Örökmozgók
Izeg-mozog, nem bír egy helyben maradni, rohangál, sokat beszél, gyakran félbeszakít másokat, figyelmetlen - így jellemzik sokszor a rossz gyerekeket. S aztán jönnek az interneten és a játszótéren tájékozódó, önjelölt szakértők, akik megállapítják: a gyerek hiperaktív.
Önmagában a túlpörgés nem jelenti azt, hogy fennáll a hiperaktivitás tünetegyüttese, amelyet orvosi nyelven ADHD- (Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder) szindrómának neveznek. „A hiperaktivitás szó jelentése: túlműködés, felülműködés. A köztudatban úgy él, mint genetikai, organikus hátterű probléma, holott ez nem bizonyított” – magyarázza Zala Mónika klinikai szakpszichológus. Valójában nagyon keveset tudunk róla. A diagnózis felállításához megfelelő számú tünet hat hónapig tartó gyakori fennállása szükséges. „A hiperaktivitás önmagában nem figyelemzavar, de az is társulhat hozzá. A diagnosztizálása nem egyértelmű, sok szubjektív elemet tartalmaz” – meséli Zala Mónika, aki szerint ezeket az embereket gyakran összetévesztik az antiszociálisokkal, akik agresszívak, kegyetlenek, gátlástalanok.
Nem lehet pontosan tudni, mi okozza a hiperaktivitást. A szakértő szerint lehet, hogy örökletes, a terhesség alatti problémák is számíthatnak (gyógyszerszedés, toxikózis, italozás, dohányzás stb.). Előfordul, hogy szülés közbeni homloklebeny-sérülés okozza, s vannak elméletek, amelyek a táplálkozással hozzák összefüggésbe a kialakulását.
Több kutató úgy találta, hogy sokan küszködnek valamiféle allergiával, többnyire ételallergiával vagy laktózérzékenységgel, s szerepet játszhatnak a figyelemzavar kialakulásában különböző környezeti tényezők is. „Mások szerint nem a gyerekek gyorsultak fel, hanem a felnőttek aktivitása csökken a gyerekekéhez képest, így megoldást a gyerek mozgás és újdonság iránti vágyának kielégítése, közös kirándulások, játék, több kommunikáció, kevesebb tévénézés” – hozhat teszi hozzá Zala Mónika.
Nincs olyan tudományos eredmény, ami bizonyítaná, hogy az ADHD betegség lenne, és arra sincs bizonyíték, hogy agyi vagy kémiai zavar okozza. Ezért szakmai vita van arról, hogy indokolt-e kémiai szerekkel (amfetamin jellegű vegyületekkel) kezelni a gyerekeket. „Ez a serkentőszer a gyerekekre nyugtatóan hat, hatására gyakran csak ülnek és néznek maguk elé, így a hiperaktivitás tünetei valóban csökkennek, de az okot nem szünteti meg. Sokszor nemkívánatos mellékhatásokat okoz: tikkelést, kényszeres tüneteket, álmatlanságot, szorongást, depressziót, mozgászavarokat, de hallucináció, agresszió, és későbbi drogfüggőség is felléphet.”
A szakértő szerint Magyarországon minden tizedik gyereket találnak impulzívnak, túlmozgásosnak, aki koncentrációs nehézséggel küzd. „A probléma családilag halmozódhat, és a fiúknál gyakoribb. Fizikailag bántalmazott gyermekek körében pedig tizenötször sűrűbben fordul elő, de mivel a poszttraumás stressz-zavar tünetei átfedik, gyakran tévesen a traumatizált gyermek viselkedését is hiperaktívnak minősítik.”
A legtöbb gyerekről csak iskoláskorában derül ki, hogy hiperaktív, pedig a korai felismerés rendkívül fontos lenne, és a terápia attól is függ, milyen ok áll a háttérben. Az ADHD nem jár szellemi károsodással, sőt, magas intelligenciahányadossal rendelkező, kiváló értelmi képességű, segítőkész, kreatív gyerekekről beszélünk, akikből sok jó tulajdonság kihozható, ha értő módon közelítenek hozzájuk.
Enyhébb, jól kezelt esetekben a kamaszkortól meg is szűnhet a hiperaktivitás, de néhány évtizede rájöttek, hogy gyakran felnőttkorban is megmarad. Akkor már nem feltétlenül okoz zavarokat: sokan élsportolók, művészek, üzletemberek, menedzserek lesznek, olyan hivatást választva, amelyben hasznosítani tudják a kreativitásukat és a mozgékonyságukat.
Még nincs hozzászólás