Szabó T. Anna játékos tárgyai
Kétéves koromban kezdődött. Ültem a fűben, és növényeket szedtem, virágokat meg magokat, aztán csoportosítottam őket, és csinos kis papírzacskókba raktam.
Egy virágos rét kimeríthetetlen kincsestára a formáknak, színeknek, illatoknak. Ott tanultam meg figyelni és válogatni, de a mohóságra is emlékszem, amivel egyre több és több magot akartam begyűjteni pedig csak azért kaptam a zacskókat, hogy botanikus édesapám közben a terepmunka alatt nyugodtan gyűjthesse azt, amire a kísérleteihez és a herbáriumához valóban szüksége volt.
Amikor ma bemegyek egy áruházba, ugyanezt az izgalmat érzem. A színek, az anyagok, a formák kavalkádját, a tárgyak sokféleségét nem tudom megunni. Gyerekkoromban is szerettem volna vásárolni, de a diktatórikus Románia üres boltjaiban nem dúskálhattunk a javakban, óriási kincs volt egy-egy nyugatról becsempészett holmi. Máig emlékszem egy arany virágokkal ékes rózsaszín műanyag gyerekfésűre: annyira szépnek láttam, hogy hozzáérni is alig mertem pedig, ma már tudom, olcsó bazár-áru volt csak.
Megvallom, máig is vonz ez a hercegnős ragyogás. Nem a gyémántok hivalkodása, hanem a kristályok talmi fénye. Nincs pénzem eredetire, de boldogan beérem utánzatokkal is, hiszen nem az anyagi érték vonz, hanem a könnyedség ígérete. Józan hétköznapjaimban, számos házi teendőm közt már megtanultam, hogy nem a gyémánt a nő legjobb barátja, hanem a mosogatógép, és egy jól kézre eső krumplipucoló gyakorlati haszna nagyobb, mint egy puccos táskáé valaha is lesz. Ám éppen ezért jó játszani egy kicsit, szépnek öltözni, forogni, mint gyerek a tükör előtt. A gyűjtés számomra nem szenvedély, amely nélkül nem tudok élni, hanem játék.
Amikor az évek alatt beszerzett fülklipsz-gyűjteményemet, a rúzsaimat, az átlátszó dobozokba zárt cipőimet vagy a ruháimat rendezgetem, megint gyereknek érzem magam, aki ott ül a világ véghetetlen gazdagsága közepette, és csodálkozik. Bámulok csak ennyi kincsen: mennyi minden, mennyi minden! – ahogy Nemes Nagy Ágnes mondja egy gyerekversében. És ezek a szép tárgyak ráadásul még jók is valamire: ha felveszem őket, átváltozom tőlük, mint Hamupipőke. Hipp-hopp, az leszek, aki akarok: bordó szájú vamp, ábrándos hippi, vagy kontyos-kosztümös kisasszony.
A könyvek – amelyekből, persze, még mindig sokkal több van a házban, mint táskákból, ruhákból vagy csecsebecsékből – ugyanezt a játékot játszatják el velem: az átváltozásét. Komoly játék ez, szakma, mégis csupa izgalom és csupa szépség. Nemcsak más, de több is leszek általuk.
Még nincs hozzászólás