Rezes Judit: Még dolgom van önmagammal
Vannak színésznők, akiknek elég egyetlen pillantása, hogy megtöltsék a színpadot, és vannak nők, akiknek a jelenléte a hétköznapokban is vibrál. Rezes Judit pont ilyen. A Katona József Színház művésze hosszú évek óta egyensúlyoz a szakmai maximalizmus és az anyaság meghitt pillanatai között. Mindig száz százalékra törekszik, és azt is pontosan érzi, hogy hol, miben kell még fejlődnie. A Jászai Mari-díjas színésznő neve egyet jelent a hitelességgel és a minőséggel, ha színpadi drámában van jelen, ha könnyedebb filmben. Rezes Judit nem szokott unatkozni, pedig saját bevallása szerint néha ráférne.
– Kettőt pislogtunk, és már ebből az évből is eltelt egy hónap. A 2026-os év a kínai asztrológia szerint a Ló éve lesz, ami pont ebben a hónapban – február 17-én – kezdődik. Azt mondják, hogy ez a szabadság, az energia és a váratlan lehetőségek időszaka lesz. Ami viszont nem váratlan, hogy szerepelsz egy új magyar filmben, amit februárban mutattak be a mozikban. Hogyan emlékszel vissza a ’Beléd estem’ forgatására?
– Mindig öröm, ha filmben játszhatok. A színházban élek, az már olyan, mintha egy házasság lenne: rutin, megszokás. A mozi viszont más, olyan, mint egy szerető. Mindig tartogat izgalmat. A ’Beléd estem’ egy film a filmben. Színészek vagyunk egy fodrászatban, ahol a főszereplő – Rujder Vivien – szintén egy fodrászt alakít, amikor baleset éri. A fejsérülése miatt azt hiszi, az a valóság, ami éppen körülötte van. Azért, hogy meggyógyuljon, mi fenntartjuk ezt a filmes világot, ami egyébként a kilencvenes években játszódik.
Én nem forgattam még annyit, hogy azt érezzem: mindent tudok a filmezésről. Nekem külön öröm, ha megtalál egy ilyen szerep, főleg, ha ennyi tehetséges kolléga játszik benne.
– Ha már kilencvenes évek… Milyen emlékeid vannak róla a valóságból?
– Nekem a középiskola jut eszembe, a vége felé pedig már az egyetem. Csodálatos középiskolai éveim voltak. Messzire kerültem az otthonomtól, mert akkoriban Miskolcon laktunk, én pedig Pécsre mentem tanulni. Művészeti iskolába jártam, ahol balettot tanultam. Bármennyire is nehéz volt elszakadni az otthonomtól, az, hogy azt csinálhattam, ami érdekel – hogy megismerhettem ilyen korán a művészi szabadságot – rengeteget adott.
– Honnan jött ez az elhivatottság az előadóművészet iránt? Volt valaki a családban, aki inspirált ebben?
– Senkinek nem volt ilyen típusú beállítottsága. Meg is lepődtek, amikor azt mondtam, hogy balett-táncos leszek. Mindig nagy támogatást kaptam a szüleimtől. Már általános iskolában hegedülni tanultam, aztán jött a balett, és azt éreztem, hogy ezzel komolyan szeretnék foglalkozni. Csak ez érdekelt. A gyerekes rajongásból gyorsan életcél lett, de végzősként mégsem tudtam eldönteni, hogy a tánc vagy a színjátszás vonz jobban.
Éreztem, hogy van tehetségem a színészethez is, nagyon szerettem a színpadon lenni, ezért gondoltam, hogy megpróbálom a színművészetit. Az volt a fejemben, hogy talán több lehetőségem lesz, mint a táncban… Harmadszorra vettek fel az egyetemre, de érdekes módon ez sem tántorított el, inkább megerősítette az elhatározásomat, hogy márpedig én akkor is színész leszek!
– Gondolkoztál már azon, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ennyire fiatalon tudtad, ’mi szeretnél lenni, ha nagy leszel’?
– Akkor azt gondoltam, hogy igen, mázlista vagyok, hogy látom az utamat. Inkább most vagyok, amolyan ’pályaválasztási dilemmában’. Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy kipróbálnék valami egészen mást. Az eddigi életem csak a színjátszásról szólt, rám igazak azok a szalagcímek, hogy „a munkám a hobbim”.
Most kezdem érezni azt, hogy kipróbálnék valamit, aminek semmi köze a művészethez, de még nem jöttem rá, hogy mi lenne az. Látom a nagyobbik fiamon, aki 16 éves lesz, hogy milyen nehéz. Őt nagyon sok minden érdekli, különböző irányok, még a színészet is megfordult a fejében, úgyhogy nem lesz könnyű neki sem.
– Ha már gyerekek és család. Sokszor nagy kérdés egy párkapcsolatban – és színészként talán még komolyabb tervezést igényel –, hogy mikor érkezik el a szülővé válás ideje. Nálatok ez hogyan történt?
– Valóban, nagyon nehezen találtam időpontot a gyermekvállalásra. Talán az volt a szerencse, hogy egyszer csak jött az érzés, amikor már semmi más nem érdekelt. Akkor tudtam, hogy itt az idő, bár ennek ellenére mindkettőnél nagyon megijedtem, hogy "akkor most terhes vagyok". A kezdeti sokk után persze imádtam ezt az időszakot. Mind a kettőnél egy év kihagyásom volt, bár Gazsi születése után jött a pandémia, ami eléggé átírt mindent.
– Viszont ezt az időszakot is jól kihasználtátok: 17 év együttlét után összeházasodtatok Szabó Győzővel…
– Igen, sokan kérdezik, hogy miért vártunk erre 17 évig? A mi kapcsolatunk Győzővel nagyon sokat fejlődött. Valahogy nem a házasság volt az elsődleges szempont, én sem vagyok olyan álomesküvő-szervezős. 2021-ben viszont jobban ráértünk, ezért úgy döntöttünk, hogy csináljuk meg. Akkor már nagyon idős volt a nagymamám, szerettem volna, ha még ő is megélheti ezt.
– Sok szerepedről, előadásodról beszélhetnénk, de nekem az egyik kedvencem a ’Loveshake – Az élet összeráz’, ami Győzővel való kapcsolatotok igaz történetén alapul. Kendőzetlenül őszinte. Nehéz volt ezt megcsinálni?
– Régóta éreztük, hogy jó lenne valamit közösen kitalálni. Zenés, táncos dologban gondolkoztuk. Elkezdtük nézni a kétszereplős darabokat, de egyiket sem éreztük a magunkénak. Közben gyűjtögettem a dalokat, zenéket, amiket szerettünk, így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ehhez prózai részt is tennénk. Kezdett összeállni, hogy ez az előadás akár rólunk is szólhatna, de ha már rólunk szól, az legyen valódi.
Nem akartuk, hogy túl habos-babos legyen, hiszen se mi, se a kapcsolatunk nem ilyen. Úgy akartunk magunkról beszélni, amilyenek valójában vagyunk. Győzőnek ebben nagyobb rutinja volt, nekem nem, de én sem tudtam volna elképzelni, hogy egy hazugságot vigyünk színre. Mind a ketten olyan típusú emberek vagyunk, akik nem nagyon beszélnek az érzelmeikről. Nehezebben adjuk át, és ezt a mai napig gyakorolnunk kell.
– Jut mindenre időtök, amit szeretnétek?
– Ó, ez nehéz. Tavaly sikerült összehoznunk egy családi utazást, de ez elég komoly előre tervezést igényel, amiben egyikünk sem jó. Szeretünk kirándulni, ha a fiúkat rávesszük, el is tudunk menni. Van egy kutyánk, vele szoktam futni járni.
Biztos azzal sem mondok újat, hogy sűrű volt a tavalyi év. Decemberben mutattuk be a Katonában a Chicagót, amiben én játszom Velma Kellyt. Talán erre mondhatom, hogy szerepálmom volt, de sosem gondoltam, hogy a Katonában ezt valaha el fogom játszani. Olyan kicsit, mintha egy mesében lennék. Hálás vagyok, mert az évek alatt olyan érdekes szerepek találtam meg, amelyekről soha nem gondoltam, hogy majd el fogom játszani. Jó ezeknél néha megállni és átgondolni. Amúgy sem vagyok nagyon jó abban, hogy magamat ünnepeljem. A nehézségeket előbb észreveszem, de azt, hogy magamat jutalmazzam, még tanulnom kell.
– Ha a mostani önmagad találkozna a kilencvenes évekbeli Judittal, mit látna a tánc kontra színjátszás helyzetről?
– Pár éve még biztos voltam benne, hogy jó ötlet volt anno a színészet mellett dönteni a tánc helyett. Most nagyon kíváncsi vagyok, mit tudok még kihozni magamból, jöjjön a B-oldal!
Névjegy
A Jászai Mari-díjas színésznő, balett-táncos 1977. január 7-én született. Az általános iskolát Hajdúnánáson kezdte, és hegedülni is itt kezdett el tanulni. Pécsre a balett miatt került - a Pécsi Művészeti Középiskolába, itt színészgyakorlatot is tanult. 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical szakán. Egyetemi gyakorlatainak színhelye a Budapesti Katona József Színház volt, ahova le is szerződött. Férje Szabó Győző, színész. Két gyermekük van. Mihály Simon 2010-ben, Gáspár Zoltán pedig 2019-ben született.
Szerepei
- A Katona József Színházban (jelenleg): A bajnok, EMBTRAG, némacsend, Chicago
- Főbb filmes alakításai: Beléd estem (2026), Seveled (2019), Drakulics elvtárs (2019), Remélem, legközelebb sikerül meghalnod (2018), Ünnep (2009), A nyomozó (2008), 9 és ½ randi (2008), Taxidermia (2005), Állítsátok meg Terézanyut! (2004).
- Főbb televíziós sorozatai: Bróker Marcsi (2025), Korhatáros szerelem (2018), Munkaügyek (2012–2013), Hajónapló (2009).
Még nincs hozzászólás