyen nagyszerű dolgokat tesznek:
„ Rangja van a díjnak: akik átveszik, azok is érzik, mekkora elismerés ez. Jó részt venni ilyen eseményen, ilyenkor úgy érzem, van remény, nem kell belefásulni a munkába, ezek a díjazottak mindig a jó oldalon állnak. Ugyanakkor végtelenül szerények, számukra természetes, hogy a munkájukat tökéletesen végzik. Ha valaki elhivatottan dolgozik, az élete is boldogan telik."
JÁTÉKOS TORNAÓRÁK
Pektor Gabriella számára hatalmas elismerés a közönség által neki ítélt Aranyanyu Díj: „1999-től végzem ezt a gyógyító munkát. Az Együtt A Daganatos Gyermekekért Alapítvány elnöke kért föl, hogy a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán tartsak daganatos kisgyerekeknek játékos gyógytorna órákat. Kértem egy nap gondolkodási időt, mert addig csak egészséges gyerekekkel dolgoztam. Másnap én lettem az alapítvány első munkatársa. A játékos órák keretében mozgatom meg a kicsik gyakran fájó tagjait. A kislányom – aki ma már huszonhét éves, egészséges gyógytestnevelő – kiskorában szívfejlődési rendellenesség miatt sokat volt kórházban. Ekkor éreztem meg, milyen kiszolgáltatottak a beteg gyerekek, mennyire fontos nekik, hogy a szülő, vagy egy felnőtt velük legyen, meséljen nekik, foglalkozzon velük. Többször elmondtam már, hogy a daganatos gyerekekkel együtt dolgozva úgy érzem, mintha a sajátjaim lennének. Szeretem a munkámat."
Még nincs hozzászólás