Sikeres rajzfilmesből sikeres oktató
Szárnyaival és kezeivel kissé csapkodva ellendül az agyfejű Herr Hirny a szikláról, hogy egy spagettin lengve életét a tésztát békésen falatozó kopasz férfi félelmetes ajkai közt, a gyomor sötétjébe jutva fejezze be. Tragikus utazása közben elhúz mögötte egy repülő, de erről láthatóan tudomást sem vesz. Megalkotójával, Fülöp Józseffel beszélgettünk.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szerkesztő szórakozottsága miatt maradtak benn ezek a kissé értelmetlennek tűnő sorok, gyorsan leszögezem, hogy a fentiek a Herr Hirny története címet viselő rövidke animációs filmben láthatók, s bár furán hangzanak, elég hűen írják le a történteket.
Igen, Herr Hirnynek ember formájú, sötét öltönybe bújtatott férfiteste, két keze és két fehér szárnya van, a koponyája helyén viszont a puszta agya ül a nyakán. Hirny rajzfilmfigura, s az elmondottak dacára megalkotója igen komolynak látszó doktori fokozattal rendelkező férfiú, aki kalandvágyára jellemzően, éppen beadta rektori pályázatát egyetemének élére. „A folyamat már célegyenesbe fordult, a minisztérium döntésére várunk” – mondja Fülöp József egyetemi tanár, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének vezetője.
RIDIKÜL MAGAZIN Biztosan nem én döbbentem rá, de ugye, tudja, hogy egy ilyen sok adminisztrációval és szakmapolitikai egyeztetéssel járó pozícióban búcsút inthet majd az alkotómunkának?
FÜLÖP JÓZSEF A tisztán alkotói munkának én valamikor a 2000-es évek közepén mondtam búcsút, amikor átvettem az egyetemen az animációs képzés irányítását. Bár akkor még azt hittem, hogy ez egy viszonylag rövid és átmeneti periódus lesz, és azután ismét az alkotásoké a főszerep. Pedig kezdhettem volna Londonban karriert. A vizuális kommunikációs tanszéken végzett tanulmányaim során a Rubik Alapítvány támogatásával lehetőségem volt Londonban, John Halas animációs stúdiójában dolgozni. Halas, azaz Halász János a világ rajzfilmművészetének egyik legnagyobb hatású kísérletező művésze volt, aki Kass Jánossal készítette el az egyik első, teljesen digitális animációs filmet, a Dilemmát. De az itthoni lehetőségek sokkal izgalmasabbnak tűntek. Stúdiót alapítottunk a barátaimmal, s nagy örömmel lubickoltunk a minket megtaláló felkérések özönében. Sok megbízásunk volt, csináltunk animációs reklámfilmeket, televíziós műsorok és vállalatok arculatát terveztük, szinte mindent kipróbálhattunk, amit egy animációs, vizuális kommunikációval foglalkozó szakember el tud végezni.
RM És megunta, vagy elfogytak a megbízások?
FJ Valójában egyik sem. Fejlődni szerettem volna, továbblépni más jellegű, nagyobb ívű munkák irányába, de be kellett látnom, hogy bizonyos projektek elvégzésére a hazai közeg sosem fog alkalmat adni.
RM Mi lett volna az a szíve szerinti „nagyobb ívű munka”?
FJ Animációs filmek tervezésére lett volna ambícióm, illetve az animáció fejlődési irányzatait kutatva az interaktív tartalmak érdekeltek, de erre itthon nem nyílt lehetőség. Viszont az nagyon is érdekelt, hogy az úgynevezett digitális kor gyermekei miképpen képesek feltalálni magukat az animációs műfaj egyre táguló univerzumában. Így az oktatásban kötöttem ki, visszajöttem az időközben egyetemmé lett MOME-re, s felfedeztem magamban az oktatást szervező, tervező szenvedélyt. Az évek alatt meggyőződésemmé vált, hogy Magyarországon egy művészeti egyetemnek az oktatáson kívül az is feladata, hogy segítse a tehetségük kibontakoztatásában, elindítsa és pályára állítsa a végzős hallgatóit. Magyarországról nem könnyű belekerülni a nemzetközi vérkeringésbe, a bemutatkozáshoz megfelelő kapcsolati rendszer és anyagi háttér mellett magabiztosság, tudatos építkezés is szükséges. Szerintem ezeknek a készségeknek a kialakítása az egyetem feladata, és a MOME alkalmas közeg mindezek megvalósítására.
RM Meseszerűen hangzik, amit mond. Ilyen gazdag a MOME, vagy ez csak egy felvázolt ideálkép?
FJ A MOME ugyanazokkal a lehetőségekkel bír, mint a többi hazai intézmény a művészeti felsőoktatás területén. Ebben a közegben az EU-tagság hozott kiugrási lehetőséget a számunkra. Munkatársaimmal együtt sikerült a MOME animációs képzésének nemzetközi kapcsolatrendszerét igen széleskörűen kiépítenünk az elmúlt időszakban. Tapasztalatból mondom tehát, hogy igen sok a kiaknázatlan lehetőség. Erre alapozva indítjuk az úgynevezett inkubátor-programunkat, melynek elsődleges célja, hogy produkciók, tartalmak fejlesztése mellett segítsük a fiatal alkotók, tervezők önálló boldogulását az iskola elvégzése után is.
RM Ha jól értem, az inkubátor-program nyereség lenne az egyetemnek is, hiszen kreatív bázis lehet az arculattervezők, designerek, animátorok vagy építőművészek számára.
FJ Jól látja: olyan tudás-intenzív műhely létrehozása a cél, ahol a kreatív ötletek el is jutnak az iparhoz vagy a vállalkozások világához, s a pályakezdő, az egyetem és a gazdasági társaság is profitál belőle. Ehhez sok minden szükséges; mentori és szakértői segítség. A külhoni műhelyek majd egyenrangú partnert látnak bennünk, s egyre több nemzetközi együttműködés nyílhat meg a magyar alkotók számára is. Meggyőződésem, hogy a digitális nemzedék viselkedésformáit meghatározó közösségi média virtuális közege nem helyettesítheti az emberek közötti valóságos érintkezést.
RM A művészeti oktatás területén sokan vitatják a többfokozatú képzést, az úgynevezett bolognai rendszert. Külföldön is számos egyetem maradt meg a folyamatos, ötéves oktatásnál. A digitális technika és az ipari alkalmazások robbanásszerű fejlődése nem indokolná inkább azt, hogy egyre szélesebb körű, azonos szintű ismereteket szerezzenek a diákok?
FJ A magam részéről híve vagyok a többfokozatú képzésnek, mert az említett, gyorsan változó technológiai, gazdasági és egyéb körülményekre ebben a rendszerben rugalmasabban lehet reagálni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy egy olyan oktatási intézmény, mint amilyen a MOME is, rendelkezzen saját arculattal, legyenek rá jellemző értékek, tudásbázisok. Bármilyen iramban fejlődik is a technika, nem szabad megfeledkeznünk a hagyományainkról sem, és attól leszünk igazán korszerűek, ha integrálni tudjuk azokat a kortárs trendekkel.
RM Az egyetem animációs honlapja tele van pályázattal, külföldi és magyar projekttel, versennyel, programmal. Nemzetközi tréningek, mesterkurzusok sora vár a hallgatókra és a végzősökre egyaránt. Nem lehet, hogy az egyetemnek érdemes lenne egy „vállalkozói lábat” is növesztenie?
FJ Törekszünk rá, többek között a természettudományok területén működő egyetemi laborok példája inspirál minket erre, ahol a legmagasabb szintű szellemi munkának, kutatási, alkotó tevékenységnek megvan a megfelelő vállalkozási, gazdálkodási alapja. Ugyanakkor a vállalkozás önmagában nem cél, hanem eszköz többek között arra, hogy erőteljesebben tudjunk megjelenni a különböző művészeti ágakat bemutató felületeken. Az is nagyon izgalmas, hogy a művészetek és a tudomány egyes ágazatai között egyre szorosabb együttműködést alakítsunk ki, például az animáció határtalan lehetőségeit a tudományos szimulációk, vizualizációk terén.
RM Visszakanyarodott a beszélgetésünk a művészethez. Meg kell kérdeznem: mi lesz szegény Herr Hirny sorsa, ha teremtőjét elnyeli a rektori adminisztráció?
FJ Herr Hirny alkotója nem egyedül én vagyok, hanem a FeketeFül, azaz Fekete Gábor barátom és jómagam közösen. Hirny igen kitartó és türelmes kutatója mindannak, ami minket körülvesz. Eddigi élete is sok láthatatlan tevékenységgel, várakozással, megfigyeléssel telt. Amikor pedig éppen nem küldjük új kalandokra, kiállításokat szervezünk neki, így járt már Afrikában és Svájcban is. Egyébként jövőre nagykorú lesz, akkor majd kicsit többet foglalkozunk vele.
Még nincs hozzászólás