Nem kell mindig csinálni valamit?
"Anyuuu, unatkozom!!!" Ebben a rövid mondatban benne van minden, amitől a mai szülő zavarba jön. Azonnali késztetés születik: megoldani, kitölteni, segíteni, szórakoztatni. Mintha az unalom valami hiba lenne a rendszerben, amit azonnal javítani kell. De tényleg kell?
A mai gyerekek életéből szinte teljesen eltűnt az a fajta üres tér, amely régen természetes része volt a mindennapoknak. Programok, fejlesztések, képernyők és állandó ingerek veszik körül őket. Minden pillanatnak célja van, minden tevékenységnek iránya. Ebben a világban az unalom nemcsak ritka, hanem szinte ijesztő állapot lett. Valami, amit gyorsan el kell tüntetni.
Az unalom csak átmenet
Amikor egy gyerek unatkozik, valójában egy különös belső térbe lép. Ott még nincs kész válasz, nincs előre gyártott játék, nincs instrukció. És éppen ezért történik valami fontos: elkezd saját magából meríteni. A fantáziájából, az emlékeiből, a kíváncsiságából. A kutatások szerint az ilyen helyzetek serkentik a kreativitást és a problémamegoldó gondolkodást, mert a gyerek kénytelen maga kitalálni, hogyan lépjen tovább.
Máris jövök!
Sajnos ez az a pont, ahol a legtöbb szülő közbelép. Jó szándékkal, szeretetből, gondoskodásból. Felajánl egy játékot, elindít egy mesét, szervez egy programot. Megmenti a gyereket az unalomtól. És ezzel, szinte észrevétlenül megfosztja attól a pillanattól, amikor valami új születhetett volna benne.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 5. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás