Sportágválasztó mérőszalag
Véget ért az olimpia, gyerekek és fiatalok ezrei döntötték el nemzetük himnuszát hallgatva és a boldog győztesek körüli ovációt látva, hogy maguk is sportolók, sőt, híres, sikeres sportolók lesznek. 'Nosza, csak az akaraterőn és a kitartáson múlik' - mondják nekik sokan, de valóban így van ez? Mára kiderült: a tökéletesen arányos, ideálisnak mondott ember-forma helyett a különféle sportágak által megkövetelt, ritkább és pontosan behatárolt testalkat a siker egyik záloga.
Két, testedzéssel foglalkozó ausztrál tudós, Kevin Norton és Tim Olds az 1990-es évek közepén kezdett sportolók testalkatára vonatkozó adatokat gyűjteni, majd azóta többször javított, frissített kiadást megért kötetet publikált az eredményeiről.
A Readers’ Digest ismertetője szerint azt tapasztalták az 1925-től összehasonlított adatok alapján, hogy eleinte minden sportoló testalkata az átlagoshoz közelített, majd az időben előre haladva távolodni kezdtek egymástól a mérési adatok. Mára a sportolók teste sportágtól függően jelentősen eltér egymástól. Egy átlagos súlylökő közel 6,5 centiméterrel magasabb, és 60 kilogrammal nehezebb egy átlagos magasugrónál.
A hosszútávfutók, a műugrók, a műkorcsolyázók és a tornászok egyre alacsonyabbak. A tornásznők átlagmagassága 160 centiméterről 144,5-re csökkent 1980 óta. Ezzel egy időben a röplabdázók, az evezősök és a labdarúgók „nőttek”. A profi sport az önosztályozás, vagyis a mesterséges kiválasztás kísérleti terepévé vált. Sokkal kisebb lett annak a valószínűsége, hogy ha valakit találomra kiválasztanak a közönség soraiból, az megállja a helyét egy adott sportág élvonalában.
A magasság és a testsúly alapján a férfiak közel 28 százaléka lenne alkalmas profi labdarúgónak, 23 százalékuk rövidtávfutónak és 9,5 százalékuk rögbijátékosnak. (Más szakmákba még nehezebb betörni. Kevesebb, mint 8 százalék annak a valószínűsége, hogy valakinek profi modellkedésre alkalmas teste van, annak pedig, hogy valakiből szupermodell legyen, mindössze 0,5 százalék az esélye.)
A hosszútávfutók számára az alacsony testalkat áldás. Az alacsonyabb embereknek ugyanis a tömegükhöz képest nagyobb a bőrfelületük, így gyorsabban adják le a hőt. A hosszútávfutásnál pedig alapvetően fontos a hőleadás.
A női maratonfutás brit világcsúcstartója, az idén visszavonult Paula Radcliffe a maga 173 centiméterével másfél fejjel volt magasabb a legtöbb versenytársánál, ám magasságából adódan csak a hűvösebb tavaszi és őszi napokon ért el győzelmeket. A 2004-es athéni olimpián a brit futónő összecsuklott a 35 fokos hőségben. A verseny győztese 150 cm magas volt.
A különbségek a testrészek szintjén is szembetűnőek. A vízilabdázóknak szokatlanul hosszú alkarjuk van, hogy jobban tudjanak kapura dobni. Ezzel szemben a súlyemelőknek a magasságukhoz képest rövidebb az alkarjuk, mint egy átlagembernek, hogy könnyebben a fejük fölé emelhessék a súlyokat.
A kosár- és a röplabdában a legjobbaknak különösen hosszú lábuk van, így az alsó lábszáruk jobb gyorsulást biztosít, és lendületesebben emelkedhetnek el a talajról. A profi ökölvívók zömének hosszú a karja és rövid a lába, ami miatt a karhosszuk átlagon felüli, az alacsonyabb súlypont miatt pedig biztosabban állnak a lábukon is.
A női úszóknak keskeny a medencecsontjuk, a női rövidtávfutóknak még keskenyebb – a vékony csípő eredményesebb futást tesz lehetővé –, a legkeskenyebb medencecsontjuk pedig a női tornászoknak van.
A férfi úszók felsőteste elnyújtott, a lábuk rövid, emiatt a víz nagyobb felületen találkozik a testükkel. A hírek szerint a 193 cm magas amerikai Michael Phelps nadrágjának belhossza 81 cm – rövidebb, mint az egy mérföldes táv világcsúcstartójáé, a 175 cm magas, már visszavonult marokkói Hisám el-Gerúzsé.
A kemény edzésen kívül az adott sportághoz ideális testalkatra van szükség tehát ahhoz, hogy valakiből világklasszis váljék. Most, hogy már minden sportnak megvan a maga testalkata, a fizikai adottságok miatt egyre többek számára lesz elérhetetlen az adott sportág legmagasabb szintje.
De ne felejtsük el: egyetlen testalkat sem „jobb” a másiknál. Érdemes tehát mindenkinek megkeresnie a maga sportágát, a tudomány ugyanis bebizonyította, hogy lehet az ember kicsi, nagy vagy éppen átlagos, számtalan sportolási lehetőség várja.
Még nincs hozzászólás