Nyár, mámor, kaland
Csillagfényes, langyos éjszakák, szabadság, vízpart, nyíló virágok és frissen vágott fű illata. Ki ne esne azonnal szerelembe ilyen díszlet mellett?
A probléma a könnyű, nyári szerelmekkel csak az szokott lenni, hogy az utazás véget ér, visszatérünk a megszokott otthonunkba, a másik világba, ahol a hétköznapok gondjai, a munkánk és esetleg a férjünk vár.
Ha úgyis csak pár nap jut az élményből, érdemes-e belekeveredni bármilyen kalandba egy csokira sült idegennel? Pásztor Anna azt énekli: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak…” Jó, de milyen áron?
Mekkora érzelmi vihar kerekedhet egy ilyen kalandból, és mennyi zűr, bűntudat, családi dráma. Vagyis élni és kalandozni jó, ugyanakkor senkit nem akarunk rábeszélni, hogy felelőtlenül botladozzon. Mindenesetre megkérdeztünk néhány hölgyet, hogyan vélekednek a témáról.
Az utolsó éjszaka
Anna, 29 éves: „Tavaly a barátnőimmel kibéreltünk egy kis házat Balatonfüreden. Mind a hárman épp túl voltunk egy nagy csalódáson, és férfiakat látni sem akartunk.
Egyik este egy borozóban ültünk, amikor feltűnt, hogy a pincér srác kitüntetően kedves velem. Amikor már indulni készültünk, a fülembe súgta, hogy holnap este hatkor vár a mólónál. Ott is hagyott, még mielőtt nemet mondhattam volna.
A barátnőim unszoltak, hogy ki ne hagyjak egy ilyen jó kis kalandot, így aztán megjelentem az adott helyen. Barnán, hófehér ingben várt a mólón, tényleg olyan volt, mint egy filmsztár. Sétálgattunk, hattyúkat etettünk, és halászlét vacsoráztunk.
Aztán megkérdezte, nincs-e kedvem lefeküdni vele. Ezen nagyon felhúztam magam, milyen alapon néz engem lotyónak? Szó nélkül faképnél hagytam.
Már csak négy napunk volt hátra, a barátnőim nyüstöltek, hogy menjünk el a borozóba, és találkozzak vele újra, mert látták, hogy úgyis csak rá tudok gondolni. De túl büszke voltam. Utolsó este sírni lett volna kedvem. De egyszer csak kopogtak.
Ő állt az ajtóban egy tábla csokival. A barátnőim szemvillanás alatt eltűntek otthonról. Jól tették, mert azóta sem volt olyan éjszakám. István nem titkolta, hogy nős, de éreztem, hogy amíg ölel, csakis engem szeret.
Hajnalban kimentünk a partra, és megnéztük a napfelkeltét. Tudtuk, hogy többé nem találkozhatunk. Szép szomorú emlék ez, de nem bántam meg.”
Amit nem tudnak, az nem fáj
Zsuzsa, 42 éves: „Mi a rossz abban, ha egy vállalati kiránduláson, vagy egy külföldi úton lopsz magadnak egy kis boldogságot?
Ha képes vagy arra, hogy ezután megrázd magad, és hazaérve szépen visszafeküdj a férjed mellé, nem csinálsz botrányt, nem esel szerelembe, nem esel teherbe, nem akarsz válni, nem vallasz be mindent zokogva, akkor kinek ártasz vele?”
Szerelemgyerek
Judit, 37 éves: „Azon a nyáron végre eljutottam Krétára. Az a béke és a szerelem földje. Azért mentünk oda a férjemmel, hogy megpróbáljuk rendbe hozni a házasságunkat.
A négyéves kapcsolatunk teljesen kihűlt, hiába próbáltam teherbe esni, nem sikerült, és folyton csak veszekedtünk. Kréta volt az utolsó esély, hogy ne váljunk el. A harmadik napig jól is ment minden, mert elvarázsolt minket a táj szépsége, a tenger, a kis halászhajók. De aztán becsapott a villám.
Vitorlázni indultunk aznap, és a fedélzeten ott állt egy görög félisten. Vadul kalapált a szívem, éreztem, hogy elvesztem, és hogy ezt a férfit meg kell szereznem, még ha csak egy éjszakára is. Ő is rajtam felejtette a szemét.
A férjem el volt foglalva a felvevőjével, így mi beszélgetni kezdtünk angolul. Arra kért, hogy este menjek vissza a kikötőbe egyedül. A férjemet sikerült leráznom, és repültem Nikoshoz.
Amikor meglátott, kézen fogott, és felvitt a hajóra. Kibontotta a köteleket, és kihajóztunk a nyílt tengerre. Ahol már nem láthattak a partról, lehorgonyozta a hajót. Szeretkeztünk egész este, egész éjjel és egész hajnalban.
Még soha nem éltem meg ilyen szenvedélyt. Reggel úgy mentem vissza a szállodába, mintha részeg lennék. Megmondtam a férjemnek, hogy el akarok válni. A görögömet nem láttam többé, hiába kerestem a hajóját a kikötőben.
De ha nem találkoztunk volna, talán leélem az életem egy rossz házasságban, és nem születetett volna meg a kislányom, Niké.
Helyettem volt erős
Éva, 36 éves: „A férjem, aki akkor még csak a vőlegényem volt, három hónapra szóló külföldi munkát kapott. Szomorú voltam, hogy elmegy, és hogy az egész nyarat nélküle kell töltenem. A barátnőim felkaroltak, és lecsaltak a Velencei-tóra, egy hosszú hétvégére.
Éjjel-nappal buliztunk, csak úgy dongtak körülöttünk a pasik. Volt egy szőke, szomorkás srác, és olyan szépen nézett rám. Rengeteget beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy hazavárom a vőlegényemet, és ősszel összeházasodunk.
De miközben a szerelmemről meséltem, rá kellett jönnöm, hogy az a szőke fiú, aki olyan megértően hallgat, jelen pillanatban sokkal jobban érdekel. Éjjel kettő volt, sétáltunk a parton. Mindketten tudtuk, hogy másnap elválunk, hazamegyünk, és soha többé nem látjuk egymást.
A kihalt strandon, egy padon megcsókolt. Nagyon finom volt a csók, beleborzongtam. Akkor és ott, azt akartam, hogy szeretkezzen velem.
Ledobáltuk a ruháinkat, és egymásnak estünk. De ő hirtelen leállt, és azt mondta, ne tegyük meg. Merthogy én sosem bocsátanám meg magamnak, ha megcsalnám a vőlegényemet. Hazakísért, én meg sírtam, mert beleszerettem. Többé sosem láttam.”
A párok élesszék fel egymásban a szeretőt
Ritkán születik a nyári kalandból igazi szerelem – írja honlapján Rolyák Gyöngyi pszichoterapeuta. – Legtöbbször csak kaland marad, és elég sokszor csalódás.
Mint az egynyári vendéglők, melyek egy balatoni szezon alatt akarnak meggazdagodni, az egynyári kalandok az igazi szerelem ígéretét hordozzák.
A gátlások oldódása olyannyira felszabadulttá, nyitottá tehet, hogy meggondolatlanul belemennek kapcsolatokba, sokszor nem gondolva ezek következményeire, pl. a teherbe esésre, a fertőzésekre, nemi betegségekre stb.
A nyaralás azonban nemcsak flörtölésre és kalandozásra alkalmas, hanem arra is, hogy a párok megszabadulva a hétköznapok terheitől táncoljanak, szórakozzanak, újra összemelegedjenek, felfrissítsék kapcsolatukat, színesebbé-izgalmasabbá tegyék a szexet (kipróbáljanak új dolgokat, helyzeteket), újra felfedezzék egymást, egymásban találják meg (élesszék fel újra) a szeretőt, egyszóval ápolják a párkapcsolatot.
Minden párnak szüksége lenne arra, hogy évente legalább egy hetet (meg többször egy-egy hosszú hétvégét) gyerek, szülők, barátok nélkül kettesben töltve fedezzék fel újra egymást.
(Forrás: www.rolyakgyongyi.hu)
Még nincs hozzászólás