Nyaralási etikett
Az utazásról egyszer nagyon bölcs dolgot olvastam: a táj bennünk válik tájjá. Az utazás maga az utas. Ezért fontos, hogy már az utazást magát is élvezni tudjuk.
Az utazás, a nyaralás életünk maradandó emléke lesz, igyekezzünk hát úgy jól érezni magunkat, hogy másokat ne zavarjunk vele. Tudják, mint az élet minden területén: úgy viselkedjünk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
Mivel legtöbbször nem egyedül utazunk, fontos, hogy képesek legyünk alkalmazkodni. Ne várakoztassuk a többieket, ne hangoskodjunk, és igyekezzünk összebarátkozni az útitársainkkal. Induláskor rögtön memorizáljuk az idegenvezető és a buszsofőr nevét. Ha valamit kérni akarunk – és ez az élet minden területén így van –, biztosabb a siker, ha kimondjuk a megszólított nevét is.
Be kell látnunk, hogy csak azért, mert az adott országban mi külföldi turisták vagyunk, nem körülöttünk forog a világ – hiszen nekik minden ujjukra száz jut belőlünk. A „jó napot” és a „köszönöm” szavakat kötelező megtanulnunk minden ország nyelvén, bárhová megyünk is.
A rossz vendég ismérvei
A kellemetlen vendég a szálloda folyosóin üvöltözik - ilyenkor jövünk rá, milyen gazdag szókincsünk is van. Ha bárki az ő nyugalmát meri zavarni, kész akár a tettlegességig is védeni a jogait. Ennél azért egyszerűbb, tisztességesebb, helyesebb, ha a szálloda portáján szól, és kéri, hogy ők tegyenek valamit a csendháborítás ellen. A büféasztalos reggelinél annyit becsomagol, hogy egész napra elég lenne öt-hat embernek is. Estére ugyan kidobja az egészet, de hát ingyen van, apukám, vigyük! Turkálja, piszkálja az ételt, esetleg kiköpi, miközben hangosan háborog. Nem minden ételt ismerünk, de ha már odautaztunk, kóstoljuk meg, és ne kritizáljuk!
Egyfolytában azon igyekszik, hogy látszódjon rajta a jómód. Aranyakkal aggatja tele magát, a videokamera hozzánőtt a kezéhez, vásárol mindent – direkt neki találták ki a bazársorokat. Állandóan arról beszél, hogy amikor ők tavaly az üveghegyeken túl, az Óperenciás-tenger partján, és ott találkoztak a Nagy Celebbel… Nem tudja levetkőzni a hétköznapokat, tovább éli az ő magyar rögvalóságát: elmondja mindenkinek, hogy épp milyen betegségen van túl, miként hagyta el az ura/felesége, mennyire meleg/hideg van, azért ez szörnyű, rossz fekvés esik az ágyon, tegnap is szaga volt a felvágottnak, ráadásul azon csodálkozik, hogy itt se alakul társasága, itt is magára hagyják. Adja a szeretetre méltót, viccelődik, heherészik, a többiekhez közel állva bizalmaskodik, jól vállon is veregeti a másikat. Azután csodálkozik, hogy elkerülik, pedig ő igazán mindent megtesz, hogy aranypofa legyen...
A szauna- és wellness-részlegen - nem törődve a többiekkel, akik pihenés céljából veszik igénybe - világgá kiabálja, hogy hej-de-nagyon-jóóóól van! Állandóan ott a fülén a mobil, és olyan hangerővel adja az utasítást az otthon maradt cégtársnak, hogy mindenki hallja, milyen jó főnök is ő. A gyerekeit szabadjára engedi, hadd üvöltözzenek, ugráljanak, csak tőle minél messzebb. Ha másokat zavarnak – legyen az ő bajuk. És a ami a legszebb, hogy mindenkit lefényképez, anélkül, hogy engedélyt kérne rá.
Igényes szelfik és izgalmas utazások
Persze ezek a példák csak azért voltak, hogy kicsit „retrózzunk”. Ma már, amikor sok embernek él külföldön családtagja, rutinná vált az utazás. Majd’ mindenki beszél egy-két nyelvet. Divattá vált, hogy felkészülünk előre, és szerencsére a „beállós” képek helyett is egyre több szellemes, izgalmas fotó készül. A repülőgépeken nem kerülnek elő a rántott csirke halmok, a buszon is egyre kevésbé jellemző a kulturálatlan kivagyiság. Ha netán mégis, már nem tűrik el, a többség kirekeszti az ilyet. Viszonylag kevés pénzből is eljuthatunk álom-helyekre, és a kevésbé egzotikus út is álom-utazássá válik, ha jól használjuk ki az időnket és örülünk az ott eltöltött napoknak!
Még nincs hozzászólás