Régi falusi portákon

2015. február 2. | Írta: Völgyi Vera

Fontos, hogy mindenkinek meglegyen a helye és a szerepe a családban, senki se érezze magát feleslegesnek, függetlenül attól, hányadik életévében jár. Régen, a többgenerációs együttélés tradicionális szerepeket és egyben presztízst is jelentett.

Így maradtak fenn generációkon át a gazdálkodás tapasztalatai, a munkához, a szakmákhoz szükséges fogások, de az életviteli szabályok, a szokások és az erkölcs is. Az ilyen családban felnövekvő gyerekeket sokan nevelték és sokan szerették, sosem voltak egyedül, nem ismerték a „kulcsos gyerekek" magányosságát.

A valamikori falusi emberek viselkedését, gondolkodását, tetteit egy egész közösség figyelte, értékelte vagy bírálta. A gyerekek kicsi kortól átvették a közösség, a család normáit.

A  falusi lakóházak eleinte egy helyiségből álltak, a 18. századig a kemencék füstje az ajtón, ablakon át távozott, a kémény későbbi találmány. Az évszázadok során a lakóházak nem sokban változtak, csak a szobák lettek kicsit nagyobbak, konyhát, és kamrát építettek melléjük. Sok helyütt, így a Dunántúlon, vagy akár az Alföldön is jellegzetes volt a tornác, vagy a pitvar: a szoba és a konyha innen nyílt, külön-külön bejárattal.

Régi, füstös házakat ma már csak a skanzenekben látni. A szoba, esetleg plusz tiszta szoba, konyha és kamra beosztású parasztportákat azonban még sokan ismertük, sőt, felújított változatban – vagy nosztalgiából az eredetit megőrizve – láthatunk ilyeneket ma is. A ház már külsőleg is árulkodott a család anyagi helyzetéről, a vend vidéken, az Őrségben például sokat mondtak a tornác oszlopai és azok száma. A tehetősebbek portáján pajta, istálló állt, ha pedig mesterember is volt a családban, cipész-, kovács-, asztalosműhelyt alakítottak ki.

A falusi nagy család akkor is működött, ha szűkösen éltek, s nemhogy közös szobán kellett osztozniuk, de közös ágyon is. Ez még a 20. században sem volt ritkaság.  Ennek is megvoltak a szabályai: összehangolták az életritmusukat, hogy pihenni is tudjanak. A lánygyerekek többnyire a mamával, a fiúk az apjukkal aludtak. Egyes vidékeken az idősek, vagy épp a gyerekek helye a kemencepadkán volt.

Az együttélés egyben gazdasági közösség is volt, a családtagok – ki mennyire tehette – gondoskodtak egymásról. A közös munka során vagy a hosszú falusi estéken pedig mesék, regék, énekek születtek.

Címkék: több generáció, együttélés, nagy család, falusi élet, néprajz, népi építészet