Nem tudok a kötöttségekkel mit kezdeni
Szinte még gyerek volt, mikor a Fekete Vonattal - az első zenekarral, amelyik roma rapet is játszott - berobbant a köztudatba. A zenekar feloszlása után nehéz évek jöttek, ő kiment dolgozni Angliába, és várta a megfelelő percet a visszatérésre. Sajnos a Voice-ban a comeback nem a terveknek megfelelően sikerült. Ám Fatima az a lány, aki tudta, hogyan lehet boldog újra: az első elsöprő sikere eztán a Nem baj című dal volt, ami a 2013-as Dalban debütált, és rövid időn belül hatalmas sláger lett. Aztán jött a mindent vivő Ragyog a szívem, mely a Mahasz Rádiós Top 100 2015-ös listáján az első helyen végzett, vagyis Magyarország legjátszottabb dala és rádiós slágere lett. A dal klipje is tarolt, a legnagyobb videomegosztó csatornán hamarosan átlépi a 10 milliós nézettséget. És mindennek a tetejében: Fatima még sosem nézett ki ilyen jól.
RIDIKÜL MAGAZIN Mára már legenda a Fekete Vonat alakulása: L. L. Junior az iskola előtt hallott énekelni, és azonnal elbűvölted, ahogy Whitney Houstont utánoztad.
MOHAMED FATIMA Kicsit pontosítanék: nem utánoztam őt, csak szerettem énekelni a dalait, és csupán csak annyi a hasonlóság közöttünk, hogy nekem is erős hangom és nagy hangterjedelmem van. Mindig is szerettem a kedvenceimtől énekelni, de az öröm magva az volt, hogy a saját stílusomra formálhattam a dalaikat. Azért említették velem kapcsolatban mindig a valóban nagy példaképemet, Whitney-t, mert itthon őt ismerték.
Ám nekem ugyanilyen meghatározó volt például Lauryn Hill is, akinek a hangja egyedülálló. Gyönyörű mély, és nem is mindig tiszta, de épp attól eredeti, hogy nincs minden takkra kiszámítva benne. Én amúgy sem az úgynevezett kiművelt előadókért rajongok, számomra az eredetiség nagyobb érték. De az utcán éneklés valóban megvolt, szinte mindennap. Mi még nem az internetes generáció voltunk, még összejártunk, róttuk az utcákat a barátokkal, csavarogtunk a tereken. És mindig énekeltettek a barátok. Később, már a középiskola idején lejártunk együtt egy klubba is keddenként, volt, hogy hajnalig zenéltünk, az utcán daloltam a lakók nagy boldogságára.
RM Hivatalos úton sosem tanultál énekelni?
MF De igen, csak rövid ideig. Felvettek a Kőbányai Zeneiskolába ösztöndíjasként, tizenhárom-tizennégy éves lehettem,Zsédával és Rakonczai Viktorral is ott ismerkedtem meg például. Berki Tamástól tanultam hangképzést, bár az annyiban kimerült, hogy énekelt nekem az órákon. De mindezek mellett és mindezek ellenére én ösztönös vagyok mind az életben, mind az éneklésben. Már korábban is, ha tetszett egy énekes, megkerestem a felvételeit, sokat hallgattam, lestem, mit hogyan old meg. Az élő koncert-, illetve hangfelvételekre vadásztam, és emlékszem, mennyire elképedtem, mikor kiderült: nem minden ott élőben történt, amit annak gondoltam. De ezekből nagyon sokat tanultam a hangképzésről, a technikáról, az előadásmódról.
RM Állítólag az első Fekete Vonat-album is a stúdióban született, kiömlött belőletek. Talán ezért hatnak ma is olyan zsigerien, olyan élően. Te is szereted őket, a koncertjeiden mindig van egy blokknyi belőlük, és az új rajongók is éneklik őket. Azóta sok elvárás köthet gúzsba.
MF Az ösztönösség ugyanúgy megvan bennem, nem véletlen, hogy máig sokkal jobban szeretek improvizatív dolgokat csinálni, az élő, lélegző, az ’akkor és most’-ban születő dolgokban tobzódom. Ezért is szerettem például annak idején az Anonym All Stars nevű formációnkat, ahol mindenki neves előadó és zenész volt, Bársony Bálinttól kezdve Chicón át a Bolyki Brothersből Balázsig – vagy a szintén rettentő szabad és szárnyaló Random Trippel fellépni. Ezek igazi repülések voltak. Nem tudok a kötöttségekkel mit kezdeni.
RM Tényleg, a továbbtanulás érdekel még?
MF Korán kerültem ki az iskolából, és a továbbtanulással még mindig várok, mert eddig nem rajzolódott ki bennem, pontosan milyen irányba mennék. Érdekel a fotózás, a sminkelés, korábban teológiára akartam jelentkezni. De ez utóbbival kapcsolatban, amikor elkezdtem komolyabban érdeklődni, és több teológust kifaggattam, rájöttem, túl száraz tudomány nekem.
Én nem kötődöm egyházhoz, viszont mélyen hívő ember vagyok, keresztény. Ez a nevemmel és a külsőmmel sokakat összezavar, de hát hiába az apai részről muzulmán származásom, itt nőttem fel. És közben azt is megértettem: nem kell ahhoz teológusnak lennem, hogy erős legyen a hitem. Nekem a Biblia nem csupán egy olvasmány. A Biblia számomra él, és mindig segít. A Biblia nekem a csoda, az igazán nehéz helyzeteken is az Istenben való erős hitem segített át. Mondják, hogy maga a szöveg sokszor lett átírva, de a szent szellem, ami által ihletődött, a mag, a valóságos mondanivaló nem átírható.
Minden vallást tisztelek, és hiszem, hogy mindenki a maga vallásában boldogulhat, mert a hit működtet mindent. És a valóság igazol. A volt páromra az orvosok azt mondták, egy hete van hátra. Elkezdtem imádkozni, naphosszat, Dávid zsoltárait mondtam felette. Dávidét, aki a kedvenc hősöm, mert egyszerű, bűnös ember volt, akit a megbocsátó Isten felemelt. És a barátom felépült. Hiszek az elengedésben és a megbocsátásban is. A nevelőapám nem bánt jól velem, amikor kicsi voltam, de mára ezen is túl tudtam tenni magam. És nem egy pszichológus, hanem épp a Biblia segítségével. Megbocsátottam neki, és egy hosszú levélben meg is írtam ezt, kitettem a közösségi oldalamra. Ő alapvetően nehéz ember volt, én meg talán túl eleven – ami persze nem ok a brutalitásra –, de már nem okolom ezért.
A megbocsátásnak tiszta szívből kell jönnie, és el kell távoznia belőlünk minden haragnak. Ezt kellett megértenem, hogy magam is gyógyulni tudjak. Ma már látom a gyengeségét, azt, hogy nem tudta kezelni az indulatait, ezért egy ártatlan gyereken vezette le őket.
RM Talán emiatt is sikerült ilyen szépen lefogynod – és immár tartanod is a súlyod. Hogy el tudtad engedni ezt a traumát.
MF Gyerekkoromban, amikor szomorú voltam, mindig ettem. Mindenhol, mindent. Ezzel vigasztaltam magam. Igen, véletlenül nem lesz az ember százötven kiló… Azt mondják, nagyon fontos, mi történik nyolcéves korunkig, hogy a biztonságot, a kiszámíthatóságot szomjazzuk. Nos, nekem ez nem adatott meg. Érdekes, hogy akkor boldognak éreztem magam, de hát egy gyerek nem fogja fel, min megy keresztül. Megpróbáltam minden napot nevetve megélni. Szerettem iskolába járni, egyfajta menekülés volt, a barátaim voltak a családom.
RM Visszakanyarodva a nevedhez: állandóan téma a származásod, hiszen azért nem mindennapi egy lány, aki negyedrészt roma, félig muzulmán…
MF Mindig elcsodálkozom, mennyit számít a megítélés kapcsán a minket jellemző sok külsőség. Amikor a Fekete Vonat feloszlása után Angliába mentem dolgozni, ott például egyértelműen muzulmán lányként kezeltek. Persze ehhez hozzátett, hogy a kettes zónában laktam, algériai területen, volt, hogy nekem is kendőt kellett kötnöm, mert anélkül úton-útfélen megszóltak.
A munkahelyemen – egy ír pubban – szintén nehezen hitték el, hogy amúgy magyar lány vagyok. Egy Dani nevű újdonsült ismerősöm bizonygatta nekik, hogy nem csalás, nem ámítás, Fatima ismert magyar énekesnő. Én büszke vagyok a származásomra. De arra is, hogy magyar vagyok. És fontosnak tartom, hogy én magam se legyek semmilyen szinten előítéletes, hogy adjak mindenkinek egy esélyt. Mert – mint én is oly sokszor tapasztaltam – félrevihet az első benyomás.
Igyekszem nyitott maradni a világra. Szeretek utazni, és amerre megyek, legalább az alapvető dolgokat magamra szedem. Talán mert alapból kétnyelvű vagyok – az arab már gyerekként belém szivárgott –, könnyen megy ez nekem. És vicces helyzetek is adódnak abból, hogy több nyelvet – hollandot, olaszt, spanyolt – megértek. Múltkor is két úriember állt mögöttem a sorban, és hollandul arról értekeztek, milyen gusztusosan nézek ki. Finoman feléjük fordultam, és megkérdeztem tőlük, mennyi az idő. Leesett az álluk.
De ugyanígy vagyok a helyi szokásokkal. Lenyűgöz az angolok délutáni teázása, a spanyolok sziesztája. Érdekelnek a helyi ételek, italok is. Az ír pubban nagy lecke volt, míg az italokat – mert én harmincéves koromig egyetlen korty alkoholt sem ittam, azóta is csak finoman borozgatok néha – megismertem. Volt, hogy konyakot kértek, én meg whiskyt töltöttem, hiszen a színük ugyanolyan.
RM Tényleg: miért mentél ki egyáltalán? Nem tudtál volna itthon ülni a babérjaidon?
MF Tudtam volna, csak épp meg is kellett élnem valamiből. Sosem szégyelltem dolgozni, és furcsa volt szembesülnöm azzal, mennyi megvető szóval, megjegyzéssel kellett találkozom közvetlenül az együttes feloszlása után is, mikor egy afrikai étteremben szolgáltam fel. Én sosem éreztem a munkát degradálónak, azt szégyelltem volna, ha otthon fekszem, és sajnálom magam. És igen, pénzre is szükségem volt. Ezt a legtöbben nem értették, hiszen valóban jól kerestünk a Fekete Vonat idején, ám amim volt, az rögvest el is szórtam.
Olyan családból jöttem, ahol nem nélkülöztünk ugyan, de nem is vetett fel minket a pénz. Emlékszem az első nagyobb összegre, pontosan hétszázezer forintra, ami rám szakadt. Ma is sok pénz, hát még a kilencvenes évek közepén! Addig meg örültem a napi száz forintomnak is, amit szendvicsre és üdítőre költhettem. Korábban nem tudtam évente új táskát, kabátot venni, csoda, hogy megszédített a pénz? Sajnos sem azelőtt, sem azóta nem tudtam jól kezelni az anyagiakat.
De visszatérve a tanulásra: az évek megtanítottak rá, hogy nem feltétlenül szervezett, iskolai kereteket kell keresnem, hanem a lényeg az, hogy folyamatosan műveljem magam, és ami érdekel, annak menjek le a mélyére, ne sajnáljam az időt és az energiát. Erre először az döbbentett rá, hogy a nyelveket, amiken értek és beszélek – persze különböző szinteken – autodidakta módon sajátítottam el. De azért az első és legfontosabb helyen mindig is az éneklés állt és áll az életemben. Nincs olyan, hogy ne énekeljek. Ha nem közönségnek, akkor saját magamnak.
És vannak további terveim az új zenei anyagomon túl is. Gyerekeknek szeretnék énekelni. Szeretem a gyerekeket, az őszinteségüket, azt, ahogyan lelkesedni és szeretni tudnak. Feltöltődöm tőlük, elszáll a rosszkedvem. Én magam is szeretnék gyermeket persze, de még keresem a társam. Egy olyan férfit, aki a szerelmem és a barátom is egyben. Salamon írja az Énekek énekében, hogy mindenkinek van lelki társa. Én még nem találtam meg az enyémet, de hiszem, hogy eljön, és tudom, a legjobbat fogja nekem adni az Isten.
Még nincs hozzászólás